Carlise szemszöge:
Reggel miután beszéltem Bellával , hogy akkor marjon otthon. Nem igazán tetszett nekem ez az egész dolog biztos , hogy van valami baj , de Bella azt mondja nincsen. Ajjj nem tudom mit csináljak. Nem kezd hetek el nyomozni mert akkor Bella rájön , hogy nem nagyon hiszek neki.
Ezen gondolkodtam mi közbe sétáltam le a lépcsőn. De egy dolgot viszont tudtam, hogy nem maradhat egyedül otthon ezért amint leértem rögtön a konyhába sétáltam, hogy beszéljek Esmével.
- Bella miért nem jött le.?- kérdezte feleségem. Én meg csodálkozva néztem ,hiszen hallani-e kellet volna.
- Nem hallottad??- kérdeztem
- Senki nem hallott semmit .- válaszolt Alice – Biztos megint a védő burkot hozott körétek , hogy ne halljuk a mit mond!!
- Biztos az lehetett az, de nem értem , hogy miért tette. Hiszen semmi olyat nem mondott és ha mondott volna is akkor egy valaki a családból tudná rajtam és raja kívül. – fordultam meg és mosolyogtam Edward fiamra akinek már akkor leeset, hogy miért mondom és már mosolyra húzta a száját.
- Jó van na tehetek erről, hogy ez a képességem . – mondta Edward - De Bella gondolatait nem hallom . –mondta fintorogva.
- Nem baj az ha nem hallod fiam, Bellának ez a jó.
Bólintott egyet és leült a kanapéra.
- Vissza térnék Bellára, hogy miért nem megy suliba. – mondta feleségem.
- Azt mondta , hogy nem érzi valami fényesen magát !- válaszoltam a családnak.
- Miért mi baja van???- kérdezte Rosalie .
- Azt mondta fáj a hasa a lába és , hogy nagyon fáradt ezért ma itthon marad.
- De tegnap este még semmi baja nem volt vagyis nem láttam rajta semmit.- mondta feleségem
- Én se láttam rajta semmi ilyet és szerintem senki sem. De Esme ha megkérlek itthon maradsz vele. Nem szeretném , ha egyedül maradna.?- kérdeztem
- Persze , hogy itthon maradok. De ti viszont elfogtok késni .- mondta Esme és nyomot az arcomra egy puszit.
- Tényleg!!!! Na mindenki szedje össze magát. Ja és még el nem felejtem Bella azt kérte vigyétek be Sofit és hozzátok neki a leckét.
- Persze apa.! Meg lesz . válaszolt Emmett aki eddig csöndbe volt.
Mindenki összeszedte magát és Sofi is elkészült már otthon se voltunk.
Mire beértem a titkárnőm már jött is szólni , hogy ma nagyon sok betegem lesz. Lepakoltam a dolgaimat és már szóltam is , hogy jöhet az első betegem , így mentek sorba a betegek.
Már 3 órája csak jönnek és mennek már jól eset egy kis lazítás. Amikor Leültem a székbe pont akkor csörgőt a mobilom, Bella volt az. Már nagyon vártam , hogy hívjon elégé aggódtam érte.
- Szia Kicsim ! – szóltam bele boldogan ,hogy végre felhívott
- Szia apa.! – válaszolt nekem mi közbe ásított egy nagyot amit halódtam és nevetni kezdtem.
Bella szemszöge:
- Szia Kicsim ! – szólt bele apám olyan boldogan. Gondolom már várta , hogy hívjam.
- Szia apa.! – válaszoltam neki mi közbe ásítottam egy nagyot amit ő is hallót és nevetni kezdet.
- Hogy vagy ?- kérdezte
- Remekül de még mindig álmos vagyok és anya miatt kikellet kászálódnom az ágyból és átjönni Edward szobájába aludni.
- Miért?- kérdezte döbbenten
- Ne rémülj meg . Csak anya nem bírta ki még felkellek és bejött takarítani mire felébresztett.
- Ohhh értem .
- Apa nyugi azért mert orvos vagy nyugodj meg jó nincs nagy bajom de ha nem baj én aludnék. – mondtam neki.
- Orvos vagyok igen és a családomért aggódok még ha kicsi a baj is. Persze menj csak aludni este majd még beszélünk. Szia Kicsim.!
Reggel miután beszéltem Bellával , hogy akkor marjon otthon. Nem igazán tetszett nekem ez az egész dolog biztos , hogy van valami baj , de Bella azt mondja nincsen. Ajjj nem tudom mit csináljak. Nem kezd hetek el nyomozni mert akkor Bella rájön , hogy nem nagyon hiszek neki.
Ezen gondolkodtam mi közbe sétáltam le a lépcsőn. De egy dolgot viszont tudtam, hogy nem maradhat egyedül otthon ezért amint leértem rögtön a konyhába sétáltam, hogy beszéljek Esmével.
- Bella miért nem jött le.?- kérdezte feleségem. Én meg csodálkozva néztem ,hiszen hallani-e kellet volna.
- Nem hallottad??- kérdeztem
- Senki nem hallott semmit .- válaszolt Alice – Biztos megint a védő burkot hozott körétek , hogy ne halljuk a mit mond!!
- Biztos az lehetett az, de nem értem , hogy miért tette. Hiszen semmi olyat nem mondott és ha mondott volna is akkor egy valaki a családból tudná rajtam és raja kívül. – fordultam meg és mosolyogtam Edward fiamra akinek már akkor leeset, hogy miért mondom és már mosolyra húzta a száját.
- Jó van na tehetek erről, hogy ez a képességem . – mondta Edward - De Bella gondolatait nem hallom . –mondta fintorogva.
- Nem baj az ha nem hallod fiam, Bellának ez a jó.
Bólintott egyet és leült a kanapéra.
- Vissza térnék Bellára, hogy miért nem megy suliba. – mondta feleségem.
- Azt mondta , hogy nem érzi valami fényesen magát !- válaszoltam a családnak.
- Miért mi baja van???- kérdezte Rosalie .
- Azt mondta fáj a hasa a lába és , hogy nagyon fáradt ezért ma itthon marad.
- De tegnap este még semmi baja nem volt vagyis nem láttam rajta semmit.- mondta feleségem
- Én se láttam rajta semmi ilyet és szerintem senki sem. De Esme ha megkérlek itthon maradsz vele. Nem szeretném , ha egyedül maradna.?- kérdeztem
- Persze , hogy itthon maradok. De ti viszont elfogtok késni .- mondta Esme és nyomot az arcomra egy puszit.
- Tényleg!!!! Na mindenki szedje össze magát. Ja és még el nem felejtem Bella azt kérte vigyétek be Sofit és hozzátok neki a leckét.
- Persze apa.! Meg lesz . válaszolt Emmett aki eddig csöndbe volt.
Mindenki összeszedte magát és Sofi is elkészült már otthon se voltunk.
Mire beértem a titkárnőm már jött is szólni , hogy ma nagyon sok betegem lesz. Lepakoltam a dolgaimat és már szóltam is , hogy jöhet az első betegem , így mentek sorba a betegek.
Már 3 órája csak jönnek és mennek már jól eset egy kis lazítás. Amikor Leültem a székbe pont akkor csörgőt a mobilom, Bella volt az. Már nagyon vártam , hogy hívjon elégé aggódtam érte.
- Szia Kicsim ! – szóltam bele boldogan ,hogy végre felhívott
- Szia apa.! – válaszolt nekem mi közbe ásított egy nagyot amit halódtam és nevetni kezdtem.
Bella szemszöge:
- Szia Kicsim ! – szólt bele apám olyan boldogan. Gondolom már várta , hogy hívjam.
- Szia apa.! – válaszoltam neki mi közbe ásítottam egy nagyot amit ő is hallót és nevetni kezdet.
- Hogy vagy ?- kérdezte
- Remekül de még mindig álmos vagyok és anya miatt kikellet kászálódnom az ágyból és átjönni Edward szobájába aludni.
- Miért?- kérdezte döbbenten
- Ne rémülj meg . Csak anya nem bírta ki még felkellek és bejött takarítani mire felébresztett.
- Ohhh értem .
- Apa nyugi azért mert orvos vagy nyugodj meg jó nincs nagy bajom de ha nem baj én aludnék. – mondtam neki.
- Orvos vagyok igen és a családomért aggódok még ha kicsi a baj is. Persze menj csak aludni este majd még beszélünk. Szia Kicsim.!
-Ok é este . Szia Apa! – elköszöntem tőle. Letettem a telefont a párnámra és befészkeltem maga Edward ágyába , szeretek itt lenni. Itt olyan nyugodt minden, de mire befészkeltem magamat már megint megszólalt a telefonom. Felültem és megnéztem ki az Angel volt az a egyik legjobb barátom Sofi és Ben mellett. Mér nagyon régen beszéltem vele max. e-mailen beszéltünk. Nagyon hiányzik nagyon nehezen tettem magamat át azon , hogy elköltöztek oda ahol Carmenék élnek. Gyorsan felvettem már nagyon szerettem már hallani a hangját.
- Szia! – szólt bele .
- Jézusom , Szia, nagyon hiányzol !! –mondtam neki.
- Te is nekem .
- Mi újság?Hhh-hogy hívtál.?- kérdeztem
- Semmi különös csak szólni akartam neked , hogy 3 hónap múlva találkozunk. – mondat mire én köpni nyelni nem tudtam.
- 3 hónap múlva ,hogy érted ezt?
- Úgy értem , hogy a 18. szülinapodra oda utazok.
- Úrrrrisssten…. Már alig várom. Komolyan?- sikítottam bele a telefonba.
- Igen komolyan Bella. Na de most sajnálom de mennem kell. Szeretlek nagyon-nagyon hiányzol nekem . Vigyáz magadra még beszélünk.
- Oké . Te is vigyáz magadra nekem is nagyon hiányzol és szeretlek. Szia-köszöntem el tőle boldogan. Hogy újra találkozhatok vele.
Boldogan aludtam el.
- Szia! – szólt bele .
- Jézusom , Szia, nagyon hiányzol !! –mondtam neki.
- Te is nekem .
- Mi újság?Hhh-hogy hívtál.?- kérdeztem
- Semmi különös csak szólni akartam neked , hogy 3 hónap múlva találkozunk. – mondat mire én köpni nyelni nem tudtam.
- 3 hónap múlva ,hogy érted ezt?
- Úgy értem , hogy a 18. szülinapodra oda utazok.
- Úrrrrisssten…. Már alig várom. Komolyan?- sikítottam bele a telefonba.
- Igen komolyan Bella. Na de most sajnálom de mennem kell. Szeretlek nagyon-nagyon hiányzol nekem . Vigyáz magadra még beszélünk.
- Oké . Te is vigyáz magadra nekem is nagyon hiányzol és szeretlek. Szia-köszöntem el tőle boldogan. Hogy újra találkozhatok vele.
Boldogan aludtam el.
Edward szemszöge:
Már az utolsó órán volt és már nagyon vártam ,hogy kicsöngessenek végre Bellával lehessek. Mikor megszólalt a csengő gyorsan össze pakoltam és már mentem is kifelé a parkolóba útközbe a többiekkel is össze futottam. Beültünk a kocsiba én meg beindítottam a motort és már mentünk is . Hamar haza értünk Esme a konyhába volt de nem mentem oda hozzá hanem már mentem is fel az emeletre Bella szobája felé vettem az irányt benyitottam de nem volt ott. Becsuktam az ajtót és a szobám felé vettem az irányt és tanakodtam , hogy vajon hol van ? Benyitottam és kővé dermedtem Bella az én ágyamba aludt és milyen aranyos volt ott. Halódtam , hogy valaki jön fel a lépcsőn és hogy meg állt mögöttem de a gondolataiból tudtam , hogy az nem más mint az én kis kobold húgom Alice.
- Edward, Esme mondani akarta épp , hogy Bella a szobádba alszik . De már te is rájöttél. mondta Alice
- Igen látom. De hogy- hogy itt alszik?-kérdeztem mert ezt nem értetem
- Azért mert felkelt miközben Esme a szobájában takarítót és gondolta , hogy itt aludta mert már nálad kivan takarítva.
- Értem.
- Na de én megyek elmegyünk a plázába a többiekkel csak azt akartam kérdezni, hogy itthon maradsz Bellával addig Carlise is jön nem sokára.
- Igen maradok. Jó szórakozást nektek. –mondtam neki és besétáltam a szobába becsuktam az ajtót. Lettem a cuccomat elő vettem a laptopomat és Bella mellé ültem .
Ott ültem és néztem Bellát ahogy alszik közben meg a képeket is meg a videókat amiket róla és a családról készült.
Már este fél nyolc lehetett de még senki nem volt itthon amikor Bella mocorogni kezdet. Lassan forgolódni kezdet és végül kinyitotta a szemét és mosolygót rám amint meglátott.
Bella szemszöge:
Már nem bírtam tovább aludni ezért elkezdetem nyújtózkodni és amikor kinyitottam a szememet Edwardot láttam meg mire mosoly húzódót a számra. Jó eset őt látni és eszembe jutott a csók. Amitől még szélesebb lett a mosolyom.
- Szia! – mondtam neki
- Szia ! Hogy vagy?- kérdezte
- Most már jóban ,hogy látlak.
- Reméltem is – mosolyogtunk el mind ketten a válaszára.
- A többiek? – kérdeztem
- Elmentek a plázába. Azt mondták majd jönnek.
- Értem . – mondtam neki miközben egy újat nyújtózkodtam és ez már fájt de nagyon . Látni letehet rajtam , hogy megint nem stimmel.
- Hééé, jól vagy?
- Igen persze csak nem jól sikerült ennyi az egész. – még mindig nem sikerült rendesen levegőt vennem . Amitől Edward ideges lett látja , hogy szenvedek.
- Bella ez így nem mehet tovább szólni kéne Carlisenek.- mondta és közelebb jött hozzám.
- Tudom. De még nem akarok és semmi bajom csak éppenséggel……- nem bírtam folytatni annyira fájt , hogy már csak azt vettem észre , hogy sírok. És csak azt éreztem , hogy Edward megfogja a kezemet és oda húz magához. Jó érzés volt, de a fájdalom még mindig ott volt.
- Csssss! Nyugodj meg mindjárt elmúlik ígérem!!!! – mondta Edward én meg felemeltem a fejemet. És csak néztük egy mást. Közelebb hajolt hozzám és most ő csókolt meg amitől már jobban éreztem magam . Mivel a fájdalom múlt csak arra tudtam gondolni , hogy soha nem engedném el és remélem ő is erre gondol mert én nagyon SZERETEM !
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése