Rosalie szemszöge:- Ez így már nem stimmel… Már három napja a szobájába van és még enni se evett semmit. Aggódom érte…- mondtam a családnak . Mindenki a nappaliba ült és csak bámultuk a tv. Még a Tanya és Edward is ott volt. Én meg a többiek főleg Belláért aggódtunk nagyon
- Tudom Ros mindannyian aggódunk érte de most a legjobb ha hagyjuk egyedül majd csak lejön. – mondta Carlise
- Értem de ez így akkor sem jó, ez így …. –mondtam
- Senkinek se jó ez…- mondta Esme
- Bella most nagyon egyedül érzi magát most , hogy Angel és Edward is elhagyta …- mondta Jas , ránézve az illetékes embere.
- De hiszen mi itt vagyunk. – mondta Alice
- Tudom Kicsim de ő úgy érzi. – mondta .
- Engem nem érdelek én megyek és megnézem jössz Ros.- hívott Alice
- De megyek . – és már pattantam is fel kedves férjem mellől. De mielőtt fel mentem volna még mondta nekik valamit .- Figyeljetek szerintem menjek ki és egy kicsit vezessétek le a feszültséget még te is Edward, majd megyünk mi is lehet , hogy Bellával.
- Jó de mit csináljunk?- kérdezte Carlise
- Szerinted mit amit Emmett és még ti is imádtuk. Döngöljétek egymást földbe. – mondtam mosolyogva .
- Oké , menjünk. – ugrott fel Emmett a kanapéról.
- Jó menjünk ez egy jó ötlet tényleg. – mondat bele egyezően Carlise és már mindannyian kifelé vették az irányt mi meg fel Bella szobájába.
Megálltunk előtte és kopogtunk nem kaptunk választ ezért benyitottunk. Bella még mindig ugyan úgy ült az ablakba és bámult kifelé a nyitott ablakon. Nem volt rajta más csak egy szürke ujjatlan felső és egy nadrág meg egy tornacipő.
Nagyon fájt látnunk ahogy ott ül és csak bámul kifelé . Oda léptünk hozzá de meg se mozdult.
- Szia Bells. Jól vagy ? Már vagy három napja nem láttunk és le se jöttél még enni se. – mondtam neki mi közbe leültem mellé az ablakba.
Nem kaptam válasz tőle még egy moccanást sem ezért néztem Alicere , hogy segítsen rá legtöbbször hallhat Bella . Alice leguggolt mellé és megfogta a kezét . Bella erre se reagált semmit.
- Bells kérlek reagálj valamit , nagyon aggódunk érted , anya és apa már az ideg összeroppanás szélén állnak. – mondta Alice de még mindig csak kifelé bámult. Követtem Bella tekintetét láttam ahogy nézi miként harcol Carlise és Jas. Emmett meg ott ugrál mint egy kisgyerek és drukkol nekik. Vissza néztem kishúgomra de még mindig semmi.
Rá néztem Alicere megráztam a fejemet ami azt jelentette menjünk inkább ki mi is és hagyjuk itt. Nagy nehezen elindultunk kifelé még egyszer mielőtt be csuktuk volna az ajtót vissza néztünk Bellára.
Kimentünk az udvara és mindenki minket nézet mi meg megráztuk a fejünket , hogy semmi.
Elmondtuk, hogy még meg se moccan, szomorú arccal nézet mindenki.
- Oké belátom nem tudunk semmit tenni de akkor is hiányzik Bella életkedve a vidám nevetgélős Bella ami csak a mienk volt…- mondta Alice én meg egyetértettem vele.
Ott álltunk kb. öt percig és nem tudtam mit tegyek ezét ajánlotta fel Esmének egy kihívást, nekem is le kell vezetnem magamon a gondokat.
- Esme egy mérkőzés és utána jöhetnek fiúk.
- Legyen . – mondta örvendezve .
- Ne hagyd magad Bébi…- üvöltözte Em.
- Nem is fogom..-mondtam és el is kezdtük.
Nem tom meddig köröztük egymást mikor rá vettetem magam anyámra és ezzel én győztem . Segítettem neki fel állni . Emmett már akkor üvöltözőt mikor leterítettem anyámat.
- Ez az Bébi ügyes voltál ..- mondta én meg csak intetem.
Emmett ki sétált a pája közepére és elkezdett beszélni.
- Oké ezt Ros nyerte de most a kérdés az , hogy ki áll ki elsőként Edwarddal majd utána velem . –mondta
Mindenki nevetett Edward meg elindult Emmett felé oda is ért mire Em megint megkérdezte.
- Na ki lesz az.??-kérdezte nevetve. Mire egy villám csapot volna be valahova ismerő hang szólalt meg és ki lehetett az nem más mint Bella.
- Én.- mondta mire mindannyian felnéztünk Bella a tetőn volt de , hogy mikor is mehetett fel azt nem tudtuk. Csak annyit láttunk, hogy leugrik és guggolásba érkezett végül felállt és egyesen Edward és Em elé sétált de nem pontosan eléjük .
- Én leszek az …- mondta Bella elég fura volt mert mosolygót de nem a kedves mosoly hanem a Vigyázz Bella vagyok mosolya.
Bella szemszöge:
Mikor Alice és Ros ott voltak nem tudtam megszólalni, egyszerűen nem tudtam mit mondja ezért csak ott ültem mozdulatlanul. Nagyon magamba voltam esve elsőnek
- De megyek . – és már pattantam is fel kedves férjem mellől. De mielőtt fel mentem volna még mondta nekik valamit .- Figyeljetek szerintem menjek ki és egy kicsit vezessétek le a feszültséget még te is Edward, majd megyünk mi is lehet , hogy Bellával.
- Jó de mit csináljunk?- kérdezte Carlise
- Szerinted mit amit Emmett és még ti is imádtuk. Döngöljétek egymást földbe. – mondtam mosolyogva .
- Oké , menjünk. – ugrott fel Emmett a kanapéról.
- Jó menjünk ez egy jó ötlet tényleg. – mondat bele egyezően Carlise és már mindannyian kifelé vették az irányt mi meg fel Bella szobájába.
Megálltunk előtte és kopogtunk nem kaptunk választ ezért benyitottunk. Bella még mindig ugyan úgy ült az ablakba és bámult kifelé a nyitott ablakon. Nem volt rajta más csak egy szürke ujjatlan felső és egy nadrág meg egy tornacipő.
Nagyon fájt látnunk ahogy ott ül és csak bámul kifelé . Oda léptünk hozzá de meg se mozdult.
- Szia Bells. Jól vagy ? Már vagy három napja nem láttunk és le se jöttél még enni se. – mondtam neki mi közbe leültem mellé az ablakba.
Nem kaptam válasz tőle még egy moccanást sem ezért néztem Alicere , hogy segítsen rá legtöbbször hallhat Bella . Alice leguggolt mellé és megfogta a kezét . Bella erre se reagált semmit.
- Bells kérlek reagálj valamit , nagyon aggódunk érted , anya és apa már az ideg összeroppanás szélén állnak. – mondta Alice de még mindig csak kifelé bámult. Követtem Bella tekintetét láttam ahogy nézi miként harcol Carlise és Jas. Emmett meg ott ugrál mint egy kisgyerek és drukkol nekik. Vissza néztem kishúgomra de még mindig semmi.
Rá néztem Alicere megráztam a fejemet ami azt jelentette menjünk inkább ki mi is és hagyjuk itt. Nagy nehezen elindultunk kifelé még egyszer mielőtt be csuktuk volna az ajtót vissza néztünk Bellára.
Kimentünk az udvara és mindenki minket nézet mi meg megráztuk a fejünket , hogy semmi.
Elmondtuk, hogy még meg se moccan, szomorú arccal nézet mindenki.
- Oké belátom nem tudunk semmit tenni de akkor is hiányzik Bella életkedve a vidám nevetgélős Bella ami csak a mienk volt…- mondta Alice én meg egyetértettem vele.
Ott álltunk kb. öt percig és nem tudtam mit tegyek ezét ajánlotta fel Esmének egy kihívást, nekem is le kell vezetnem magamon a gondokat.
- Esme egy mérkőzés és utána jöhetnek fiúk.
- Legyen . – mondta örvendezve .
- Ne hagyd magad Bébi…- üvöltözte Em.
- Nem is fogom..-mondtam és el is kezdtük.
Nem tom meddig köröztük egymást mikor rá vettetem magam anyámra és ezzel én győztem . Segítettem neki fel állni . Emmett már akkor üvöltözőt mikor leterítettem anyámat.
- Ez az Bébi ügyes voltál ..- mondta én meg csak intetem.
Emmett ki sétált a pája közepére és elkezdett beszélni.
- Oké ezt Ros nyerte de most a kérdés az , hogy ki áll ki elsőként Edwarddal majd utána velem . –mondta
Mindenki nevetett Edward meg elindult Emmett felé oda is ért mire Em megint megkérdezte.
- Na ki lesz az.??-kérdezte nevetve. Mire egy villám csapot volna be valahova ismerő hang szólalt meg és ki lehetett az nem más mint Bella.
- Én.- mondta mire mindannyian felnéztünk Bella a tetőn volt de , hogy mikor is mehetett fel azt nem tudtuk. Csak annyit láttunk, hogy leugrik és guggolásba érkezett végül felállt és egyesen Edward és Em elé sétált de nem pontosan eléjük .
- Én leszek az …- mondta Bella elég fura volt mert mosolygót de nem a kedves mosoly hanem a Vigyázz Bella vagyok mosolya.
Bella szemszöge:
Mikor Alice és Ros ott voltak nem tudtam megszólalni, egyszerűen nem tudtam mit mondja ezért csak ott ültem mozdulatlanul. Nagyon magamba voltam esve elsőnek
Edward majd Angel de miért nem értem még mindig.
Mikor kimentek még ott ültem addig amíg lent el nem mondták mi volt itt fent. Végül felálltam hátrébb léptem párlépést és neki futásból fel lendültem tetőre. És onnan néztem ahogy a családom el van meg ahogy anyám és a nővérem harcol. Csak nézetem ahogy Ros leteríti anyát. Végül mindenki nevetett ahogy Em ordibált Rosnak. Nekem is tetszett ezért mosoly szalad a számra .
Mikor Em kiált és beszélni kezdet na az , hozott belém energiát és nem maradhattam oda fent.
- Oké ezt Ros nyerte de most az a kérdés , hogy ki áll ki elsőként Edwarddal majd utána velem . –mondta Em ami nagyon is tetszett , hogy megalázhatom Edwardot.
Mindenki nevetett Edward meg elindult Emmett felé oda is ért mire Em megint megkérdezte.
- Na ki lesz az.??-kérdezte nevetve. Én meg mint aki csak erre várt volna már mióta megszólaltam .
- Én. – mondtam és csak láttam , hogy lentről mindenki engem néz. Én csak el rugaszkodtam és már földre is értem guggolva felálltam és egyenesen a fiúk felé sétáltam de nem mentem oda hanem megálltam velük szemben úgy 15 m-re .
- Én leszek az..- mondtam és csak mosolyra huzam a számat de nem a kedves mosolyom volt. Mindenki engem nézet de nem érdekelt egyáltalán nem .
- Bella de jó , hogy látlak…- mondta Em széles mosollyal a száján.
Mikor kimentek még ott ültem addig amíg lent el nem mondták mi volt itt fent. Végül felálltam hátrébb léptem párlépést és neki futásból fel lendültem tetőre. És onnan néztem ahogy a családom el van meg ahogy anyám és a nővérem harcol. Csak nézetem ahogy Ros leteríti anyát. Végül mindenki nevetett ahogy Em ordibált Rosnak. Nekem is tetszett ezért mosoly szalad a számra .
Mikor Em kiált és beszélni kezdet na az , hozott belém energiát és nem maradhattam oda fent.
- Oké ezt Ros nyerte de most az a kérdés , hogy ki áll ki elsőként Edwarddal majd utána velem . –mondta Em ami nagyon is tetszett , hogy megalázhatom Edwardot.
Mindenki nevetett Edward meg elindult Emmett felé oda is ért mire Em megint megkérdezte.
- Na ki lesz az.??-kérdezte nevetve. Én meg mint aki csak erre várt volna már mióta megszólaltam .
- Én. – mondtam és csak láttam , hogy lentről mindenki engem néz. Én csak el rugaszkodtam és már földre is értem guggolva felálltam és egyenesen a fiúk felé sétáltam de nem mentem oda hanem megálltam velük szemben úgy 15 m-re .
- Én leszek az..- mondtam és csak mosolyra huzam a számat de nem a kedves mosolyom volt. Mindenki engem nézet de nem érdekelt egyáltalán nem .
- Bella de jó , hogy látlak…- mondta Em széles mosollyal a száján.
- Én is . – mondtam és vissza fordultam Edwardhoz.- Na ??
- Oké legyen. – mondta
- Oké gyerekek. – mondta Em. – Vigyáz…Kész.. Tietek a pálya ..- és már oda is sietett a többiekhez.
- Oké legyen. – mondta
- Oké gyerekek. – mondta Em. – Vigyáz…Kész.. Tietek a pálya ..- és már oda is sietett a többiekhez.
- Oké akkor csak kedvesen Edward..- mondta apám. Erre nagyon mérges lettem és a mosolyom még nagyobb lett. Nem bírtam , hogy ne nevesem el magam…
- Ne kímélj Edward ha már egyszer sem kíméltél most se kérlek… - amint kimondtam futni kezdtem de nem Edwardra ugortam hanem egy fára..
- Bella sajnálom de nagyon én még mindig…Sze…- mondta
- Ohh kérlek te ki ne mond a szádon , hogy Szeretsz ezek után te nem szeretsz engem , ha szeretnél nem hagytál volna el Tanya miatt .- mondtam és egy mozdulattal ráugrottam és már a földön volt. – Ennyi vagy . – amikor ezt mondtam nagyon közel voltam az arcához. Felálltam és hátrébb léptem ő is fel állt és csak nézet.
- De nem azért , hagytalak el Bella csak Tanyába szerelmes lettem … - mondta én meg megint elnevettem magam és csak fürkésztem az arcát láttam , hogy ő is ugyan ezt teszi de ez igazat mondott és ezért nem kell gondolat olvasónak lennem , hogy tudjam .
- Jajj Edward kélek elég jól ismerlek te nem lettél szerelmes Tanyába egyszerűen azért hagytál el mert félsz , hogy el veszítesz és nem tudod nézni ahogy ha bármi balesetem van én csak szenvedek mert , hogy csak félvér vagyok.. És ne mond , hogy nem igazat mondok. – mondtam neki mi közbe oda sétáltam és már megint nagyon közel voltam hozzá.
- Nem mondasz igazat , én szeretem Tanyát.-mondta és már a földön volt megint.
- Hát jó akkor nem találtam , de ezt elveszítetted. Em. jössz?- kérdeztem és csak egy utolsó csókot nyomtam a szájára és már hátrébb is mentem – Viszlát Edward .
- Naná megyek Bells. De vigyáz nem kímélek. – mondta
- Nem is kértem . –mondtam
Mind ketten nevetve kezdtük el sokáig csak kergettük egymást vagy csak táncoltunk egyszer csak oda néztem a családomra és azt láttam , hogy Tanya meg csókolja Edwardot amitől teljesen elvesztetem a fonalat és csak könnyek jöttek a szemembe azt se láttam a mikor Em köteledet hozzám és egyenesen nekem jött amitől egy fának csapódtam és térdre rogytam. Ott megint minden széttört bennem egyszerűen csak az a kép volt a fejembe ahogy Edward és Tanya csókolózik. Felnéztem és csak látom ,hogy mindenki rémülve áll ott még Edward is és csak Em és Alice futott oda hozzám.
- Ne kímélj Edward ha már egyszer sem kíméltél most se kérlek… - amint kimondtam futni kezdtem de nem Edwardra ugortam hanem egy fára..
- Bella sajnálom de nagyon én még mindig…Sze…- mondta
- Ohh kérlek te ki ne mond a szádon , hogy Szeretsz ezek után te nem szeretsz engem , ha szeretnél nem hagytál volna el Tanya miatt .- mondtam és egy mozdulattal ráugrottam és már a földön volt. – Ennyi vagy . – amikor ezt mondtam nagyon közel voltam az arcához. Felálltam és hátrébb léptem ő is fel állt és csak nézet.
- De nem azért , hagytalak el Bella csak Tanyába szerelmes lettem … - mondta én meg megint elnevettem magam és csak fürkésztem az arcát láttam , hogy ő is ugyan ezt teszi de ez igazat mondott és ezért nem kell gondolat olvasónak lennem , hogy tudjam .
- Jajj Edward kélek elég jól ismerlek te nem lettél szerelmes Tanyába egyszerűen azért hagytál el mert félsz , hogy el veszítesz és nem tudod nézni ahogy ha bármi balesetem van én csak szenvedek mert , hogy csak félvér vagyok.. És ne mond , hogy nem igazat mondok. – mondtam neki mi közbe oda sétáltam és már megint nagyon közel voltam hozzá.
- Nem mondasz igazat , én szeretem Tanyát.-mondta és már a földön volt megint.
- Hát jó akkor nem találtam , de ezt elveszítetted. Em. jössz?- kérdeztem és csak egy utolsó csókot nyomtam a szájára és már hátrébb is mentem – Viszlát Edward .
- Naná megyek Bells. De vigyáz nem kímélek. – mondta
- Nem is kértem . –mondtam
Mind ketten nevetve kezdtük el sokáig csak kergettük egymást vagy csak táncoltunk egyszer csak oda néztem a családomra és azt láttam , hogy Tanya meg csókolja Edwardot amitől teljesen elvesztetem a fonalat és csak könnyek jöttek a szemembe azt se láttam a mikor Em köteledet hozzám és egyenesen nekem jött amitől egy fának csapódtam és térdre rogytam. Ott megint minden széttört bennem egyszerűen csak az a kép volt a fejembe ahogy Edward és Tanya csókolózik. Felnéztem és csak látom ,hogy mindenki rémülve áll ott még Edward is és csak Em és Alice futott oda hozzám.
- Jézusom Bella jól vagy? Mi volt ez miért nem figyeltél?- mondta Em amint oda ért.
- Bella!!!- sikította Alice is .Én még mindig csak ültem és a kép volta minden gondolatomban , hogy én ezt nem bírnám ki ezért most döntöttem . Pajzsot húztam hármunk köré .
- Sajnálom de ez nekem nem fog menni elmegyek. – és azzal ahogy ezt elmondtam már fel álltam és a tó felé vettem az irányt.
- Bella!!!- sikította Alice is .Én még mindig csak ültem és a kép volta minden gondolatomban , hogy én ezt nem bírnám ki ezért most döntöttem . Pajzsot húztam hármunk köré .
- Sajnálom de ez nekem nem fog menni elmegyek. – és azzal ahogy ezt elmondtam már fel álltam és a tó felé vettem az irányt.
- De Bella !- mondta Alice de nem figyeltem csak mentek .
Mikor már oda értem a tóhoz egyszer csak egy szarvas szagát éreztem amitől meg éheztem , gyorsan feltérképeztem és már rohantam is amint elkaptam kiszívtam belőle minden vért és még legalább kettőből. Utána vissza sétáltam a tóhoz és leültem egy köre kinyújtózkodtam és csak akkor vettem észre , hogy egy óriás vágás van az oldalamon ami biztos , hogy a fának csapódáskor lehetett.
- Hát ez remek …- mondtam majd felálltam a telefont a zsebemből a köre tetem és egyenesen a vízbe ugrottam ott úsztam és csak járt az agyam. Próbáltam valami megoldást találni, hogy hova menj. Amikor be kattant, hogy kit kéne fel hívnom Tanya családját vagy is Carmenéket. Gyorsan kiúsztam a vízből mivel még azóta sírtam mióta eljöttem onnan ezért így telefonáltam. Kikerestem a számát és vártam…
- Igen tessék??- szólt bele Carmen
- Szia Bella vagyok ! Segítened kéne.?!!- mondtam de ekkor már pajzsot húztam magam köré .
- Bella Jézusom miért sírsz mi baj..?- kérdezte
- Nem bírok itt élni … most már nem …. Nem megy Tanya és Edward közelébe élnem nem bírnám ki és , hogy Angel is itt hagyott nem tudok itt maradni . Csak azt akartam kérdezni , hogy oda költözhetnék hozzátok New Yorkba.?- kérdeztem
- Mi az , hogy Angel itt hagyott meg hogy Edward és Tanya?
- Angel három nappal ezelőtt….- elmeséltem neki minden egyes részletet és azt mondta , hogy neki és a többieknek meg felel és egyáltalán nem érti Tanya miért csinálja. Amit nem érttetem és rá kérdeztem , és minden elmagyarázott amitől minden értettem.
Ennek örültam , hogy nem kell itt maradnom , ezért ezzel az örömmel indultam vissza a házhoz . Menés közbe eszembe jutott a sebem az oldalmon már a kertbe értem amikor nagyon vérezni kezdet ezért levettem a pólómat és oda szorítottam egy szál melltartóban és egy nadrágba sétáltam a ház felé .
Emmett szemszöge:
Miután Bella megint elment mindent elmondtunk a családnak amit csak nekünk mondott senki nem értette, hogy miről beszél de azért volt valami fogalmunk róla. Nekem az jutott eszembe , hogy itt fog hagyni minket és elmegy de nem csak nekem hanem mindenkinek ez járt a fejébe.
Mikor már oda értem a tóhoz egyszer csak egy szarvas szagát éreztem amitől meg éheztem , gyorsan feltérképeztem és már rohantam is amint elkaptam kiszívtam belőle minden vért és még legalább kettőből. Utána vissza sétáltam a tóhoz és leültem egy köre kinyújtózkodtam és csak akkor vettem észre , hogy egy óriás vágás van az oldalamon ami biztos , hogy a fának csapódáskor lehetett.
- Hát ez remek …- mondtam majd felálltam a telefont a zsebemből a köre tetem és egyenesen a vízbe ugrottam ott úsztam és csak járt az agyam. Próbáltam valami megoldást találni, hogy hova menj. Amikor be kattant, hogy kit kéne fel hívnom Tanya családját vagy is Carmenéket. Gyorsan kiúsztam a vízből mivel még azóta sírtam mióta eljöttem onnan ezért így telefonáltam. Kikerestem a számát és vártam…
- Igen tessék??- szólt bele Carmen
- Szia Bella vagyok ! Segítened kéne.?!!- mondtam de ekkor már pajzsot húztam magam köré .
- Bella Jézusom miért sírsz mi baj..?- kérdezte
- Nem bírok itt élni … most már nem …. Nem megy Tanya és Edward közelébe élnem nem bírnám ki és , hogy Angel is itt hagyott nem tudok itt maradni . Csak azt akartam kérdezni , hogy oda költözhetnék hozzátok New Yorkba.?- kérdeztem
- Mi az , hogy Angel itt hagyott meg hogy Edward és Tanya?
- Angel három nappal ezelőtt….- elmeséltem neki minden egyes részletet és azt mondta , hogy neki és a többieknek meg felel és egyáltalán nem érti Tanya miért csinálja. Amit nem érttetem és rá kérdeztem , és minden elmagyarázott amitől minden értettem.
Ennek örültam , hogy nem kell itt maradnom , ezért ezzel az örömmel indultam vissza a házhoz . Menés közbe eszembe jutott a sebem az oldalmon már a kertbe értem amikor nagyon vérezni kezdet ezért levettem a pólómat és oda szorítottam egy szál melltartóban és egy nadrágba sétáltam a ház felé .
Emmett szemszöge:
Miután Bella megint elment mindent elmondtunk a családnak amit csak nekünk mondott senki nem értette, hogy miről beszél de azért volt valami fogalmunk róla. Nekem az jutott eszembe , hogy itt fog hagyni minket és elmegy de nem csak nekem hanem mindenkinek ez járt a fejébe.
Ott ültünk a nappaliba mikor meg láttam Bellát , hogy jön befelé .
- Ott van .- mondtam erre mindenki oda nézed de ami a legfurább volt hogy egyszer csak levette a felsőjét és az oldalához szorította mindenki csak nézte.
Bella szemszöge:
Miután felértem egyenesen bementem a házba mindenki engem nézet nem is csodálom őket egy szál melltartóba állok de nem érdekel még ha Edwardot kikészíti akkor sem .
Abban reménykedtem , hogy apám nem fog oda rohanni hozzám de ez nem sikerült meg érezték a vér szagát.
- Bella te megsérültél. Gyere megcsinálom.- mondta de nem akartam .
- Én meg csinálom. – és már a konyhába mentem , hogy elő vegyem a az elsősegély dobozt amit a konyhába tartunk.
- De kicsim ! –mondta apa
- Nem meg oldom .
Nem jött oda apám mert mérgesen néztem rá de azt halódtam , hogy valaki ott állt mögöttem és ez nem a családom tagja volt ha nem Tanya egyenesen felém hajolt . Amint elég közel volt hozzám rögtön meg fordultam vámpír sebességgel és egyenesen a falnak támasztódtam a torkánál fogva .
- Hozzám ne mert érni és ha ez még egyszer csinálod megöllek …- mondtam és kibasztam a napaliba ahol mindenki minket nézet
- Mi volt ez ? – kérdezte Edward
- Hogy mi volt a te kis barátnőd egyszerűen meg akart kóstolni és sikerült neki. – mondtam és azzal vissza mentem , hogy megcsináljam a sebemet. Nagy nehezen sikerült bekötöznöm, amit vissza akartam pakolni és el tenni a pólómat egyszer csak egy borítékot láttam amint az én nevem volt.
Gyorsan fel vettem és elolvastam ami benne volt az maga a csoda volt…
- Ott van .- mondtam erre mindenki oda nézed de ami a legfurább volt hogy egyszer csak levette a felsőjét és az oldalához szorította mindenki csak nézte.
Bella szemszöge:
Miután felértem egyenesen bementem a házba mindenki engem nézet nem is csodálom őket egy szál melltartóba állok de nem érdekel még ha Edwardot kikészíti akkor sem .
Abban reménykedtem , hogy apám nem fog oda rohanni hozzám de ez nem sikerült meg érezték a vér szagát.
- Bella te megsérültél. Gyere megcsinálom.- mondta de nem akartam .
- Én meg csinálom. – és már a konyhába mentem , hogy elő vegyem a az elsősegély dobozt amit a konyhába tartunk.
- De kicsim ! –mondta apa
- Nem meg oldom .
Nem jött oda apám mert mérgesen néztem rá de azt halódtam , hogy valaki ott állt mögöttem és ez nem a családom tagja volt ha nem Tanya egyenesen felém hajolt . Amint elég közel volt hozzám rögtön meg fordultam vámpír sebességgel és egyenesen a falnak támasztódtam a torkánál fogva .
- Hozzám ne mert érni és ha ez még egyszer csinálod megöllek …- mondtam és kibasztam a napaliba ahol mindenki minket nézet
- Mi volt ez ? – kérdezte Edward
- Hogy mi volt a te kis barátnőd egyszerűen meg akart kóstolni és sikerült neki. – mondtam és azzal vissza mentem , hogy megcsináljam a sebemet. Nagy nehezen sikerült bekötöznöm, amit vissza akartam pakolni és el tenni a pólómat egyszer csak egy borítékot láttam amint az én nevem volt.
Gyorsan fel vettem és elolvastam ami benne volt az maga a csoda volt…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése