Bella élete. 6. fejezet

Bocsi egy kicsit rövid lett de a következő ígérem hosszabb lesz. De azért jó olvasás. kívánok. Remélem jó lett.!! :D

Edward szemszöge:

Miután este beszéltünk mise voltunk sokáig el. Már épp indultunk haza mindenki sétált egymás mellet amikor Esme és Carlise elkezdtek morfondírozni , hogy mi baja volt Bellának amikor este lementek.
- Mi baja lehet  Bellának olyan fura volt.?- kérdezte Esme.
- Semmi baja nem lehet szerintem csak fáradt volt. - vágtam rá gyorsan
- Valami viszont volt mert valamije fájt. – Jasper mondta mögöttem mire én meg álltam és hátra fordultam . – Éreztem .  Nagyon is fájt neki…- nézet a szemembe és mondta.
- Hogy érted ezt .?- kérdezte Carlise  és közelem sétált hozzánk.
- Nem tudom de valami nem stimmelt vele . – Jasper válaszolt. Mire Carlise oda fordult hozzám.
- Edward nincs semmi baja Bellának.?- kérdezte
- Semmi mi lenne. – válaszoltam. Nem tudtam mit mondjak .
- Tudnod kéne te mentél oda és jöttél vele. Tényleg miért is.??- kérdezte Alice és Rosalie.
- Nem tudom és kész. Igen vele jöttem haza mert megkért , hogy menjek oda . De nem mondod semmit , hogy valami baj lenne .
- Jól  van. De akkor is történt valami. – filózott most már Emmett is .- És miért is kellet az a kábel Bellának. Azt mondta hogy álmos… vagy nem ??
- De azt mondta de közben beszélt Sofival ahogy halhattátok  ő jön hozzá. De szerintem már mire haza érünk aludni fognak . Úgy , hogy nem mehetnénk nem szeretném őket egyedül hagyni … - magyaráztam nekik , hogy szálljanak le rólam. De ahogy ismertem Emmettet nem tudta szó nélkül hagyni.
- Kis öcsi szerelmes.
- Emmett fejezd be most. - néztem rá dühösen
- Oké oké de ne hazudj látszik rajtad. – vigyorgót.
- Emmett…- néztem rá dühösen és elindultam felé mire ő hátrált és mutogatott , hogy menjek készen áll. De hátat fordítottam és elsétáltam nem akartam verekedésbe keveredni. Inkább elindultam haza felé hallottam ahogy a többiek lerendezték Emmettet és ők is elindultak utánam. A vége felé már nem emberi tempóba hanem már futottunk amilyen gyorsan csak tudtunk. Mind annyian egyszerre értünk haza. Én léptem be elsőként rögtön meg pillantottam őket ahogy a kanapén fekszenek egymásba dőlve egy pokróccal betakarózva és olyan éden aludt ott….
- De édesek. – mosolyogót Esme.
- Fel kéne vinni őket az ágyba. – mondta Carlise.
- Igen az jó ötlet lenne. Én viszem Bellát . Carlise te hozd Sofit. Jó?- mondta neki nem akartam , hogy ő vigye Bellát lehet, hogy ott fogná meg ahol fáj neki.
- Jó legyen. – egyezett bele. Meg fogta Sofit és elindult felfelé. Én oda sétáltam Bellához és lassan felemeltem . De úgy látszik nem elég lassan  láttam ahogy kinyitotta szemét és rám nézet.

- Hé, Szia nem akartalak felkelteni. – mondtam neki.
- Semmi baj- válaszolta Bella és már aludt is.
Ahogy felérte, Carlise mér Sofit takarta be én is lefektetem Bellát és betakartam hagy aludjon.  Carlisevel ott álltunk egy ideig és néztük ahogy alszik majd halkan kisétáltunk.