2011. április 20.

Bella élete . 11.fejezet

Edward szemszöge:

Nem bírtam ki , hogy ne csókoljam meg, pedig attól féltem hogy, vissza fog utasítani. De meglepődésemre nem ez történt éppenséggel úgy visszaónozta a csókomat amiről nem is álmodoztam volna. Nem tudom meddig ültünk ott de csak arra eszméltünk , hogy Carlise szól nekünk. Mivel mind ketten megijedtünk, Bella olyan gyorsan húzódott el amitől megint bele nyílalt neki a fájdalom .
- Bella , Edward.?- szólt Carlise
-Már megyünk!- szóltam vissza. Meg vártam még össze szedi magát kis időbe telt de sikerült neki végül elindultunk le amikor leértünk. Carlise oda siette hozzánk, Bellát jó szórósan átölelte.
- Szia apa!- mondta neki
- Sziasztok!- mondta nekünk, én  meg bólintott egyet köszönés képen. 
- Hogy vagy Kicsim!?- kérdezte apán Bellától.
- Jól vagyok most már , ezért holnap már megyek is suliba. – mondta

- Biztos , hogy menni akarsz itthon maradhatsz majd én igazolom.
- Nem kell menni szeretnék, azért nem kell itthon maradnom mert fáj a lábam. - amikor kimondta ezt a mondatot a fejemről biztos le lehet olvasni , hogy persze a lába. – És nem fogok akkor táncolni de ének porbála mennem kell mert ez így nem mehet.
- Értem de vigyáz azért magadra.
- Vigyázni fogok mikor nem vigyázok magamra. –ahogy befejezte a mondatot elnevette magát.Bella elindult a konyha felé mi meg követtük míg csinálta a szendvicsét addig beszélgetett Carlisevel.
- Képzeld apa! Angel ide jön 4 hónap múlva!- mondta neki Bella
- Ez jó hír de hogy –hogy?- kérdezte apám. Bella meg elképedve nézte , de én is mert nem értettem , hogy minek is de nem adtam neki hangot nem kellet nekem az , hogy utána engem is lecsessze.
- Hogy-hogy? Hiszen akkor leszek 18. !!! Emlékszel szülinapom.- mondta Bella. És nekem is beugrott , hogy tényleg akkor lesz 18.
- Persze , hogy emlékszem csak ugrattalak. – vigyorodót el apánk.
- Ez nem volt szép már megijedtem .- mosolygót Bella

Még nem volt olyan késő de Bella egyszer csak felállt és elment utána mentem mögé álltam gondoltam észre vette de nem-nem vett, ezért ijedheted meg ennyire amikor meg fordult a mosogatótól.  Ezért is förmedhetett rám …
- Hééééé. Ilyet ne csinálj soha többé. –mondta mi közbe szedte össze magát.
- Bocsi –mosolyogtam rá amitől majdnem elállt a légezte mind mindig ha így mosolygok erre már rá jöttem . – De hova mész ?
- Aludni !
- DE hiszen nem rég keltél fel. -
- Tudom de még aludnék. És úgy is fel kéne hívóm Sofit.
- Jó értem akkor reggel találkozunk. És remélem együtt megyünk. –reménykedve mondtam neki
- Jó reggel találkozunk . Sajnos nem mert a Volvómmal megyek mert holnap még megyünk Bennel és Sofival a kávézóba suli után. – mondta hát a reményem hamar elszállt.
- Értem akkor mind1. Szia Bella szép álmokat.- köszöntem el 
- Neked is szia.
Azt még halódtam amikor át ment a szobámba a dolgaiért de utána már nem , hogy mit beszélgetett Sofival már csak azt amikor szuszog vagyis elaludt.
Egész reggel mosolyogtam  és ez mindenkinek feltűnt főleg Emmett neki.
- Mi történt tegnap öcsipók??!! –kérdezte a nagy medve
- Semmi olyan dolog ami fontos lenne . Medve koma .- mondtam nem ki mi közbe az egész család röhögőt rajta.
Ezt a kis beszélgetést be is fejeztük mivel Bella éppen akkor jött le a lépcsőn már felöltözve készen. Mindenkivel váltott egy-két szót aztán már senki nem volt otthon. Mindannyian beültünk a kocsiba mi öten az enyémbe Bella meg a sajátjába.


Bella szemszöge:

Miután mindenki beült a kocsiba Edwardék álltak ki elsőként utána Carlise végül én.
Hárman mentünk egymás mögött, persze én voltam hátul de nem baj mert ahogy ismerem Emmettet mind-gyárt , hívni fog , hogy hol vagyok ennyire lassan vezetek.
Mire ezt a gondolatot befejeztem már csörgött is a telefonóm Emmett volt azt és az egész családom bekapcsolva.
- Szia Em.
- Honnan tudtad , hogy én vagyok az vagyis mert mindenki be van kapcsolva de , hogy én Bella ezt most , hogyan.??- értetlenkedett nekem a telefonba.
- Em, csak gondoltam .
- Oké.
-De mit szeretnél.??- kérdeztem ha bár tudom.
- Jajja. Mind-gyárt mondom …Lassú csiga mért vagy hátul ennyire lassan vezet a kicsi Bella.
- Emmett … nem vezet lassan.. – mondta Esme
- Pontosan. De ide figyel Medve bátyóm akkor.?!! Csak húzd le az ablakot és mosolyogj.- mondtam .
- Minek.?
- Csak csináld és figyelj.-mondtam végül beletapostam a gázba kielőztem apát és csak mosolyogtam nekik mivel az ablakot is lehúztam , hogy Emmett fejét lássam apa is vissza mosolygót és anya. Még mindig  a szembelévő sávban haladtam , mivel Edward is gyorsan vezet ezért tövig nyomtam a gáz és már ott voltam ahol Emmet kidugta a fejét. Én meg vigyorogtam az ő nyitva maradt szája miatt.
- Nem kell lassítani Edward. Na Em. első oltásod ma tőlem . Na puszi mindenkinek . Suliba tali.
- Nem is akartam  lassítani. Okés - mondta Edward
- Nem is szeretem volna de én megyek eslőnek mert ti pirosat kaptok. Ugye Alice?!!!
- Hát ebbe viszont igaza van Bella előbb ott lesz srácok úgy , hogy vesztés van . –mondta kedven nővérem
- Köszi . Na Sziasztok apa anya . puszi  . Pááápááá veszted fiúk.
- Szia kicsim puszi .- köszöntek el anyuék.
- Ezt még ma ki egyenlítjük Bella elkapunk. – mondta Jasper Em, és Edward belegyezésével.  
- Gyerünk. –mondtam és kikapcsoltam a telefont .
Be előztem Edwardott mert egy ideig egymás mellet mentünk. Kittem a kezemet az ablakon és énekeltem mikor át haladtam a lámpa alatt és láttam , hogy a többiek ott maradtak. Befordultam a suli parkolójába de nem az szokásos helyemre , hanem Edward helyére álltam be nem tudom miért csak úgy. Kiszálltam a kocsiból összeszedtem minden dolgomat  bezártam a kocsit és pont akkor jött Ben és Sofi velem szemben a parkolóban amint megláttak mind ketten felém rohantak.
- Bella.!!!!- sikította a fülembe Sofii
- Sofiii!!!!- sikítottam vissza a fülébe.
- Jó bocsi tényleg szar érzés . De jó , hogy látlak tegnap reggel óta nem láttalak   minden rendben van  .?- kérdezte Sofi és Ben
- Persze , hogy rendben van miért ne lenne most már úgy jól vagyok de senkinek semmit nem mondtatok senkinek semmit csak annyit , hogy a bokám ment ki meg fáradt voltam. Ugye?- kérdeztem
- Persze , hogy nem mondtuk el az. – mondta Sofi
Ben annyira elvolt mélyedve , hogy nem is válaszolt ezét mentem oda hozzá.
- Hahooo itt vagy köztünk mi baj.?- kérdeztem
- Jaaj igen persze . Semmi csak gondolkodtam
-Min is? –kérdeztem
- Én tudom. –mondta Sofii
- Mi az amit Sofu tud és ennyire szörnyű.??- kérdeztem és láttam , hogy a családom is jön erre felé.
- Őőő majd este a kávázóba elmondom de addig ne kérdezősködj.
- De jó már te is Sofi is ugyan ezt kérte tőlem . Valami szörnyű de jó megígérem .- mondtam neki és már fordultam is Emmették felé.
- Ohh hát itt a vesztes Medvém. – mosolyogtam és megöleltem a nagy medve bátyámat amit persze Rosalie már le is fényképezett ő mindig mindent megörökít ami itt történik.
- Na jóó de máskor nem hagyjuk  magunkat mert én vezetek majd.
-Ohhh de megijedtem . Még akkor se fogsz. De ha nem hiszed az szar úgy… - mondtam és mindenki nevetve indult be az első órájára.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése