Esme szemszöge:
Nagyon nehezemre esett végig nézni ezt a vitát köztünk és Bella között főleg, hogy nem volt szokásunk Bellával vitatkozni nem az , hanem ordibálni. Ez nagyon rosszul esett nekem és az egész családnak fáj főleg, hogy igaza van benne.
Ott álltam és legszívesebben utána rohantam volna , hogy megöleljem , de nagyon fáj ahogy most viselkedett nem ilyen a mi Bellánk. Csak bámultam ahogy felmegy a lépcsőn, amikor halódtam , hogy szerető férjem megszólal és Edwardhoz beszél eléggé feldúlt volt, nem akartam , hogy letámadja ezért szóltam közbe.
- Mi az , hogy balesete volt és , hogy te is benne voltál fiam.??!!- kérdezte férjem mikor Edward felé fordult .- Ezt most meg magyarázod nekem . És minden mást is !!!!!!
- Apa bocsáss meg de nem tudtam ,hogy mit tegyek , és tudjátok , hogy Bellának nem lehet ellen állni!!- mondat Edward
- Igen nem lehet de Edward de ,hogy előlünk el titkoltad.
- De gondoljatok bele tényleg ugyan ezt csináltuk vele akkor és most is. – mondtam mielőtt válaszolhatott volna .
- Igen de mi meg akartuk őt védeni. – mondta Rosalie
- De mitől akartuk meg védeni hiszen 18 éves ?!- kérdeztem tőlük
- Az igazságtól. –mondat Carlise és eléggé fancsali képet vágót
- Ennek semmi értelme nem volt, hogy mi hazudjunk neki és , hogy most ő is ugyan ezt tette velünk . – mondta Jas.
- Ezt most mind annyian meg érdemeltük. – mondta Alice és elindult a lépcső felé.
- Hova mész Szívem .?- szólt neki Jas.
- Fel megyek Bellához beszélnem kell vele.
-Alice szerintem most , hagyd békén le kell nyugodni a . Várjuk meg még ő jön ide. –mondta Jas.
- Ebben igaza van – mondta Edward.
- Héééé várjunk csak most esik le amit Bella mondott. Ti már csókolóztatok ez előtt Bellával. – ordított fel Em. és már ment is Edwardhoz.
- Igen . De ezt nem tartozik rád . –mondta Edward.
- Te szerelmes vagy Bellába öcsi pók .- mondta Em. amitől látni lehetett Edwardon, hogy kiborul de nagyon. És na lám össze is kaptak. Jas és Carlise próbálta szétszedni őket.
De egyszer csak mint a ketten megálltak és néztek felfelé , Bella szobájából hangokat lehetett hallani . Csak azt hallottuk , hogy Bella szétdobja a cuccait és sír.
Bella szemszöge:
Amint fel értem rögtön le ütem az ágyara össze gömbölyödtem mint egy labda és ettől a fájdalom is elhullt ott ültem és csak hintáztam mint egy hinta szék .
Ezt nem hiszem el még velem üvöltöztek pedig nem szoktak és még ha igazam is volt én voltam az aki megint rosszul jött ki de nem sokáig csak meg kell kérnem Bent , hogy változtasson át mielőtt Sofi után menne . Igen szerintem megtenné jó barátom és ha meg kérem biztos bele meg . De ha meg tudják akkor megint vita lesz és ha ezért Edward is nagyon meg utál de nem akarom , hogy meg utáljon hiszen nagyon szeretem de nem tudom , hogy meg mondjam neki , mi van ha egyszerűen otthagy és összetöri a szívemet azt nem bírnám ki.
Ezen gondolkodtam és már csak azt vettem észre , hogy kitört belőlem a sírás és már csak a dolgaimat dobáltam és sírtam . Öt percig tomboltam miután lenyugodtam és a telefonom után nyúltam , hogy felhívjam Bent. Nagy nehezen meg is találtam a számot nem kellet sokat várnom , hogy felvegye. De mi előtt beszélni kezdtem volna , hozzá magam köré huzam a pajzsomat , hogy ne hallják meg oda lent.
- Szia Bella .
- Szia Ben .- mondtam neki szipogás közben .
- Mi a baj ?- kérdezte de ezt már Sofi. Ja tényleg biztos , hogy ott van nála.
- Őőő Szia . Semmi csak tudják az egészet a többiek és most vitáztunk.
- Bella annyira sajnálom.
- Én is de ha nem baj most vissza adnád Bennek beszélnem kell vele.
- Persze adom.
- Itt vagyok mond.
- Ben tudom , hogy ez most furán fog hangzani de nekem fontos. Át tudnátok jönni most fontos lenne.
- Persze már megyünk is de nyugodj meg kérlek.
- Köszönöm . Próbálok akkor várlak titeket Szia
- Sietünk Szia . –mondta Ben és már le is tette a telefont.
Fel álltam megfogtam a laptopomat és elindultam lefelé. Mikor le értem mindenki engem nézet főleg az fájt a legjobban ahogy a szüleim néztek, de senkihez nem szóltam egyenesen a stúdióba mentem . Leültem a kanapéra és csak nézegetem a képeket amikor meghalódtam , hogy megjöttek apám engedte be őket.
- Sziasztok hát ti?- kérdezte apám.
- Hozzám jöttek .- mondtam neki – Gyertek – és intetem a stúdió felé.
- Oké . Sziasztok. – mondta Ben és Sofi csak integetett .
Mindenki nézet , hogy most miért i vannak itt de nem nagyon érdekelt.
Be mentünk becsuktam az ajtót és pajzsot húztam magunk köré.
- Szia Bella. – jöttek és öleltek meg .
- Sziasztok. És köszönöm , hogy eljöttetek. És nagyon sajnálom de nekem ez fontos Ben amit kérni szeretnék és ha lehet ne ijedj meg de nekem nagyon fontos és szeretném , ha meg csinálnád…- mondtam
- Bella tudom , hogy mit szeretnél kérni és ha nagyon szeretnéd megteszem de egyet azért tudni szeretnék , hogy miért is ..??- nézet rám
- Tudod de honnan?- kérdeztem
- Már akkor sejtetem amikor megkérdezted a kávézóba.
- Értem . Tudni akarod , hogy miért szeretnék félvér lenni mint te?
- Igen szeretném.
- Jó akkor elmondom nektek. Mert nem bírom , hogy ilyen szokványos legyek és nekem is kell egy kis élet , meg mondta apa , hogy aki félvér annak még lehet gyereke és én azt is szeretnék DE a legfontosabb nem alkarok ilyen lenni…remélem értitek .
- Értjük . Hát ha nagyon szeretnéd akkor legyen . De a szüleiddel mi lesz és Edwarddal.??- kérdezte Ben
- Most nem érdekel és nem is tudnánk eltántorítani az biztos , hogy mindenki bele fog törődni de Edward kevésbé és biztos , hogy mérges lesz rám de ez az én életem nem igaz?
- De igaz . –mondta Sofi és megöleltük egymást.
- És még valami nekem nincs kedvem ezt most elmondani nekik ezért ha meg kérlek titeket miközben mentek kifelé , gondoljatok erre Edward úgy is olvasni fog a gondolataitokba mivel most nem hallanak semmit.
- Pajzs. !! –mondta Sofii és elnevettük egymást
- Igen pajzs.
- Oké meglesz de azért azt még áruld el nekem, hogy mikor is .?- kérdezte Ben
- Igazából jövő héten amikor Sofi elmentél mert nem szeretnék itthon lenni inkább veletek kiélvezném azután szeretném. Mikor is mész?- kérdeztem
- Most van hétfő akkor pont jövő hét hétfőn délkor meg a gépem.
- Értem . Akkor az nap este jó lesz. ? – kérdeztem
- Jó lesz de biztos ?
- Biztos ne félj nem lesz semmi baj.
- Jó Bella legyen de ezt azért rendez le a családoddal. KÉRLEK!!!!- mondta Ben
- Jó . Megteszem.
Nagyon nehezemre esett végig nézni ezt a vitát köztünk és Bella között főleg, hogy nem volt szokásunk Bellával vitatkozni nem az , hanem ordibálni. Ez nagyon rosszul esett nekem és az egész családnak fáj főleg, hogy igaza van benne.
Ott álltam és legszívesebben utána rohantam volna , hogy megöleljem , de nagyon fáj ahogy most viselkedett nem ilyen a mi Bellánk. Csak bámultam ahogy felmegy a lépcsőn, amikor halódtam , hogy szerető férjem megszólal és Edwardhoz beszél eléggé feldúlt volt, nem akartam , hogy letámadja ezért szóltam közbe.
- Mi az , hogy balesete volt és , hogy te is benne voltál fiam.??!!- kérdezte férjem mikor Edward felé fordult .- Ezt most meg magyarázod nekem . És minden mást is !!!!!!
- Apa bocsáss meg de nem tudtam ,hogy mit tegyek , és tudjátok , hogy Bellának nem lehet ellen állni!!- mondat Edward
- Igen nem lehet de Edward de ,hogy előlünk el titkoltad.
- De gondoljatok bele tényleg ugyan ezt csináltuk vele akkor és most is. – mondtam mielőtt válaszolhatott volna .
- Igen de mi meg akartuk őt védeni. – mondta Rosalie
- De mitől akartuk meg védeni hiszen 18 éves ?!- kérdeztem tőlük
- Az igazságtól. –mondat Carlise és eléggé fancsali képet vágót
- Ennek semmi értelme nem volt, hogy mi hazudjunk neki és , hogy most ő is ugyan ezt tette velünk . – mondta Jas.
- Ezt most mind annyian meg érdemeltük. – mondta Alice és elindult a lépcső felé.
- Hova mész Szívem .?- szólt neki Jas.
- Fel megyek Bellához beszélnem kell vele.
-Alice szerintem most , hagyd békén le kell nyugodni a . Várjuk meg még ő jön ide. –mondta Jas.
- Ebben igaza van – mondta Edward.
- Héééé várjunk csak most esik le amit Bella mondott. Ti már csókolóztatok ez előtt Bellával. – ordított fel Em. és már ment is Edwardhoz.
- Igen . De ezt nem tartozik rád . –mondta Edward.
- Te szerelmes vagy Bellába öcsi pók .- mondta Em. amitől látni lehetett Edwardon, hogy kiborul de nagyon. És na lám össze is kaptak. Jas és Carlise próbálta szétszedni őket.
De egyszer csak mint a ketten megálltak és néztek felfelé , Bella szobájából hangokat lehetett hallani . Csak azt hallottuk , hogy Bella szétdobja a cuccait és sír.
Bella szemszöge:
Amint fel értem rögtön le ütem az ágyara össze gömbölyödtem mint egy labda és ettől a fájdalom is elhullt ott ültem és csak hintáztam mint egy hinta szék .
Ezt nem hiszem el még velem üvöltöztek pedig nem szoktak és még ha igazam is volt én voltam az aki megint rosszul jött ki de nem sokáig csak meg kell kérnem Bent , hogy változtasson át mielőtt Sofi után menne . Igen szerintem megtenné jó barátom és ha meg kérem biztos bele meg . De ha meg tudják akkor megint vita lesz és ha ezért Edward is nagyon meg utál de nem akarom , hogy meg utáljon hiszen nagyon szeretem de nem tudom , hogy meg mondjam neki , mi van ha egyszerűen otthagy és összetöri a szívemet azt nem bírnám ki.
Ezen gondolkodtam és már csak azt vettem észre , hogy kitört belőlem a sírás és már csak a dolgaimat dobáltam és sírtam . Öt percig tomboltam miután lenyugodtam és a telefonom után nyúltam , hogy felhívjam Bent. Nagy nehezen meg is találtam a számot nem kellet sokat várnom , hogy felvegye. De mi előtt beszélni kezdtem volna , hozzá magam köré huzam a pajzsomat , hogy ne hallják meg oda lent.
- Szia Bella .
- Szia Ben .- mondtam neki szipogás közben .
- Mi a baj ?- kérdezte de ezt már Sofi. Ja tényleg biztos , hogy ott van nála.
- Őőő Szia . Semmi csak tudják az egészet a többiek és most vitáztunk.
- Bella annyira sajnálom.
- Én is de ha nem baj most vissza adnád Bennek beszélnem kell vele.
- Persze adom.
- Itt vagyok mond.
- Ben tudom , hogy ez most furán fog hangzani de nekem fontos. Át tudnátok jönni most fontos lenne.
- Persze már megyünk is de nyugodj meg kérlek.
- Köszönöm . Próbálok akkor várlak titeket Szia
- Sietünk Szia . –mondta Ben és már le is tette a telefont.
Fel álltam megfogtam a laptopomat és elindultam lefelé. Mikor le értem mindenki engem nézet főleg az fájt a legjobban ahogy a szüleim néztek, de senkihez nem szóltam egyenesen a stúdióba mentem . Leültem a kanapéra és csak nézegetem a képeket amikor meghalódtam , hogy megjöttek apám engedte be őket.
- Sziasztok hát ti?- kérdezte apám.
- Hozzám jöttek .- mondtam neki – Gyertek – és intetem a stúdió felé.
- Oké . Sziasztok. – mondta Ben és Sofi csak integetett .
Mindenki nézet , hogy most miért i vannak itt de nem nagyon érdekelt.
Be mentünk becsuktam az ajtót és pajzsot húztam magunk köré.
- Szia Bella. – jöttek és öleltek meg .
- Sziasztok. És köszönöm , hogy eljöttetek. És nagyon sajnálom de nekem ez fontos Ben amit kérni szeretnék és ha lehet ne ijedj meg de nekem nagyon fontos és szeretném , ha meg csinálnád…- mondtam
- Bella tudom , hogy mit szeretnél kérni és ha nagyon szeretnéd megteszem de egyet azért tudni szeretnék , hogy miért is ..??- nézet rám
- Tudod de honnan?- kérdeztem
- Már akkor sejtetem amikor megkérdezted a kávézóba.
- Értem . Tudni akarod , hogy miért szeretnék félvér lenni mint te?
- Igen szeretném.
- Jó akkor elmondom nektek. Mert nem bírom , hogy ilyen szokványos legyek és nekem is kell egy kis élet , meg mondta apa , hogy aki félvér annak még lehet gyereke és én azt is szeretnék DE a legfontosabb nem alkarok ilyen lenni…remélem értitek .
- Értjük . Hát ha nagyon szeretnéd akkor legyen . De a szüleiddel mi lesz és Edwarddal.??- kérdezte Ben
- Most nem érdekel és nem is tudnánk eltántorítani az biztos , hogy mindenki bele fog törődni de Edward kevésbé és biztos , hogy mérges lesz rám de ez az én életem nem igaz?
- De igaz . –mondta Sofi és megöleltük egymást.
- És még valami nekem nincs kedvem ezt most elmondani nekik ezért ha meg kérlek titeket miközben mentek kifelé , gondoljatok erre Edward úgy is olvasni fog a gondolataitokba mivel most nem hallanak semmit.
- Pajzs. !! –mondta Sofii és elnevettük egymást
- Igen pajzs.
- Oké meglesz de azért azt még áruld el nekem, hogy mikor is .?- kérdezte Ben
- Igazából jövő héten amikor Sofi elmentél mert nem szeretnék itthon lenni inkább veletek kiélvezném azután szeretném. Mikor is mész?- kérdeztem
- Most van hétfő akkor pont jövő hét hétfőn délkor meg a gépem.
- Értem . Akkor az nap este jó lesz. ? – kérdeztem
- Jó lesz de biztos ?
- Biztos ne félj nem lesz semmi baj.
- Jó Bella legyen de ezt azért rendez le a családoddal. KÉRLEK!!!!- mondta Ben
- Jó . Megteszem.
- Na de mi most megyünk már későre jár. Hát akkor holnap reggel a suliba.
- Persze de a gondolat . – mondtam
- Gondolat . – és már ki is léptek amint Sofi kimondta .
- Persze de a gondolat . – mondtam
- Gondolat . – és már ki is léptek amint Sofi kimondta .
Én meg levettem a pajzsot és csak követtem őket mikor elmentünk a család előtt láttam Edward arcát úgy látszik sikerült csak nem akar most ordítani. Elköszöntem tőlük és már indultam is vissza a konyhába de mielőtt beértem volna a konyhába Edward már előttem termett .
- Nem csinálhatod. –mondta. Eléggé mérges lehetett mikor felnéztem az arcára látszót rajta a fájdalom .
- De tehetem . – mondtam neki és próbáltam kikerülni de megint nem ment csak , hogy most meg is fogta a kezemet és szorította .
- Nem . – mondat és még mindig csak szorította ami már nagyon fájt .
- Ez fáj eresz el meg tehetem és kész. –ordítottam oda neki
- Még is mit nem csinálhat Bella, Edward mond el.!!- mondta Jas- Kérlek higgadj le és erezd el Bellát mert ez neki nagyon fáj.
Jasper meg próbálta lenyugtatni de nem nagy sikerrel de a szerencsém az volt , hogy a szorítás kicsit csillapodott ha már nem engedett el.
- Olyan akar lenni mint mi.. Ez nem teheted !! –mondta Edward
- Bella ez igaz ?- kérdezte apám
- Igen igaz és Edward ehhez semmi de az ég világon semmi közöd . – mondtam neki- És eresz el most.
- De miért ? – kérdezte
- Hogy miért mert nem akarok életem végégig ilyen lenni nem akarok meghalni és , hogy meg mondjam az igazat nem akarom itt hagyni a családomat és akiket szeretek. Nem bírnám.
- De Bella.- mondta Rosali
- Nem . Akkor is olyan leszek amilyen Ben félvér.
- Félvér.?!!- apám teljen ki volt borulva –
- Igen az és ha most meg bocsátotok, te meg engedj el végre vagy nagyon megbánod. –mondtam Edwardnak .
Kirántottam a kezemet a már nem is szorított kezei közül és elindultam felfelé de nem ment mert a mellkasomba megint elért a fájdalom amitől ott a lépcsőn össze estem és csak sírtam és sikítottam .
- ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁááúúúúúúúúúúúúúúúúú. – sírtam a lépcsőn.
- Kicsim jól vagy? Hééé hallasz.?- mondta apám mi közbe rohant oda hozzám.
- Nem vagyok jól apa segíts nem bírom nagyon fáj. – mondtam – Kérlek
- Persze most azonnal felviszlek és adok egy adag fájdalom csillapított. Jó kicsim?
- Jó de siess.
Már fent is voltunk a szobámban és csak arra emlékszem , hogy apám meg nyugtatott és már aludtam is a fájdalom el is múlt és állómba merültem.
- Nem csinálhatod. –mondta. Eléggé mérges lehetett mikor felnéztem az arcára látszót rajta a fájdalom .
- De tehetem . – mondtam neki és próbáltam kikerülni de megint nem ment csak , hogy most meg is fogta a kezemet és szorította .
- Nem . – mondat és még mindig csak szorította ami már nagyon fájt .
- Ez fáj eresz el meg tehetem és kész. –ordítottam oda neki
- Még is mit nem csinálhat Bella, Edward mond el.!!- mondta Jas- Kérlek higgadj le és erezd el Bellát mert ez neki nagyon fáj.
Jasper meg próbálta lenyugtatni de nem nagy sikerrel de a szerencsém az volt , hogy a szorítás kicsit csillapodott ha már nem engedett el.
- Olyan akar lenni mint mi.. Ez nem teheted !! –mondta Edward
- Bella ez igaz ?- kérdezte apám
- Igen igaz és Edward ehhez semmi de az ég világon semmi közöd . – mondtam neki- És eresz el most.
- De miért ? – kérdezte
- Hogy miért mert nem akarok életem végégig ilyen lenni nem akarok meghalni és , hogy meg mondjam az igazat nem akarom itt hagyni a családomat és akiket szeretek. Nem bírnám.
- De Bella.- mondta Rosali
- Nem . Akkor is olyan leszek amilyen Ben félvér.
- Félvér.?!!- apám teljen ki volt borulva –
- Igen az és ha most meg bocsátotok, te meg engedj el végre vagy nagyon megbánod. –mondtam Edwardnak .
Kirántottam a kezemet a már nem is szorított kezei közül és elindultam felfelé de nem ment mert a mellkasomba megint elért a fájdalom amitől ott a lépcsőn össze estem és csak sírtam és sikítottam .
- ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁááúúúúúúúúúúúúúúúúú. – sírtam a lépcsőn.
- Kicsim jól vagy? Hééé hallasz.?- mondta apám mi közbe rohant oda hozzám.
- Nem vagyok jól apa segíts nem bírom nagyon fáj. – mondtam – Kérlek
- Persze most azonnal felviszlek és adok egy adag fájdalom csillapított. Jó kicsim?
- Jó de siess.
Már fent is voltunk a szobámban és csak arra emlékszem , hogy apám meg nyugtatott és már aludtam is a fájdalom el is múlt és állómba merültem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése