Bella élete . 10.fejezet

Bella szemszöge:

Ott ültünk már vagy 5 perce nem akartam elengedni őt, de ahogy éreztem ő sem engem.
Az gondolkodtam mi lenne ha elmondanám neki , hogy szeretem a gondolat hamar elszállt nem lenne jó ha Edwarddal egy pár lennénk  egy vámpír és egy ember nem lenne valami fényes kapcsolat hiszen én bármikor meghallhatok és azt nem élné túl , hogy elveszítsen de ahogy most észre veszem így se bírná ki . Ezért minden árrom nekem is vámpírnak kell lennem. Emlékszem , hogy Carlise mesélte , hogy vannak félvérek is aki félig ember félig vámpírok. Csak , hogy nincs olyan vámpír ismerősünk aki ilyen lenne.
Ezt is át gondoltam miközben ott ültünk még mindig a csókunk közepén amikor meg hallottuk , hogy apa szól nekünk úgy látszik haza jött.
- Bella Edward ?- szólt apa a nappaliból.
- Már megyünk – szólt vissza Edward még én össze szedtem magamat. Mert ahogy megijedtünk túl gyorsan váltunk szét a csókból és megint bele nyílalt a fájdalom.
Végre sikerült össze szednem magamat , elindultunk lefelé mikor leértünk apa oda siette hozzám és jó sorosan magához ölelt.
- Szia apa!- mondtam neki
- Sziasztok!- mondta nekünk, Edward meg bólintott egyet köszönés képen.
- Hogy vagy Kicsim!?- kérdezte
- Jól vagyok most már , ezért holnap már megyek is suliba. – mondtam

- Biztos , hogy menni akarsz itthon maradhatsz majd én igazolom.
- Nem kell menni szeretnék, azért nem kell itthon maradnom mert fáj a lábam. - amikor kimondtam ezt a mondatot Edward fején látni lehetett , hogy persze a lába. – És nem fogok akkor táncolni de ének porbála mennem kell mert ez így nem mehet.
- Értem de vigyáz azért magadra.
- Vigyázni fogok mikor nem vigyázok magamra. – ettől a mondatomtól nevetnem kellet.
Elindultam a konyha felé mert már nagyon éhes voltam már tegnap este óta nem ettem .
Össze szedtem a szendvicsemhez való dolgokat és közbe beszélgetünk hárman ők persze ott voltam mellettem a konyhába.
-Képzeld apa! Angel ide jön 4 hónap múlva!
- Ez jó hír de hogy –hogy?- kérdezte apám. Én  meg elképedve néztem .
- Hogy-hogy? Hiszen akkor leszek 18. !!! Emlékszel szülinapom.
- Persze , hogy emlékszem csak ugrattalak.
- Ez nem volt szép már megijedtem .- mosolyogtam

Megcsináltam a szendvicsemet leültem a napaiba a kanapéra a vacsimmal  és egy nagy üveg vízzel , hogy tv-ni fogok közbe. Edward mellém ült és velem együtt nézte , apa meg felment a dolgozó szobájába .

Később…..

Már untam hogy nézzem a tv , inkább azon gondolkodtam , hogy felmegyek és alszok reggelig így is még fáradt voltam egy kicsit és úgy is fel kéne hívnom Sofit hiszen megígértem neki.
Fel álltam a kanapéról és elindultam a konyha felé , hogy beteszem a mosogatóba a tányért. Nagyon megijedtem amikor megfordultam és Edward ott állt  mögöttem .Nagyon rá förmedtem szegényre.
- Hééééé. Ilyet ne csinálj soha többé. -mondtam

- Bocsi – mosolygót a szexi félmosolyával amit annyira szeretek. – De hova mész ?
- Aludni !
- DE hiszen nem rég keltél fel.
- Tudom de még aludnék. És úgy is fel kéne hívóm Sofit.
- Jó értem akkor reggel találkozunk. És remélem együtt megyünk.
- Jó reggel találkozunk . Sajnos nem mert a Volvómmal megyek mert holnap még megyünk Bennel és Sofival a kávézóba suli után.
- Értem akkor mind1. Szia Bella szép álmokat.

- Neked is szia.
Mikor felértem elhoztam a telefonom és a laptopomat Edward szobájából be mentem az enyémbe leültem az ágyra és már tárcsáztam is Sofit.
Kb. 2 csörgés után ő is felvette.

- Szia Bella hogy vagy?
- Szia Sofi most már jól vagyok csak szólni akartam , hogy holnap a suliba találkozunk.
- Az remek de ha nem haragszol nekem mennem kell és még ellnem felejtem holnap suli után a kávézóban mondanom kell valami fontosat és ha megkérhetlek  addig ne is kérdez mert így is nehéz lesz. Jó?- mondta Sofi
- Jó persze de…- nem bírtam folytatni mert nem tudtam mi lesz az valami rossz biztos.
- Holnap. Na szia jóét.
- Neked is.
Amint letette attól kezdve csak arra gondoltam még el nem aludtam . Amint reggel csörgőt a telefonomon az óra .Kimásztam azt ágyból elmentem a fürdőszobába  , hogy lefürdök hajat mosok megszárítom kivasalom sminkelek felöltözök az sikerült úgy legalább 1 óra alatt amennyi mindig is szokót lenni. Fel vettem a bő ülepű nadrágomat  és az ingemet meg egy pulcsit amin  egy mosolygós smile volt na meg a torna cipőmet is amit annyira szeretek . Alice soha nem mondhatja , hogy nincs stílusom. Mert akkor hazudna!!! Mosolyogva mentem le a családhoz… : )

Amint össze szedtem minden cuccomat lesétáltam a napaliba mindenkivel váltottam egy két szót . Gyorsan felvettük a táskáinkat és már mentünk is a garázsba mindenki Edward Volvójával ment csak én mentem egyedül a sajátommal amit nem is bántam .