Új blog.

Sziasztok! Ahogy ígértem itt is az új blogom...nézetek be és mondjátok el milyen lett...!!
Puszi Melii<3

Friss + Új

Sziasztok!
Héten lesz !!!!Ígérem :)
Most viszont csak  azt akartam mondani , hogy csinálok  este egy másik blogot tudom már a sokadik... de ez egy más történet lesz nagyon más ... remélem valaki majd benéz... már kész is az első fejezetem... !!!
A többit és folytatni fogom csak ritkábban lesz Friss de lesz és mindegyiket be is  fogom fejezni....
Na csak ennyit akartam ... akkor este ... hozom az új blogomat.

Sziasztok !! :) puszi Melii

23. Küzdés az életért.

Sziasztok itt lenne a friss. Végere , tudom nagyon rég írtam már de most volt időm ide is írni ....remélem tetszik. Meg próbáltam jóra írni...kérek komikat Puszi Melii. Kövit csak akkor teszem ha eléri az 5 komit.. Sajnálom de nem úgy látom mintha tetszene amit írok...:S Bocsi

Alice szemszöge:
Rögtön be hoztuk a kórházba Carlisle épp a műtőbe van vele minden áron ő akarta meg műteni . Mi kit vártuk , hogy végre jöjjön valaki és mondjon valamit Belláról. Esme már nagyon ideges volt habár ezt meg is értem , hiszen neki Bella is pont olyan lenne mint a saját gyereke. - Nem hallhat meg !!! – mondta keservesen Esme. - Ne..ee gondolj ilyenre ..!!- szóltam rá-  Nem fog itt hagyni minket…- öleltem át. - Edward!! – halódtam Rosalie hangját. - Felhívom!!-  válaszoltam , majd felálltam Esem mellől és tárcázni kezdtem Edward számát. Ki csörgött de nem vette fel , üzenetet meg nem hagytam mert úgyse fogja elolvasni. Legalább százszor próbáltam de semmi. - Nem veszi fel!- rogytam le a székre . Senki nem szólt semmit ,így tovább vártunk … Már vagy három órája oda kint ültünk. Nem bírtuk már idegekkel , Emmett fel alá járkált , Jaz a kezében lévő pohárral babrált  Ros és én meg Esmét támogattuk.  Amikor kinyílt az ajtó és Carlisle lépet ki rajta azonnal oda rohantunk. - Mond , hogy nem hallt meg !!!! – könyörgőt Esme. - Nem … - vette egy nagy levegőt majd folytatta .- de nagyon sok vért veszített és a sérülései és súlyosok van egy pár törőt bordája , a lába is … a fején lévő seb az nem annyira vészes. De nagyon súlyos állapotba van … meg is hallhat - suttogta az utolsó szót. - Nem !!!! – kiabálta Esme - Cshhh nyugodj meg Szívem !! – ölelte át. - Nem !!! – kiabálta megint . Ekkor rohant ki egy nővér … - Doktor úr . Jöjjön gyorsan leállt a szíve…- hadarta nővér Carlisle rögtön vissza rohant a műtőbe . Mi meg csak néztük. - Bella…- rogyott össze Esme … Emmett kapta el .. - Anya kérlek nyugodj meg …- mondta neki a nagy Melák. - Hogy nyugodjak meg Bella a műtőbe van Edward meg azt se tudjuk , hogy hol…pedig itt lenne a helye...- sírta el magát megint. - Meg fogom találni …- térdeltem le anyám elé úgy , hogy a szemébe tudjam mondani-…ígérem !- öletem át. Nagy nehezen fel tudtuk Esmet állítani a földről , Emmett és Jasper segítettek az egyik padra ültetni . Majd vártunk tovább , hogy végre kijöjjön és mondja az , hogy minden rendben van Bellával … Már nem bírtam idegekkel fel alá  rohangáltam már azon voltam , hogy mindjárt bemegyek és kiderítem mi van vele… Lehiggadtam és vissza ültem Emse mellé, nem tudtuk meddig kell várni , hogy végre kijöjjenek. Neki támasztottam a fejemet a falnak lehunytam a szemem és csak bizakodtam , hogy minden renden. Nem láttam semmit Bellával kapcsolatban és ez fura volt hiszen látnom kéne. De miért nem látom?- ráncoltam össze a szemöldököm. Ekkor éreztem , hogy valaki megfogja a kezemet. - Kicsim mi a baj ?- halottam Jasper hangját a fülem mellett. - Nem értem miért nem látom Bellát ?Nem tudom mi történik vele.??? Miért?Ez az én hibám !!- tettem a fejem a két tenyerem közé. - Alice…- szólat meg remegős hangon Esme. Nem volt erőm felemelni a fejem. - Hmm?

- Alice nem a te hibád ,hogy nem láttam…- ölt át Esme.
- De az enyém ha láttam volna akkor most nem lennénk itt és arra várni , hogy – álltam fel és mondtam a szemükbe. – Bellát élve tolják ki onnan . De ez az egész az én hibám. – rogytam le a földre. Felhúztam a lábam a fejemet a két térdem  közé tettem  és próbáltam lehiggadni.
- Alice Cullen …- most már mérges volt Esme. – Nem a te hibád! Nem a te hibád, hogy nem láttad mi fog történi . Érded!!- térdelt le elém anyám.
- Igen ! De ha láttam volna meg akadályozhattuk … - néztem fel a családomra. Amikor kinyílt a műtő ajtó . Caslisle lépet ki rajta először mögötte meg Bellát tolták ki . Élve . Apán oda jött hozzák, míg mellettünk eltolták Bellát egyenesen az egyik kórterembe.
- Bella?- nézet rá Esme Carlislere. Vett egy nagy levegőt majd mondani kezdte.
- Bella ÉL. –mosolyodott el egy kicsit. – De súlyos állapotban van. Sok vért veszített ahogy már az előbb is mondtam , a szíve leállt de újra tudtuk indítani . Tud magától lélegezni, törött bordái vannak , tele van zúzódásokkal , a fej sérülése nem vészes, de ami a hasába szúródott kés. Az…- nem folyatta.
- Az ???- kérdeztem idegesen.
- Az egy csak egy kicsit kellett volna , hogy a méhébe menjen és hogy ne lehessen gyereke soha. – mondta – De lehet !!!- mosolyodót el újra egy kicsit. Amitől mindannyian meg könnyebbültünk .
- Úgy fel épül?- kérdezte anyánk.
- Remélem !- hajtotta le a fejét.
- Be mehetünk hozzá?- kérdezte mögülem Ro.
- Igen… 201 –be van … én is mindjárt megyek …- mi elindultunk a kórterembe. Ahogy oda értünk láttuk az ablakon keresztül ahogy ott fekszik és küzd az életéért. Lassan kinyitottuk az ajtót . Esme ment be elsőként és ahogy be is ment Bellához rohant.
- Istenem kislányom … - fogta meg a kezét. Mi körbe álltuk az ágyat és csak néztük Bellát.

Bella szemszöge:

Nem tudtam , hogy most meg haltam-e vagy nem . Nagyon fájt mindenem …  nem akartam meg halni , de ha most ez vár rám hát ám legyen .. a fájdalom ennél nagyon nem lenne ott se .. ha már elveszítettem életem szerelmét akkor mi értelme van annak , hogy éljek… Meg próbáltam ki nyitni a szememet ,de nem ment még a kezeimet se tudtam mozgatni olyan volt mint ha le bénultam volna tetőtől- talpig… még mindig próbálkoztam de semmi. Hangokat se halódtam így bele kell törődnöm , hogy meg haltam végleg elveszítettem mindent. Vagy inkább valakit … Elmerültem a sötétségében tengerében … Nem akarok itt lenni élni akarok de Edwarddal. Miért nem érek semmit miért nem hallok semmit ..??? A családomat akarom nem itt lenni a sötétben. Miért történt ez velem …hiszen én csak vissza jöttem az otthonomba. Miért támadt rám Tanya ??? Miért ha egyszer már köztük Edwarddal vége én miért nem lehetek boldog egyszer az életben.

Ott ültem egyedül a sötétségben néztem ahogy közeledik hozzám , de nem nyel el teljesen. Csak kering felettem és néz engem. Felhúztam a lábamat és próbáltam le nyugodni. Ki kell jutnom innen. Nem maradhatok itt. Kint van az egész családom.
Carlisle aki mindig apám volt apám helyet , nem ismertem a szüleimet és amit el is mondott nekem meg felelt.  Mindig apámnak tekintettem ugyan úgy viselkedett velem mint a többiekkel jó néha több figyelmet kaptam de én nem kértem .
Esme aki anyám volt anyám helyet. Soha nem engedett el mindig védelmezni akart ha egy kis seb volt a lábamon vagy ha elestem és ha segítség kellett bármiben Ő ott termett és segített.
Rosalie és Emmett . Emmett a mókagyár kiskoromban mindig vele hülyéskedtem soha nem telt el úgy nap hogy ne nevessek . Volt amikor csak vele voltam otthon és élveztem még ha nagy melák is akkor is ért a gyerekek nyelvén .
Ro ő volt a legérettebb a többiek között. Volt igaz amikor össze vesztem vele és akkor tényleg nagyon össze vesztünk . De soha nem bírtuk ki sokáig háborúban.
Alice és Jasper . Jasper az mindig vissza húzódó volt de kezdte jobban felé fordulni ahogy nőttem felfelé. Apáék elmondták, hogy ő került a családba előttem és, hogy neki még nehéz egy emberrel együtt élni . Én ez mindig megértettem. Alice nagyon fog hiányozni ha itt maradok ebben a sötét lukba. Ő volt a nagy pláza bajnok csajszi. Soha nem telt el úgy hétvége , hogy nem- e mentünk volna a plázába. Jó de akkor amikor beteg voltam akkor én nem mentem de ő igen és mindig vett nekem is valamit. Még a fiúkat is el ráncigálta. velünk aminek persze soha de soha nem örültek. De a végén mindig jó kedvel mentünk haza.
És ott van az aki a világon a legfontosabb nekem. Edward. Vele mindig jobba volt igaz elég fura volt , hogy amikor kicsi voltam imádtam vele lenni és néha nem is engedtem , hogy más altasson el vagy etessen meg vagy játsszon velem. Volt olyan is amikor észak át mentem és vele aludtam tudván , hogy Ő vele még az álmaim is jók lesznek. Ahogy nőttem fel úgy jobban elő jött belőlem az érzés miszerint én nemcsak testvérként gondolok rá hanem mint életem szerelmeként.

Nem hagyhatom , hogy itt veszek a sötétségben , akik fontosak mind oda kint vannak.
- Gyerünk Bella Küzdj.!!!!- unszoltam magamat.

Alice szemszöge:

Nagyon rossz volt látni őt ahogy küzd az életéért vagy nem , de remélem igen. Próbáltam elérni Edwardot de semmi azt se tudom , hol van így rá kelet most jobban koncentrálnom , hogy meg találjam és ide hozzam Bellához. Most szükségük van egymásra jobban mint eddig. Főleg ha nem akarjuk , hogy Bella meghaljon azt meg nem ….
Esme egész este az ágya mellet ült mi meg a kanapén ami a kórterembe volt. Már Carlisle is volt ő se mozdult el Bella mellől , végtére is senki sem mozdult se hova.
Én egész végig csak Edwardot kerestem , hogy most hol lehet: mit csinálhat ? meg kell találnom. Pont amikor ki mondtam magamba „ Edward” azonnal láttam amint egy folyónál állt és nézni a tükörképét. Fel ismertem a folyót tudtam , hol van .. olyan gyorsan pattantam fel…nem szóltam semmit csak kirohantam a kórteremből egyenesen a kocsihoz mentem be ültem és meg se álltam míg oda nem értem . Szerencsémre még ott volt és ugrani készült ….Nem értem , hogy minden ugrik le hiszen nem halhat meg de akkor sem hagyhattam.
- Neee !! Edward Neee!!! – kiáltottam amint kiugrottam a kocsiból. – Lépj vissza.Kérek ! Velem kell jönnöd .-
- Alice!!! – elgyötört hangon mondta a nevem .
- Én vagyok az! – sétáltam közelebb hozzá .- Edward…- vettem egy nagy levegőt. – nem ugorhatsz le mert…- nem tudtam , hogy mondjam el neki, hogy élete szereleme épp haldoklik.
- Mert? –fordult meg lassan és kimérten mondta.
- Mert… Bella haldoklik…- mondtam lehajtott fejjel .
- Be..l.la… - nézet rám .- Mi hogyan ???- dadogta
- Nem tudjuk amikor rá találtunk otthon vérbe ázva a konyhába … Carlisle mindent meg tette most már csak rajta múlik ..de nélküled neki nem fog menni.
- Otthon?- kérdezte
- Igen , hozzád jött.!!!-  mondtam – Gyere!!Kérlek !!! – nyújtottam a kezemet . Majd a kocsiba ültünk és a kórház felé mentem..
- Hozzám?- bámult ki az ablakon.
- Szeret téged és vissza jött hozzád. – mondtam ahogy leparkoltam a kórház előtt. Kórterem felé vezettem meg álltam az ajtó előtt.

Edward szemszöge:

Ott álltam az ajtó előtt nem tudtam mit csináljak majd nagy nehezen kinyitottam és beléptem mögöttem Aliccel . Mindenki rám kapta a szemét és csak csodálkozva néztek engem. Anyám a nyakamba ugrott sírva.
- Edward kis fiam.. hol voltál?- kérdezte elgyötört hanggal.
- Sajnálom anya !- öletem vissza majd Apám felé fordultam.
- Túl élte …- nem folytatta. Oda sétáltam Bella ágyához, meg fogtam a kezét és csak néztem ahogy ott fekszik és nem mozog . Oda hajoltam és nyomtam egy puszit az arára. Majd leültem a mellette lévő kis székre.
- Bella én vagyok az Edward … ne merj itt hagyni !- szorongattam kezét miközben beszéltem hozzá. - Ki tetette ezt ??- kezdtem ideges lenni.
- Nem tudjuk . Nem láttam semmit még azt se , hogy Bella haza jön. - mondta húgom ami kinyit fura volt.
- Mi az , hogy nem láttad?- fordultam felé már higgadtan.
- Nem tudom egyszerűen mint ha sötét lett volna semmit nem láttam Bellával kapcsolatban…- magyarázta és láttam rajta , hogy őt is bánja .
- Értem…- zártam le ennyivel , de ha meg tudom ki volt az kitekerem a nyakát… dühöngtem magamban.

Két hét múlva :

Még mindig nem ébredt fel már teljesen olyan mint aki nem is akarna fel kelni.
Minden percen itt vagyok mellette és mindenki más is. El se tudna mozdítani mellőle senki. Még vadászni se voltam , de nem érdekel nekem Bella a legfontosabb.
- Kérlek kelj fel !! – kérleltem – Kérlek!!!!
Semmi még az ujjait se mozdított meg , csak abban reménykedek , hogy hal engem és tudja , hogy szeretem és mindennél jobban akarom őt. Nem halhat meg nem hagyhat itt szűkségem van rá ő a mindenem .
- Szerelmem!!! Kérlek!!!!!! – könyörögtem neki. Csak Ő van nekem aki igazán szeret és a szerelme a legfontosabb nekem.
Ebben a két hétben mindent meg tudtam Carlisle elmesélte mindent a műtőben kapcsolatban , meg hogy elég erős , hogy fel épüljön. De nem lehet látni , hogy akarná. Hiszen meg se mozdul bár csak a kezét vagy az egyik ujját meg mozdítaná nekem az is megfelelne mert akkor tudnám , hogy hall engem ….

Bella szemszöge:

A sötétség még mindig ott volt , a mozdulatlanság is nem akartam itt leni többé fel akartam kelni de nem ment. Meg akartam mondani nekik , hogy nem fogok meg halni , de nem ment meg szólalni se tudtam …

Már kezdtem bele törődni , hogy így maradtam amikor meg halódtam azt a hangot amire egy éve vártam az Ő hangját..
- Szerelmem !!! Kérlek!!!- halódtam elgyötört hangját . Minden áron mondani akartam valami de nem … gondolkodtam , hogy mit csináljak , hogy jelezzem , hogy élek csak nem tudom semmit csinálni.
Amikor eszembe jutott amit ott tanultam Kateknél , mikor eljött hozzájuk egy másik vámpír aki tanított nekem egy dolgot a pajzsommal kapcsolatban. Ha eléggé koncentrálok akkor sikerül üzenem Edwardnak valamit a gondolton alapján. Minden erőmet összeszedtem ami még volt az a csöppnyit és csak Edwardra gondoltam … Csak is Ő sikerülni-e kell ….Gyerünk menni fog…- még mindig unszoltam magamat.
Reménykedtem benne , hogy hallja…majd.

Új blog

Sziasztok!!!
Nem frisset hoztam most de ha minden úgy meg jövő heten már lesz.. vagyis meg próbálok írni valamit .. vannak már gondolataim és félig már kész is csak  még nem volt időm befejezni. De lesz a lényeg az..

Na de most inkább azt mondom , hogy nyitottam egy harmadik blogot is .. arra is az első fejezettet majd ezen a héten meg írom nektek de addig is nézettek be , hogy milyen lett. A bevezetőt már meg is írtam fel is tettem..Itt is a linkje : http://twilight-bellaedward-melii.blogspot.com/
Hát akkor nem sokára ....:)))))) Puszi Melii