Isabella McCarthy Cullen élete .7. rész.

Válasz MOST!

Bella szemszöge :

A düh tombolt bennem mikor teljes erőmből neki mentem Tanyának és egészen az udvar végéig az egyik fának nem szorítottam. Oda bent mindent fekete lett és csak a düh és a harag tombolt. Legszívesebben itt helyen megöltem volna , mindenki szeme láttára. Nem volt más Tanya arcán mint az a büszke vigyor , amit legjobban letöröltem volna az arcáról. Remegtem a dühtől .
- Bella enged el kérlek ?- apám szavai amik teljesen mögöttem jöttek. Kicsit oldalra fordítottam a fejem és így a szemébe tudtam nézni.- Bella  fekete a szemed tudom , hogy dühös vagy rá de enged el kérlek ...- jött közelebb , de nem sokat segített rajtam.
- Állj meg ott!- szűrtem a fogam közül. Meg is torpant de a kezeit még mindig feltartotta, mintha meg adná magát .- Most meg indulj el hátra felé apa ...nem akarlak bánta ezért tedd azt amit mondok... - nem igazán akart mozdulni. Még mindig csak ott állt és nézet . Hát ha nem akkor nem , én így is tudok játszani. Vissza fordultam Tanyához aki még mindig ugyan úgy mosolygót.
- Na mi van még az apád se hallgat rád....kicsi Bella ...- gúnyosan mondta a szavakat amitől még jobban dühös lettem . Meg fogtam és egyenesen apám felet eldobtam , amitől a ház falának csapódót. Én csak remegtem a dühtől .
- Bella kérlek nyugodj meg !- éreztem meg egy érintést a kezemen , nem jól reagáltam és ugyan úgy eldobtam mint Tanyát az előbb. Mikor már észre vettem bátyámat hajítottam el aki épp a földről tápászkodott fel.Arra figyeltem ahogy Emmett feltápászkodik ezért nem vettem észre amikor Tanya nekem jött és az egyik fának támasztott.
- Cscscs...Kicsi Bella ez nagyon rossz ötlet volt , hogy belém kötöttél...- szorította erősebben a nyakamat.
- Szerinted ... de szerintem ez egy remek ötlet volt arra , hogy megöljelek.- vigyorogtam , majd egy másodperc alatt fordítottam az álláson és a földre löktem. Hátra fogtam a kezeit és a tarkójához tettem a magassarkúmat. - Mit szolnál egy kis beszélgetéshez...- hajoltam le hozzá.- Ha nem tetszik egy válaszod akkor megszabadulunk egy dologtól ....oké?- gonosz vigyor a számon.
- Nem tennéd meg ! - kicsit mintha kételkedne bennem .
- Én ebbe nagyon nem lennék biztos a helyedbe Tanya...- fogtam meg a haját és felrántottam a földről hajánál fogva.- Szeretnéd őket még látni vagy úgy gondolod neked ennyi elég volt?- fordítottam a fejét a családja felé. Akik már kezdek volna nekem ugrani , ha nem fogják le őket.
- Nem vagy te ahhoz olyan nagy Bella , hogy meg tudj engem ölni..!- nana ez volt a rossz válasz.
- Akkor egy kicsit segítek , hogy sikerüljön ezen változatod.- engedtem el és hagytam , hogy nekem fusson.- Kín !- mondtam és elő vettem Jane kicsi de jóra való erejét. Tanya a földre rogyott előttem a kínok csak úgy elárasztották a testét. Így volt időm még gyorsan Kate erejét is elvenni. Had agyak neki egy kis örömöt , ha még nem hiszik bennem. Felé hajoltam és a képébe vigyorogtam. - Most pedig beszélgetünk ! Ha olyan a válasza ami nekem meg felel és az igaz. Akkor lazítok a kínodon de ha nem csak erősebb lesz és te a végén porrá leszek Kicsi Tanya.- na most már teljesen felspannoltam magam .
- Miért kell ezt csináldon?- Kate visítását halódtam miközben próbált kitörni Jasper szorításából.
- Hogy miért is mert tönkre tett és addig nem hagyom békén még mindent be nem vall. Én a helyébe meg tenném , mert ha így folytatom nem marad semmi amit haza vihettek csak a pora. - ez nem én voltam de tetszett. Azt is tudtam , hogy ezzel elgyengülök de nagyon mivel még nem vagyok teljes vámpír. De nem érdekelt ha ezzel meg tudok mindent akkor vállalom ezt , a kis kockázatot. Max pár napra elvesztem az eszméletem . Vissza fordultam Tanya felé aki még mindig de már kevésbé vonaglót a földön.
- Na akkor. Mit is tettél Edwarddal?- tettem fel az első kérdést amire a választ akartam de nagyon , csak erre akartam a választ de nagyon . - Enyhítek ....válaszolj.- tettem amit ígértem és enyhítettem a fájdalmán még beszél. 
- Messzire elcsaltam tőled ...ő csak az enyém. - mosolygót ahogy csak tudott.- Egy naiv vámpír akit könnyű meghülyíteni és csőbe húzni elég volt , hogy csak annyival bűvöltem meg , hogy tegyen tökre téged. - nevettet fel .
- Helyes válasz !- nem enyhítettem hanem erős sítettem a fájdalmán.
- Hé! Azt mondtad...- már nem tudta befejezni túl nagy volt a fájdalom.
- Ohh ! Én nem emlékszem semmire. - adtam ott neki a hülyét.
- Következő kérdés. Mit tettél az emlékeivel miért nem emlékszik semmire amit tett velem? Miért nem emlékszik , hogy minden nap a földeb tiport veled együtt. Vagy ha hozzá se szóltam de a falnak vágót vagy trágár szavakkal illetett. És miért nem emlékszik arra , hogy szerettem ?- néztem rá.
- Szerettél ?!- Edward éretlen hangja csendült fel .
- Igen szerettelek ...- néztem rá pár másodpercig majd vissza Tanyára.- VÁLASZOLJ!-kiabáltam rá .
- Elrejtettem neki nagyon mélyen ....- fájdalmak között mondta , úgyhogy alig értettem .
- Csináld vissza !- parancsoltam rá és teljesen elengedtem a fájdalmát . Éreztem , hogy kezdek szédülni de meg álltam a lábamon. Tanya felkelt a földről mintha semmi nem történt volna. Nem értettem , hogy egyáltalán miért hallgat rám , de tette amit kértem és mindent vissza csinált. Edward mikor kinyitotta a szemét a fájdalom ellepte az emlékektől. Ahogy rám nézet én láttam mindent a szemébe mindent.
- Meg csináltam most pedig ....- már be se fejezet hanem nekem ugrott. Mivel éreztem , hogy nagyon gyenge lettem ezért nem tudtam ellen állni és vele együtt  az erőbe repültem . Olyan erővel csapódtam a fának amitől éreztem , hogy egy kis faág a hátamba áll. - Ohh a kicsi lány meg sérült...- gúnyosan hátrált még én fel keltem és kihúztam a fát a hátamból. Fájdalmas érzés árasztotta el az a helyett. De nem mutattam ki annyira. Nem adom meg neki azt a dicsőséget , hogy eltiporjon. Megint felém indult és megint csak egy fának csapot de most már hassal a földre érkeztem . Megint fel keltem , most már nem csak a hátam de mindenem fájt.
- Annyira nem , hogy ne tudjalak megölni...- össze szedtem minden erőm és neki mentem . Végre csak annyi erőm maradt , hogy teljesen kilökjem az erdőből. Vissza sétáltam a többiekhez ahol Tanyat épp a családja fogta le.- Takarodjatok innen most.!- még nem léptem ki teljesen az erdőből. De nem igazán kellet kétszer mondanom nekik. Ráncigált ki Tanyát.
- Megöllek Isabella , megöllek .- ezt kiabálta mielőtt végre eltűntek. Nem teljesen voltam jól , de azért kiléptem az erőből és szembe néztem a családom aggódó tekintetével. Éreztem , hogy egyre gyengébb és gyengébb leszek , majd egyről a kettőre a lábam feladta a szolgálatot és a földre zuhantam. De a becspodást nem éreztem csak két kéz szorítását. Felnéztem az illetőre és Edward gyönyörű arany szemi néztek vissza rám.
- Sajnálom Bella sajnálom...- suttogta a fülembe.Éreztem a hangján , hogy megbánta és nem akartam , hogy tovább őröljön ezen . Próbáltam mondani valamit de nem ment.
- Húgi ... Hé! Néz rám...- bátyám sürgető szavai mellettem. Lassan rá emeltem a tekintettem . - APA!- kiabálta Emmett és már ott is volt.
- Bella kicsim ...- halódtam a hangját de már nem tudtam ébren maradni egyre lejjebb és lejjebb csukódót a végén már csak a sötétséget láttam és egy utolsó hangot halódtam .
- Bella maradj velem ...- Edward hangját majd semmi csak a sötétség és én....