Isabella McCarthy Cullen élete .3 rész.

Otthon 2.rész

Emmett alig akart elengedni , ha ember lennék tuti biztos , hogy már meg fulladtam volna. Olyan szorosan ölt meg a bátyám , hogy már nem is emlékszem mikor volt utoljára ilyen. Nagyon ismerem már és tudtam , hogy ha meg lát minden haragja elszáll és képtelen lesz rám , haragudni egy idegig.
- Na jó ideje lenne helyet adni másnak  is...- Alice széles mosollyal tolta arrébb bátyámat és került most ő a helyére. Amint elengedet még egyidegi úgy nyomkodta a kezemet mintha csak káprázna a szembe.
- Oké. Figyel itt vagyok előtted és ha tovább csinálod ezt...- nyomkodtam most én a kezét.- ...akkor is leszek előtted. - mosolyogtam rá.
- Igen tényleg itt vagy ...- na most már kiabált és ujjongót.
- Jézusom valaki hűtse le most. Jasper egy hűsítő csókot kérünk.- nyomtam oda Alice-t Jasper karjaiba.
- Bella ...- nevetett ahogy Jasper ölébe zuhant. Nekem is nevetnem kellet , de nem sokáig tarot mert Rose a nyakamba ugrott és szó szerint majdnem letepert.
- Jajj most komolyan ennyi ember előtt akarsz leteperni Rose.- nevettem a fülébe mire mindenkiből kitört a nevetés.
- Igen ennyi ember előtt. Két éve csak pár szót halunk felőled ennyi jár nekünk. Anyáék tudják már hogy itt vagy ??- egyben ki is kaptam és még kérdez is hát igen Rose már csak ilyen.
- Nem , nem tudják elsőnek medvét jöttem kicsit idegesíteni gondoltam majd meglepem őket. - mosolyogtam kajánul , na ezt nem mástól mint Emmettől örököltem.
- Elégé sikerült is húgi...- bokszolt vállam de nem túl erősen azért.
- Na jó Jasper nem kell nyugtatni itt senkit csak engem meg ölelni...- léptem oda és öleltem meg őt is.
- Csak elővigyázatos vagyok ...- kacsintott amint elengedtük egymást. Kicsit Edward felé biccentette a fejét.
- Csak ne legyél az .. nem lesz itt semmi baj ...- nyugtattam meg . - Van még órátok ?- kíváncsiskodtam .
- Nincs.- vágta rá Alice.
- Hát akkor irány haza ...- jött bátyám és karon fogva húzott ki a suliból. Magassarkúban húzott végig a sulin. Mikor meg álltunk a kocsink előtt karba tett kézzel meredtem rá.
- Tudod ezek drága cipők voltak.- emeltem elé a cipőmet. Ő csak fintorgott egyet majd fel nevetett. Erre csak Rosasal egyszerre két taslit nyomtunk le neki.
- Jajj de jó nekem , hogy kettő van belőletek ilyenkor..- simogatta a tarkóját.
- Sajnálom , de ez van ...- vontam vállat.
- Apáék most értek haza ...- Alice nagy örömmel szállt be a kocsiba.
- Pruuu.- fújtam és én is beszálltam a kocsimba. De nem egyedül Emmett és Rose hozzám ültek. Beindítottam a kocsit és már indultam is , de előtte a pajzsot vissza voltam magam köré , hogy ne tudják én jövök. Max. hangerőre állítottam a kocsiban a rádiót ahol pont a Paramore : Monster című száma ment. Imádtam így vezetni és nem csak én . Egyszerre kezdtük el énekelni és csápolni a kocsiba hárman. Persze a kétszáz km/h alatt nem igazán vezettük. Már a ház előtt voltunk mikor a zene is véget ért. Emmett és Rose kiszálltak én kivettem a csomagtartóból a táskámat, és követtem őket fel felé. Bent meg állak és eltakartak engem .
- Anya apa . - kiáltotta Emmett nagy medve hangon amitől legszívesebben nevettem volna most. De sajnos nem tudtam , mert egy máik hang meg akadályozta az örömöm fel jövetelét.
- Szia Édes.- Tanya undorító hangja és ahogy Edwardhoz meg és meg csókolja legszívesebben ott hánytam volna el magam . Szerencséje , hogy nem látott engem .
- Mi az fiam ...- apám kíváncsi hangja csapta meg a fülem .
- Mi a baj gyerekek miért vagytok így egy kupa...- be se tudta fejezni mert kiléptem a kis családi tömeg közül. Anyám tátott szájjal állt előttem és még a tányért is elejtette amit sikeresen elkaptam még mielőtt a földön végezte volna több darabban. - Bella...- suttogásnak hallatszott.
- Igen anya.- bólogattam épp , hogy csak letettem az asztalra a tányért ő már a nyakamba lógót.
- Istenem tényleg te vagy az ... mikor jöttél?- kíváncsiskodót ahogy a szembe nézet.
- Én vagyok teljes élet nagyságban . És csak pár órája. - vigyorogtam rá.- Szia apa.- öltem meg a még mindig ledöbbent Carlislet aki az apának tekintek már mióta rájuk találtunk.
- Kislányom . - ölelte át ő is
Na a családi idill nem valami sokáig tartott.
- Jaj , a kicsi Bella itt van ugorjunk a nyakába ...- Tanya gúnyos szavai amit a fülemet bántotta. De nem csak engem mindenki morogni kezdet de senki nem mozdult csak én. Nem akartam tönkre tenni ezt a percet. De valami nem hagyott más választás. Egyenesen a falnak támasztottam a nyakánál fogva , próbált kitörni de sajnos nem ment neki.
- Két év Tanya , két éve nem láttál engem és nem tudod milyen lettem. A helyedbe behúznám fülem farkam és élvezném ameddig lehet , mert ha így folytatod hamar vége lesz a vámpír életednek. És tudod nem izgat Edward haragja amit sajnos most sem érzek . Ja és szerelmet sem érzek amit irántad táplálna. Fogad el itt én vagyok az erősebb ...- engedtem el és a földre zuhant , azonnal fel pattant és a falnak támasztott ugyan úgy ahogy én az előbb. Gúnyos mosolya volt a száján. Én meg csak mosolyogtam . Olyannyira azt hitte itt nagyon nagy az ő ereje ami egy porszem most.
- Nem úgy látom Bella...- szó szerint  leköpött. - Mit tudsz te arról , hogy Edward mit érez . Nem neked van képességed ehhez. És csak , hogy tud meg tudlak ölni téged bármikor ...- hát nem kellet sok , hogy dühös legyen. Egy gyenge mozdulattal ellöktem magamtól ő meg az udvarra repül. Lassu léptekkel közelítettem felé mikor fel állt vámpír sebbésségél álltam meg előtte és szorítottam a fához.
- Tényleg úgy gondolod. Nem sok erőm kellet , hogy te ide kint véged. És Tanya érzem mit éreznek másik. És tudom , hogy semmit nem érez irántad , de semmit.  Ha akarod kérdez meg őt ?- engedtem el és löktem Edwardhoz aki értetlen fejjel meredt rá majd rám.
- Hazudik úgy-e?- kérdezte dühösen Tanya Edwardtól.
- Nem szokásom .- sétáltam a családom mellé akik tátott szájjal álltak.
- Mond , hogy hazudik ez a ....- nem engedtem , hogy befejezze.
- Csendet.- fogtam meg Tanya nyakát.- Kimondod halót vagy . - szüretem a fogam között.
- Nem hazudik..- végre Edward is meg szólalt. Le tettem Tanyat a földre aki dühtől izzó szemekkel meredt RÁ.
- Meg bánod ezt EDWARD CULLEN meg bánod...- kiabálta és elrohant.
- Wow...- halódtam ahogy bátyám és Jasper egy ilyen meókönnyebülő sóhajt lenyomnak mögöttem.
- Miért nem tudtál előbb jönni mér két éve próbáljuk elűzni innen . - veregetett vállba Emmett.
- Mert akkor ne élte volna túl. - mosolyogtam rá.
- Hogyan lettél te ilyen erős?- Edward kérdése , amiben zavar látszott.
- Erős....- húztam fel a szemöldököm. - Én csak másolok és tanulok. Velem nem jó kötekedni , nagyon nem ...- ezt most halál komolyan mondtam neki.
- Csak nem megtudnál ölni ?- lépet közelebb.
- Két évig Demetri és Felix közelében , na ne viccelj velem Edward. Te már nem élnél ha én valaha is bántanálak. - nevettem fel. 
- Ho-ho csillapodjatok gyerekek.- lépet közénk apánk.
- Én nyugodt vagyok. Ha nem baj most lefeküdnek. - mondtam , és fel sétáltam a szobámba amit már Két éve nem láttam és jó volt újra látni . Ledobtam a táskámat a földre és át vettem egy egyszerű felsőt és egy francia bugyit . Így ültem le az ablak párkányra és meredtem ki az erőbe.
Nem voltam olyan sokáig egyedül mikor egy kopogás riasztott fel a bámulásból.
- Igen ...- mondtam és az ajtó kinyílt egy nem várt személlyel együtt....

Bella szobája .


Bella fürdőszobája.

Bella esti felsője .