29. Fejezet. /Utolsó rész /

Sziasztok!Meg hoztam az utolsó részt ebben a történetben. tudom kicsit késtem vele és nagyon sajnálom , de fogalmam se volt , hogy írjam meg a végét. de ma meg írtam és remélem tetszik nektek.
És ha szeretnétek egy másik Bellás történtet komiba írjátok. meg .
Hát Puszi és jó olvasása Melii :D


Bella szemszöge:

Edward tekintette ami az enyémbe szúródót. Azok z aranybarna szemek az a tekintete az arc . Ahogy rám nézet ahogy vágót rám és ahogy én is rá. Ré érettem abban a szent percben , hogy ha még egyszer meg kéne tennem ezt megtenném. Csak azért , hogy őt és az én családomat védelemben tudhassam mindent , de mindent megtennék. Örült ötlet és örült voltam , hogy megvalósítottam . De hát istenem ki ne lenne olyan örült , hogy az élete szerelméért ilyet csináljon. Szerintem még egy ember is képes lenne ezt megcsinálni mint én.
Hosszú csönd után végre rá vettem magam , hogy megszólaljak és most már a családomon is végig nézek. Aki szemlátomást nagyon örültek nekem.  Végig néztem a farkasokon akik már ember lakban álltak előttem. Minden egyes szem csak engem nézet.
- Bíztál bennem ? - néztem szerelem szemébe miközben feltettem neki a kérdést amire tudtam a válasz de a szájából akartam hallani.
- Igen , bíztam benned .- végig a szemembe nézet . Öröm járt át tetőtől talpig, nagy mosoly húzódót szét a számon. Lassú léptekkel indultam felé, végig csak a szemébe néztem . Gondolatban is beszélhettem volna hozzá. De nem akartam csak is nyíltan , hogy mindenki hallja. Már előtte állt csak is egy méter választott el minket egymást.
- Én igazat mondtam , szeretlek .- mosolyogtam rá.- Tudnom kell egy kérdésemre a válaszodat. Tudom kell , hogy még mindig elakarsz-e venni ezek után? Még mindig ú ugyan úgy szeretsz- e , mint amikor elmentek Aroval?- kíváncsi voltam , mert ebben a válaszban nagyon nem voltam biztos. Vajon tényleg szeret-e még , vagy már egy hét alatt is túl tette magát rajtam . Lehet , hogy bízott bennem de már nem érdeklem .
- Ne gondolj ilyenekre...- mintha csak suttogásnak  hallatszott volna. Választ már nem tudtam adni , mert ajkai az enyémre tapadtak . És végre megint érezhettem ajak formás részeit amin az enyémhez ért.  Szavak amik a torkon voltak , mind vissza csúsztak a mélybe. Nyaka köré tettem a kezem és közelebb húztam magamhoz. El se akartam engedni csak a csókját akartam és az ölelését. Kezei a derekam köré fonat és még közelebb húzott magához. Ha tudtam volna se akadályoztam volna meg ezt a mozdulatot. Szerettem és csak őt akartam és senki de senki mást.
Mikor elváltak ajkaink szemembe  nézet de elhúzódni nem húzódót el tőlem.
- Egyetlen egy válasz lehet a kérdésedre Bella .- féloldalas mosolyát megint rám villantotta .- Soha de soha nem akarlak elveszíteni téged . Eleget voltam nélküled és csak te kellesz nekem . Úgy hogy igen bármikor bárhol Feleségül vennélek .Akár most is ha ez azt jelenit , hogy velem maradt örökre. - halvány csókot nyomot a számra.
- Valahogy sejtettem , hogy ezt fogod mondani . De hallani még jobb füllel minthogy a gondolataimba egy kis hang ezt súgja . Edward Cullen Szeretlek örökre. -  most én voltam aki kicsi csókot nyomot a szájára.
- Szeretlek Isabella Swan Cullen Örökre. - na ezt mondót már nem volt olyan kicsi csók.
 - Na azért azt nem ússzátok meg , hogy én rendezzem meg az esküvőtöket ..- Alice hangja csattant fel mögöttem . Meg pördültem és rögtön a nyakába ugrottam amitől egy kicsit meg tántorodott de nem este hátra.
- Nem is szeretném- sipákoltam a fülébe.
- Ez jó válasz Bella.- ölelt ő is jó szorosan mint én őt. - Hiányoztál Bella .
- Te is nekem . - néztem a szemébe amikor elengedtem.
- Te tudtad , hogy ez lesz ? Hogy idejön Aro?-  nagyon kíváncsi természetű szegényke .
- Nem mondhatnám … csak sejtettem , hogy ide fog jönni. Meg ne haragudjatok de egy falka farkas Aro elől nehezen fogy elbújni. Egyszer minden elé tárulódik és akkor szem nem marad szárazon. De szegény Aro velem nem számolt. Volt időm fel erősödnöm és sok mindent  elsajátítania magamnak mind pl. Edward gondolat olvasása , a te jövőbe látásod és Jasper nyugtató képessége  és  Demetri nyomkövetése és még Jane ereje . Soha ne becsüld alá Isabella Cullent .- büszkén húztam ki magam .
- Nem fogjuk. - Emmett nagy dörmögését halódtam meg amitől nagyon megörültem. Már nagyon rég láttam őt és Roset is. 
Nekem se kellet több rögtön oda futottam és nyakukba ugrottam csak , hogy ők tényleg elestek velem együtt, hárman zuhantunk a földre de el sem engedtem őket.
Három nevetés törte meg a csendet majd mindenki nevetni kezdte. Feltápászkodtunk földről és rendesen is megöltem őket.
- Hiányoztál Barbi-baba .- ölt át Emmett.
- Te is nekem .- szorongattam meg amennyire csak tudtam .
- Bella ..- Rosa hangjára hozzá fordultam és a nyakába borultam . Szőke hajába közé fúrtam az arcom .- Hülye vagy ha még egyszer ezt mered velünk csinálni. Akkor én ölek meg értetted?- ha tudott volna már réges régen sírva fakadt volna Rosalie.
- Nem szeretnék többet elmenni , ha nem baj nekem jobb ha itthon vagyok a családommal. – mivel én úgy-e fél vér vagyok így nekem sikerült elsírnom magam. Rose csak még egyszer szórósan megölelt , majd anyámék felé fordított , aki pontosan ugyan úgy meredt rám mint amikor elmentem . Akkor a fájdalom volt a szívében most az öröm. – Anya.- suttogtam és futni kezdtem felé ahogy oda értem anyám karjaiba borultam aki olyan erősen ölelt ahogy csak tudott. Mélyen magamba szívtam anyám illatát ami soha de soha nem tudnék elfejteni .- Sajnálom. – még mindig suttogtam anyám ölelésében.
- Édes kicsi lányom. Ne sajnáld a lényeg , hogy ÚJRA itt vagy velünk. – nézet a szembe majd egy nagy puszit nyomot az arcomra. Anyám  helyét apám váltotta fel és pontosan ugyan olyan szertetel ölt meg mint mindenki.
- Bella , te ha egyszer a valamit a fejedbe veszel az mindig meg valósul. –  mondta apám a fülembe.
- Ismersz apa . – egyeztem bele amit mondott.
Majdnem mindenki végig öltem és köszöntem még a farkasoknak is kivéve egy valaki , Jasper ő a közelembe se jött. Tudtam , hogy egy kicsit mérges rám  mivel itt hagytam, ennyi érzelem közepén . És most nagyon de nagyon mérges rám látom az arcán. Lassan indultam meg felé féltem egy picikét , de még is a fogadott bátyám és szeretem őt is. Még ha mérges is rám.
- Tudom , hogy nagyon dühős vagy rám …és tényleg nagyon sajnálom. De meg se akarsz ölelni bátyó? – kicsit félve kérdeztem tőle. Nem szólt csak meredt rám kezdet a szőr is felállni a hátamon. – Na jó most rád van zúdítva egy csomó öröm és még mindig nem ölelsz meg Jasper?- kicsit kezdtem kiakadni rá. Durcásan néztem rá , majd egyre lassabban elkezdet mosolyogni és a végén megölelt.
 - Tényleg nem volt szép tőled. Tudod te milyen érzés volt ez számomra. De nagyon örülök Húgi , hogy vissza jöttél. – mondta mikor már elengedtük egymást.
- Képzeld tudom , meg van a képességed…- mosolyogtam rá pimaszul. Már nagyon nem bírtam tovább ott állni ezért vissza mentem Edwardhoz és átöleltem a derekát. Mát minden nagyon hiányzott ami hozzá köt. – Szeretlek . – csókoltam meg Edwardott.
- Gyerekek Augusztus  23. –án már egymáshoz vagytok kötve rendicsek.-  ujjongót Alice. És már el is kezdte tervezni az Esküvőt. Én csak nevetni. Öröm volt benne nagyon nagy öröm . …

Epilogus.

Sokan mondják , hogy az igaz szerelem, az csak nagyon ritka vagy éppen nincs is. Én rá találtam az igaz szerelemre nálam ez teljesen IGAZ. Ha nem találtam volna rá Edwardra vajon mi lett volna velem. Bele se merek gondolni ebbe az egészbe.
A családom aki nem az igaz de nekem az , a igazi bátyám akit nagyon szeretek pedig nem régóta ismerem őt. A farkasok hát nem is tudom .. ellenségeknek kéne lennünk de velük nem lehet. Kedvesek és ha kell még védjük őket.
Én rá találtam az igaz szerelemre és soha nem fogom elengedni azt. ÖRÖKRE AZ ENYÉM MARAD!

Vége!