Isabella McCarthy Cullen élete .6 rész.

Őszinte leszek !

Bella ruhája.

Bella az utolsó cipőt vette fel !

Bella szemszöge :

Amint reggel felébredtem , rögtön a fürdőszobába mentem. Rendbe hoztam magam eltüntettem a tegnap esti sírásom helyét az arcomon. Majd fel vettem egy halvány rózsaszín vagy fehér ruhát nem tudtam meg különböztetni és egy hozzá illő magassarkút. Nem fogtam fel még mindig , hogy mi az , hogy Edward nem emlékszik semmire.Sem ! De hiszen ő csinálta emlékezni-e kéne ! Ennek nem sok értelme van , ha még nyolcvanszor gondolom át akkor sincs. Beszélnem kell apával. Ő csak tud valamit kell lenni-e itt valaminek ami ennek a hátterében van . Nem létezik szenilis vámpír. Az lehet , hogy az emberi dolgokat hamar elfejetjük és csak ködös emlékeke maradnak . De ezt , hogyan tudta elfelejteni.
Mikor kész voltam , felkaptam a telefonom és a kocsikulcsom majd lerohantam a lépcsőn. A nappaliba már mindenki ott volt és valami meccset néztek . Már megint!
Emmett rögön oda jött. Alice és Rose fájdalmasan nézetek rám. Jasper meg rám se nézet tudtam , hogy érzi amit én és sajnálom azért mert át kellet élni a tegnapit. Edward , igen ő persze engem néz fájdalmas és érthetetlen fejjel.
- Húgi jól vagy?- tértem vissza a jelenbe bátyám kérdésére.
- Igen . Apa hol van ?- mert őt és anyát sehol sem láttam. De gondoltam anya a gyerekotthonba van .
- Be kellet menni-e a kórházába...- még be se fejezte mikor nyomtam egy puszit az arcára majd az ajtó felé indultam . - Miért?
- Beszélnem kell vele most!- léptem ki és zártam be magam után ezzel a mondottal az ajtót. Beültem a kocsimba és padlógázzal mentem a kórház felé.
Bent a recepciónál útba igazítást kéretem amit egy kedves 60 éves nénitől meg is kaptam. Nem tudom de amikor megláttam azt hittem ott rögtön össze esik nekem. De szerencsémre épségeben és élve meg mondta merre kell mennem. Meg köszöntem és már mentem is apám irodája felé. Ahogy oda értem bekopogtam és vártam . Pár perc múlva halódtam meg apám szavát .
- Igen . - léptem be és zártam be magam mögött az ajtót.- Bella szia mi járatban ?- döbbent le apám. Leültem a vele szembe lévő székre.
- Beszélnem kell veled apa . - mondtam amint helyet foglaltam.
- Még is miről Kicsim ?- tette le a kezéből a papírt , majd teljesen rám emelte a tekintetét.
- Apa . Ennek semmi de semmi értelme nincs , Edward semmire sem emlékszik amit VELEM tett. Semmire! Tudom , hogy mindent halódtatok tegnap és sajnálom. De nagyon dühít ez ...- hadartam el mindent egy szuszra.
- Nincs mit sajnálnod kicsim ! Jasper érezte mi járt akkor benned és tudnunk kellet volna , hogy neked akkor ez ennyire fájdalmas volt... de nem tudtuk...- magát hibáztatja .
- APA ! - csaptam az asztalra. - Ne merd magadat vagy épp magatokat hibáztatni aki itt hibáztathatja  magát az csak ő és Tanya... - kicsit lecsillapítottam  magam a végére. - Elmentem és erősebb lettem apa , erősebb pontosan ezért , hogy ha még egyszer ezt át kell élnem . Akkor már nem menekülök hanem harcolok... ha kell akkor Edward és Tanya ellen. - néztem a szemébe és mondtam az igazat amit már rég elkellet  volna mondanom neki.
- Harcolni Edward ellen képes lennél rá Bella.?- kérdezte , egy kis kiváncsisággal és döbbenettel együtt. Bele gondoltam és nem tudom , képes lennék -e rá , de ha még egyszer meg sértene lehet , hogy nem ölném meg de bántanám úgy ahogy ő tette velem.
- Képes lennék !- nem volt teljesen igaz amit mondtam.
- De teljesen nem lennél rá képes... Bella lehet , hogy meg tennéd tudnád bántani , de megölni nem tudnád igaz ?- miért kell neki kereszt kérdéseket feltenni-e.
- Igaz... nem biztos , hogy meg tudnám őt ölni , de Tanyát igen ...- vallottam be az igazat.
- Köszönöm . - köszönte meg , de miért .
- Mit?- döbbenten néztem rá.
- Mert elmondtad az igazat, és mert megosztod velem még akkor is amikor nagyon nehéz neked oda bent ....- egy kis mosolyt csalt az arcára apám.
- Ezen nincs mit meg köszönöd apa. Apámnak tekintelek már régóta ... ezt meg keltenem néha nem ! Őszintének kell lennem hozzátok , még ha fáj is és nagyon fáj akkor is.. - csaltam én is egy pici és röpke mosolyt az arcomra. - Apa kérlek válaszolj. Miért nem emlékszik Edward, nincs szenilis vámpír?!- még mindig zavart ez a kérdés. Apám mélyen a szembe nézet de nem válaszolt  tudtam , hogy van valami amit eltitkol előlem. - Ne akad , hogy használjam a gondolta olvasást!- fenyegettem meg mert láttam , hogy egy jó ideig meg se fog szólni . Vett néhány mély levegőt.
- Mert , Tanya valamivel  elterelte a gondoltait , a cselekedeteit és még ki is törölte vagy nem az a szó jó ide elsüllyesztette nagyon mélyre . - mi alig tudtam fel fogni amit apám mondott. Próbáltam meg minden de alig ment.
- Irányította Edwardot , de miért??- ráztam meg a fejem , mert semmi értelmét nem láttam.
- Mert már évszázadok óta beleesett Edwardba és midig vissza utasította őt. De amikor te és Emmett fel tüntettek és látta mennyire közel kerültettek egymáshoz ezt tette..hogy...- nem fejezet be .
- Hogy elszakítson tőle....- mérges voltam. Hát ezért tette , hogy megszerezze és , hogy engem tönkre tegyen . Egy nagy nullának semminek érezzem magam és elmenjek. Sikerült neki , de még egyszer már nem fog menni. Most már nem adom fel a harcot , nem leszek még egyszer gyáva nyuszi. Nem most már meg védem magam és az életem.
Dühös voltam nagyon de nagyon már már össze vissza járkáltam apám irodájába . Nagyon dühös voltam és ha most itt lenne Tanya meg is tudnám ölni. Persze elsőnek azért meg kérdezném miért is tette .
Apám telefonja zökkentet ki a gondolta menetemből .Ne figyletem oda mit beszél teljesen el zártam magam , csak a hülye és dühös gondoltaimmal voltam elfoglalva. Ha nem egy kórházba lennék már rég törnék és zúznék mindent  ami a kezembe kerül.
- Bella azonnal haza kell menünk!- apám érintése a kezemen és az ideges arca amire végre vissza tértem teljesen a jelenbe.
- Miért?- kérdeztem .
- Tanya vissza jött és nem egyedül a családjával együtt.- ahogy befejezte nem is kellet tovább várnia. Már a kocsim felé rohantam persze , hülye ember tempóba . Apám is mögöttem lohol. Ahogy a kocsiba ültem olyan gyorsan vezettem haza amennyivel a kocsi bírta. Benne tombolt a düh és  harci kedv.
Ahogy meg álltam a ház előtt, rögön kipattantam és a házba rohantam ahol Tanya és a családjával találtam szembe magam . Nekem se kellett több az a vigyor ami az arcán volt olyan annyira , hogy abban a perceben senki de senki sem tudott volna leállítani még meg is próbálták de nem ment . Egyenesen Tanya torkának ugrottam ....