Isabella McCarthy Cullen élete .5 rész.

Vita

Bella szemszöge :

Estig a szobámba gubbasztottam , zenét hallgattam és a négy falat bámultam . Nem nagyon gondolkodtam inkább csak a zenének a ritmusára figyeltem és arra amit énekelnek. Nem is igazán akartam gondolkodni.
Mikor már meguntam a zenét is úgy döntöttem le fürdök és át veszek valami kényelmesebb ruhát.
Fel vettem egy fekete mackó nadrágot és egy lila mackó felsőt és egy sport cipőt. Így mentem le a konyhába mert már nagyon éhes voltam. Lent senkit nem találtam mivel mindenki oda kint voltak az udvaron és harcoltak. Vagy mit is csináltak. Kivettem a hűtőből egy doboz fagyit egy kanalat is a szekrényből és így mentem ki az erkélyre. Ahol kényelmesen helyet foglaltam és falatozni kezdtem a finom fagyimat.
Néztem ahogy bátyám ugrál össze vissza próbálja elkapni Jaspert aki persze nem hagyja magát. Na mikor én is meg ő is azt hittük , hogy lekapja hát nem őt hanem a fát kapta el de nagyon.
- Khöö ...- köhögtem ott mert sikeresen félre nyeltem a nagy nevetésbe amit Emmett csinált nekem .
- Jól vagy ??- vert hátba Esme .
- Naná , csak félre nyeltem .Semmi baj jól vagyok ...- végre sikerül abba hagyni a köhögést. Így vissza tértem a fagyimhoz. Amit már majdnem elpusztítottam. Mikor végleg kivégeztem a doboz tartalmát vissza mentem a konyhába és a dobozt a kukába dobtam a kanalat meg elmostam és a helyére tettem. Majd vissza ugráltam a  többiekhez ahol már Rose és Alice harcoltak. Mosolyogva álltam meg Carlisle és Jasper mellett.
Mikor végre Rose leteperte a kis koboldot aki persze nem volt egy cseppet sem volt letörve. Csak ugrálva jött oda mellénk.
- Törpilla te jössz...- bátyám csak , úgy kilökött az udvar közepébe.
- Naaa.- álltam meg csípőre tett kézzel .- És kivel is ?
- Edwarddal. Most ő jön. - vágta rá gonosz kis mosollyal Bátyám. Igen hülye kérdés volt ez tőlem gondolhattam volna , hogy Edward lesz az akivel harcolnom kell.
- Ki nyírhatlak ?- vontam fel az egyik szemöldökömet . Edward hülye kecses mozdulattokkal sétált elém.
- Na csak próbáljuk meg ...- most hergelni próbált de nem igazán sikerült neki.
- Gyere. - mondtam annyi érzékkel amennyivel csak tudtam .Csak kihívóan mosolyogtam rá amitől rögtön támadott. De én még mindig nem mozdultam ezért diadalmasan a földre tepert . És hát mondhatom , hogy egy kicsit fájt de nem érdekelt. Rám feküdt és nem is akart leszállni. Végig a szembe nézett és mosolygót.
- Látod ..Bella ...- ahogy éreztem a hűs leheletét a számon , kezdet minden az eszembe jutni amit éreztem iránta . De nem engedtem , hogy utat törjenek vissza nyomtam őket ahol a helyük van és egy röpke kis mozdulattal ledobtam magamról Edwardott aki pár métert zuhant majd földet ért. Vámpír sebességgel teremtem rajta és most én néztem mélyen a szemébe.
- Látom ahogy a földön fekszel ...- hajoltam olyan közel amilyen közel lehet. - És csak egy kis pöccintés volt.- álltam fel és sétáltam a többiekhez.- Azt hiszem én győztem és jó ét. - mondtam amint elhaladtam előttük , majd egyenesen a szobámba mentem és bebújtam az ágyamba .
Nem tudtam aludni ezért csak elterültem és megint csak a plafont bámultam már minden egyes zugát kiismertem ennek a rohadt plafonnak. Sehol egy bogár vagy valami még egy porszem se volt sehol semmi. Itt tényleg mindig tisztaság van mindenhol.
Ajj kezdek bekatatni ebbe a szobába . Már épp meg folytan készültem magamat a párnával mikor kopogtak . Feltornáztam magamat ülő helyzetbe , de mire mondtam volna bármit is belépet Edward és becsukta maga mögött az ajtót.
- Na jó azt hiszem nem engedtelek be ....- térdeltem fel, mérgesen néztem a szemébe . Mit képzel ő magáról , nem is engedem be de bejön. Ki ez itt?
- Beszélnünk kell .- minta meg se hallotta volna amit mondok neki.
- Na ide figyelj  NEKÜNK nincs mit beszélnünk és nem engedtelek be még szépen beszélek kimész és becsukod magad mögött az ajtót . Értettük egymást?- kérdően néztem rá.
- De beszélnünk kell és addig nem megyek sehova sem ...- hajolt közelebb amitől hátra hökkentem egy picit.
- Mit nem értesz azon , hogy nincs mit beszélnünk Edward ?- kiabáltam most már vele.
- Mert van miről beszélnünk . Mint például rólunk ...- na most már ő is kiabált.
- Rólunk ?- na ezt viccesnek találtam.- Nincs olyan ,hogy RÓLUNK .... emlékez már miért vagy olyan hülye vagy csak jó ezt tettetni azt hiszed , így majd ragadnak rád a csajok. Mert ha igen akkor nagyon tévedsz. - bőgtem meg a mellkasát.
- Mire emlékezzek BELLA MIRE?- ezt nem hiszem el , hogy nem emlékszik semmire . Nem az nem lehet .
- Egy vámpír nem felejt ...- vágtam a fejéhez.- Arra , hogy miután Tanya meg jelent te meg változtál . Kettő volt belőled olyan lettél mint ő tisztára olyan hülye és önző lettél. Folyton belém kötöttél vagy csak kiabáltál a semmiért. A SEMMIÉRT. - ismételtem újra az utolsó pár szót..- Ezért is mentem el mert nem bírtam ez tovább csak nekem ártottál senki másnak , és nem volt még akkor sem elég még Tanya is belém rugót párszol. Én szerettelek , de nagyon nem int egy TESTVÉRT. De te nem tettél semmit hanem eltaszítottál. - döbbenet volt az arcán ahogy hallgatta amit a fejéhez vágtam . - Elmentem és jóval erősebb lettem mint te vagy itt midnek együtt véve. Meg védem magam és elteszem jó mérje azt amit irántad éreztem vagy épp érzek. Most már beszéltünk jobb ha TAKARODSZ a szobámból. - éreztem ahogy könnycseppek gördülnek le az arcomon.
- Sajnálom én nem tudtam ....nem vettem észre..- dadogta maga elé miközben az ajtó felé indult.
- NEM TUDTAD. SEMMIT NEM VETTÉL ÉSZRE. SEMMIT.- kiabáltam és hozzá vágtam a kezem kerülő párnát. Hátra nézet , majd kiment . Sírva borultam a párnáim közé.
Halódtam ahogy megint kinyílik és becsukódik az ajtó. De most nem ő jött vissza ha nem két nagy kéz fogott meg és magához ölelt és ennek a két kéznek a tulajdonosa csak is a bátyám lehetett.
- Chsss...- nyugtatott, de nehezen ment neki . - Néz rám. - emelte a tekintetemet rá.- Mi a baj ?
- Semmi csak lehet , hogy jobb lett volna ha vissza se jövök ide...- próbáltam vissza tartani a sírást.
- Nem ! Nagyon is jól tetted , hogy itt vagy . Nem engedem , hogy elmenj még egyszer. Meg ígértem anyának , hogy vigyázni fogok rád és ezt be is tartom... - ölelt át. Nem igazán tudtam mit mondani csak tovább sírtam az ölébe. Fájt , hogy Edward mindent sebet újra és újra fel szakított. Az meg még jobban , hogy semmire nem emlékszik. Miért nem miért ne emlékszik. Egy vámpír nem felejt ezt , nem tudja csak úgy elfelejteni.
Addig sírtam bátyám ölébe még végül álomba sírtam magam aznap este...