Bella élete . 9.fejezet

Carlise szemszöge:

Reggel miután beszéltem Bellával , hogy akkor marjon otthon. Nem igazán tetszett nekem ez az egész dolog biztos , hogy van valami baj , de Bella azt mondja  nincsen. Ajjj nem tudom mit csináljak. Nem kezd hetek el nyomozni mert akkor Bella rájön , hogy nem nagyon hiszek neki.
Ezen gondolkodtam mi közbe sétáltam le a lépcsőn. De egy dolgot viszont tudtam, hogy nem maradhat egyedül otthon ezért amint leértem rögtön a konyhába sétáltam, hogy beszéljek Esmével.
- Bella miért nem jött le.?- kérdezte feleségem. Én meg csodálkozva néztem ,hiszen hallani-e  kellet volna.
- Nem hallottad??- kérdeztem
- Senki nem hallott semmit .- válaszolt Alice – Biztos megint a védő burkot hozott körétek , hogy ne halljuk a mit mond!!
- Biztos az lehetett az, de nem értem , hogy miért tette. Hiszen semmi olyat nem mondott és ha mondott volna is akkor egy valaki a családból tudná rajtam és raja kívül. – fordultam meg és mosolyogtam Edward fiamra akinek már akkor leeset, hogy miért mondom és már mosolyra húzta a száját.
- Jó van na tehetek erről, hogy ez a képességem . – mondta Edward - De Bella gondolatait nem hallom . –mondta fintorogva.
- Nem baj az ha nem hallod fiam, Bellának ez a jó.
Bólintott egyet és leült a kanapéra.
- Vissza térnék Bellára, hogy miért nem megy suliba. – mondta feleségem.
- Azt mondta , hogy nem érzi valami fényesen magát !- válaszoltam a családnak.
- Miért mi baja van???- kérdezte Rosalie .
- Azt mondta fáj a hasa a lába és , hogy nagyon fáradt ezért ma itthon marad.
- De tegnap este még semmi baja nem volt vagyis nem láttam rajta semmit.- mondta feleségem
- Én se láttam rajta semmi ilyet és szerintem senki sem. De Esme ha megkérlek itthon maradsz vele. Nem szeretném , ha egyedül maradna.?- kérdeztem
- Persze , hogy itthon maradok. De ti viszont elfogtok késni .-  mondta Esme és nyomot az arcomra egy puszit.
- Tényleg!!!! Na mindenki szedje össze magát. Ja és még el nem felejtem Bella azt kérte vigyétek be Sofit és hozzátok neki a leckét.
- Persze apa.! Meg lesz . válaszolt Emmett aki eddig csöndbe volt.
Mindenki összeszedte magát és Sofi is elkészült már otthon se voltunk.
Mire beértem a titkárnőm már jött is szólni , hogy ma nagyon sok betegem lesz. Lepakoltam a dolgaimat és már szóltam is , hogy jöhet az első betegem , így mentek sorba a betegek.
Már 3 órája csak jönnek és mennek már jól eset egy kis lazítás. Amikor Leültem a székbe pont akkor csörgőt a mobilom, Bella volt az. Már nagyon vártam , hogy hívjon elégé aggódtam  érte.
-  Szia Kicsim ! – szóltam bele boldogan ,hogy végre felhívott
- Szia apa.! – válaszolt nekem  mi közbe ásított  egy nagyot amit halódtam és nevetni kezdtem.

Bella szemszöge:

- Szia Kicsim ! – szólt bele apám olyan boldogan. Gondolom már várta , hogy hívjam.
- Szia apa.! – válaszoltam neki mi közbe ásítottam egy nagyot amit ő is hallót és nevetni kezdet.
- Hogy vagy ?- kérdezte
- Remekül de még mindig álmos vagyok és anya miatt kikellet kászálódnom az ágyból és átjönni Edward szobájába aludni.
- Miért?- kérdezte döbbenten
- Ne rémülj  meg . Csak anya nem bírta ki még felkellek és bejött takarítani mire felébresztett.
- Ohhh értem .
- Apa nyugi azért mert orvos  vagy nyugodj meg jó nincs nagy bajom de ha nem baj én aludnék. – mondtam neki.
- Orvos vagyok igen és a családomért aggódok még ha kicsi a baj is. Persze menj csak aludni este majd még beszélünk. Szia Kicsim.!

-Ok é este . Szia Apa! – elköszöntem tőle. Letettem a telefont a párnámra és befészkeltem maga Edward ágyába , szeretek itt lenni. Itt olyan nyugodt minden, de mire befészkeltem magamat már megint megszólalt a telefonom. Felültem és megnéztem ki az Angel volt az a egyik legjobb barátom Sofi és Ben mellett. Mér nagyon régen beszéltem vele max. e-mailen beszéltünk. Nagyon hiányzik nagyon nehezen tettem magamat át azon , hogy elköltöztek oda ahol Carmenék élnek. Gyorsan felvettem már nagyon szerettem már hallani a hangját.
- Szia! – szólt bele .
- Jézusom , Szia, nagyon hiányzol !! –mondtam neki.
- Te is nekem .
- Mi újság?Hhh-hogy hívtál.?- kérdeztem
- Semmi különös csak szólni akartam neked , hogy 3 hónap múlva találkozunk. – mondat mire én köpni nyelni nem tudtam.
- 3 hónap múlva ,hogy érted ezt?
- Úgy értem , hogy a 18. szülinapodra  oda utazok.
- Úrrrrisssten…. Már alig várom. Komolyan?- sikítottam bele a telefonba.
- Igen komolyan Bella. Na de most sajnálom de mennem kell. Szeretlek nagyon-nagyon hiányzol nekem . Vigyáz magadra még beszélünk.
- Oké . Te is vigyáz magadra nekem is nagyon hiányzol és szeretlek. Szia-köszöntem el tőle boldogan. Hogy újra találkozhatok vele.
Boldogan aludtam el.

Edward szemszöge:

Már az utolsó órán volt és már nagyon vártam ,hogy kicsöngessenek végre Bellával lehessek. Mikor megszólalt a csengő gyorsan össze pakoltam és már mentem is kifelé a parkolóba útközbe a többiekkel is össze futottam. Beültünk a kocsiba én meg  beindítottam a motort és már mentünk is . Hamar haza értünk Esme a konyhába volt de nem mentem oda hozzá hanem már mentem is fel az emeletre Bella szobája felé vettem az irányt benyitottam de nem volt ott. Becsuktam az ajtót és a szobám felé vettem az irányt és tanakodtam , hogy vajon hol van ? Benyitottam és kővé dermedtem Bella az én ágyamba aludt és milyen aranyos volt ott. Halódtam , hogy valaki jön fel a lépcsőn és hogy meg  állt mögöttem de a gondolataiból tudtam , hogy az nem más mint az én kis kobold húgom Alice.
- Edward, Esme mondani akarta épp , hogy Bella a szobádba alszik . De már te is rájöttél. mondta Alice
- Igen látom. De hogy- hogy itt alszik?-kérdeztem mert ezt nem értetem
- Azért mert felkelt miközben Esme a szobájában takarítót és gondolta , hogy itt aludta mert már nálad kivan takarítva.
- Értem.
- Na de én megyek elmegyünk a plázába a többiekkel csak azt akartam kérdezni, hogy itthon maradsz Bellával addig Carlise is jön nem sokára.
- Igen maradok. Jó szórakozást nektek. –mondtam neki és besétáltam a szobába becsuktam az ajtót. Lettem a cuccomat elő vettem a laptopomat és Bella mellé ültem .
Ott ültem és néztem Bellát ahogy alszik közben meg a képeket is meg a videókat amiket róla és a családról készült.
Már este fél nyolc lehetett de még senki nem volt itthon amikor Bella mocorogni kezdet. Lassan forgolódni kezdet és végül kinyitotta a szemét és mosolygót rám amint meglátott.

Bella szemszöge:

Már nem bírtam tovább aludni ezért elkezdetem nyújtózkodni és amikor kinyitottam  a szememet Edwardot láttam meg mire mosoly húzódót a számra. Jó eset őt látni és eszembe jutott a csók. Amitől még szélesebb lett a mosolyom.
- Szia! – mondtam neki
- Szia ! Hogy vagy?- kérdezte
- Most már jóban ,hogy látlak.
- Reméltem is – mosolyogtunk el mind ketten a válaszára.
- A többiek? – kérdeztem
- Elmentek a plázába. Azt mondták majd jönnek.
- Értem . – mondtam neki miközben egy újat nyújtózkodtam és ez már fájt de nagyon . Látni letehet rajtam , hogy megint nem stimmel.
- Hééé, jól vagy?
- Igen persze csak nem jól sikerült ennyi az egész. – még mindig nem sikerült rendesen levegőt vennem . Amitől Edward ideges lett látja , hogy szenvedek.
- Bella ez így nem mehet tovább szólni kéne Carlisenek.- mondta és közelebb jött hozzám.
- Tudom. De még nem akarok és semmi bajom csak éppenséggel……- nem bírtam folytatni annyira fájt , hogy már csak azt vettem észre , hogy sírok. És csak azt éreztem , hogy Edward megfogja a kezemet és oda húz magához. Jó érzés volt, de a fájdalom még mindig ott volt.
- Csssss! Nyugodj meg mindjárt elmúlik ígérem!!!! – mondta Edward én meg felemeltem a fejemet. És csak néztük egy mást.  Közelebb hajolt hozzám és most ő csókolt meg amitől már jobban éreztem magam . Mivel a fájdalom múlt csak arra tudtam gondolni , hogy soha nem engedném el és remélem ő is erre gondol mert én nagyon SZERETEM !

Roszz hír+ Beteg lettem :( Sajnálom kések a fejezettel :S:(

Sziasztok.!
Sajnálom de ma nem tudtam írni mert beteg lettem és erőm se volt hozzá h bele kezdjek . Ezért Ezer Ezer BOCSÁNAT.:S:S:S::S:S:S::S

Holnap már lehet h megtudom írni az új fejezeted.
Puszi Meliii

Bella élete . 8.fejezet

Edward szemszöge:

Miután elindultunk a suliba senki nem szólt semmit a kocsiba. Amikor megérkeztünk
szokásunkhoz híven a parkolóba álltunk még egy kicsit miután elindultunk befelé. Mikor   besétáltunk azt ajtón láttam , hogy Ben és pár táncos jöttek felénk. Láttam , hogy pásztázta a szemével , hogy Bella hol van.  Mikor odaértek mind köszöntünk nekik.

       - Sziasztok!Mi újság?- kérdeztem tőlük
- Sziasztok. Semmi extra nincs tegnap óta . És veletek mi újság .?-kérdezte Ben
- Itt se sok. Tegnap óta semmi különös nem történt . – mondta Alice.
- És Bella, hogy-hogy nem jött ma.?- kérdezte az egyik táncos.
- Bella nem érzete jól magát és apánk mondta , hogy maradjon otthon. – válaszoltam a kérdésükre. Mire megmentet a csengő és mindenki elköszönt mi Sofival és Alicékkel elindultunk az angol óránkra , Emmett és Rosalie pedig irodalom órára mentek.
Ezen a napon , hogy Bella nem jött kb. az egész iskola megkérdezte minket , hogy miért nem jött. Csak ebédnél volt egy kis nyugtunk de ott se sokáig. Egész nap csak a kérdésekre válaszoltunk. Mikor következet a testnevelés óránk tudtam , hogy csak akkor tudnám felhívni Bellát , hogy megtudjam kérdezni, hogy van ezrét ellettem  a mobilomat a zsebembe. Mikor sikerült átöltöznünk, mindenki beért torna sorba álltunk . A tanár is besétált elmondta , hogy lehet választani a futás és a röplabda  közül . Mindenki a röplabdát választotta én egyedül a futást de nem is volt baj , hogy nem jöttek ki futni legalább tudtam telefonálni. Úgy , hogy senki ne hallja   meg.
Kisétáltam a pályára és elkezdtem emberi tempóba futni kb. 2-3 kört megtettem miután elő vettem a mobilt és tárcsázni kezdtem Bella számát már kicsöngött de nem vette fel még vártam amikor egyszer csak valaki felvette de azt tudtam , hogy nem Bella.
- Szia Edward Esme vagyok.! – szólalt meg jó anyám.
- Ohh Sziia Esme ! Bella?- kérdeztem

            - Bella még alszik épp ezért vettem fel a telefont én mert már majd nem  felkelt.-Ja értem. Épp éppen testnevelésen vagyok csak gondoltam felhívom , hogy. Hogy van ?

- Hát nem nagyon jól most néztem meg és láza is van .
- Carlisét hívtad már?- kérdezte mert ha igen akkor lefog bukni már most Bella .
- Nem-nem hívtam majd ha Bella felkel felhívja ő jobb is az.
- Értem .
- Na de Edward én megyek mert takarítanom kell és főznöm valamit Bellának. Majd át adom neki , hogy hívtad. Szia fiam.
- Jó persze . Szia anya.
Miután elköszöntünk csak futottam körbe-körbe egész órán mikor vége lett az órának . Gyorsan át öltöztem és mentem a következő órámra ráadásul még legalább 5órát végig kell ülnöm mire haza mehetek Bellához és ott lehetek a közelébe. Csak erre gondoltam egész végig.

Bella szemszöge:
Mióta elmentek csak aludtam ,olyan sokéig azért nem aludtam. Mert egyszerre csak arra mocorogtam , hogy csörög a mobilom de nem volt erőm megmozdulni , hogy felvegyem azt halódtam , hogy anya bejött és felvette de utána már megint mélyen elaludtam és szerintem azért mert lázas lettem és ilyenkor olyan vagyok mint akit kiütöttek ami igaz is félig a bordáim is lüktetem meg a lábam is .
Másodjára meg akkor keltem fel de akkor már mozogtam is . Amikor anyám bejött hozzám és elkezdet pakolászni meg csörögni. Nem tudom , hogy miért jött be miért nem tudott addig várni még felkelek. Kinyitottam a szememet lassan felültem az ágyba és körbe néztem. Láttam ahogy anyu pakol mindent minden fele. Tudtam , hogy ha most elpakolja a dolgaimat nem fogok megtalálni semmit. De ez éppen nem érdekel olyan fáradt voltam még mindig és ideges is , hogy miért jöttbe .
- Anya nem tudtál volna várni amíg felkeltem volna?- kérdeztem őt mi közbe kikószálódtam az ágyból .
- Jaj ne haragudj csak nem bírtam.
- Jó mindegy csak nem értem miért?! . – mondtam neki mi közbe felvettem a telefonomat és a laptopot. – Anya semmi baj pakolássz csak én át megyek Edward szobájába aludni és akkor már felhívom apát is.

   -  Ne haragudj tényleg Bella. Jó menj.

Kisétáltam és rögtön amint beértem Edward szobájában olyan hideg szél csapot meg , hogy majdnem meg fagytam ezét felvettem azt a pulcsit amit az ágyon hagyót rajta volt azt illata és olyan érzésem volt mint ha ott lenne úgy se fog érte haragudni gondoltam. Bemásztam az ágyba befészkeltem magamat ahol ő szokót relaxálni .- ezen mindig nevetni szoktam amikor ezt mondja-  majd bekapcsoltam a laptopot amíg vártam , hogy bekapcsoljon felhívtam apát.

Két csöngés után fel is vette a telefont.

- Szia Kicsim ! – szólt bele apám olyan boldogan. Gondolom már várta , hogy hívjam.

- Szia apa.! – válaszoltam neki mi közbe ásítottam egy nagyot amit ő is hallót és nevetni kezdet.

Bella élete . 7 . fejezet

Edward szemszöge:

Este mikor Carlisevel felvittük Belláékat. Egész este csak arra a pillanatra gondoltam ami ma történt köztünk.” Bella csókja „  De azt nem értetem , hogy miért tette hiszen azt mondta nekünk , hogy neki nem tetszik senki semmi. Ezt nagyon nem értettem de miért mondta azt ha még is az nem lehet… hogy mégis érez valamit irántam… hiszen az nagy butaság lenne ... mert ő ember én meg vámpír. Még akkor is ha halálosan szeretem és csak vele akarok lenni és védelmezni akarom de… de nem-nem nem fogok butaságot csinálni.
Ezen törtem a fejemet egész este . Már-már nyolcvanszor is át rágtam addig gondolkodtam ezen mire reggel lett és Alice jött szólni , hogy készüljek.
Elkezdtem készülni lementem már mindenki ott kivéve Bella és Sofii.
- Hát a lányok..??- kérdeztem ahogy beértem a konyhába a többiekhez.
- Még alszanak ,de már megyek és felkeltem őket. – mondta Carlise mi  közbe elindult felfelé a lépcsőn.
- És neked öcsi pók milyen volt az éjszakád..?- kérdezte Emmett és mindenki rám szegezte a szemét.
- Úgy mint a többi. – gyorsan lezártam a témát és elindultam kifelé az erdő felé vettem az irányt. Gondoltam jobb ha elmegyek gyorsan vadászni.

Carlise szemszöge:
 
Már épp indulni készültem fel , hogy felkeltsem a lányokat. Amikor Edward jött le a lépcsőn és rögtön feltűnt neki , hogy Bella és Sofi nincs itt. Szóvá is tette.
- Hát a lányok..?- kérdezte Edward.
- Még alszanak, de már megyek és felkeltem őket. – mondtam és elindultam a lépcsőn felfelé. Azt még halódtam amikor Edward elment az erdőbe gondolom vadászni.
Lassan és óvatosan nyitottam be az ajtón oda sétáltam az ágyhoz és leültem a szélére és néztem , hogy milyen hamar felnőtt még csak most volt kicsi most meg már nem sokára 17 éves. Ott ültem és simogatni kezdtem a fejét , hogy ébredjen de semmi meg se mozdult olyan mélyen aludt. Elkezdtem szólongatni hát ha sikerül.
- Lányok ébresztő elfogtok késni. – mondtam nekik sokkagyára        
- Apa ne már. – mondta Bella
- Bella ébred . – kérleltem . Éreztem , hogy nem sok sikerem lesz,
- Nem. – válaszolt  és elfordult . Sofii már felkelt az ágyból és elindult kifelé de Bella még nem.
- Bella de iskola. – mondtam neki
- Apa nem megyek ma be nem érzem magamat olyan jól.- válaszolt
- Mi a baj.? – kérdeztem aggódó hangon. Miért nem  tűnődtem mi baja van.
- Semmi csak fáradt vagyok és fáj a bokám is meg a hasam. –mondta Bella
- Biztos , hogy jól vagy.? – kérdeztem mert mostanában sokkal több baj éri szegényt.

- Igen minden rendben csak most nem megyek be. Jó.? – kérlelt  látszót rajta .

- Oké . De akkor pihenj Esme itthon lesz és ha bármi van akkor hívj fel. – mondtam neki nem is mondtam hanem parancsoltam
- Oké Apa hívlak. Majd ha nincs baj akkor is jó?- mosolyogtam rám.
- Remélem is . – nyomtam egy puszit az arcára és elindultam kifelé emberi tempóba.
- Apa ?
- Igen. Szólj Edwardnak , hogy hozzák nekem a leckét. És, hogy Sofitt vigyék be. 

- Oké. Beszélek velük de pihenjél . Szia kicsim. – köszöntem el
- Jó apa pihenek szia  majd hívlak.
Ahogy leértem mindeni ott volt mér Edward is visszajött.
- Bella nem jön.?- kérdezte Edward
- Nem . Nem érzi jól magát ezért itthon marad és pihen.

- Mi baja van.?- kérdezte Jasper.
- Hát fáj a lába hasa és fáradt .
- Érthető is , hogy fáradt. – mondta Rosalie.

Miután ezt is megbeszéltük és szóltam neki, hogy hozzák Bellának a házit mindenki szét vált és elmentek.
Edward szemszöge:

Mikor lejött Carlise és mondta , hogy Bella nem jön . És mondta nekünk, hogy megkért minket hozzuk nem ki a házit és , hogy Sofit vigyük el. De mielőtt elmentünk  volna még utoljára bementem hozzá és nyomtam egy puszit a homokára.

Bella szemszöge:

Arra emlékszem , hogy Edwardot láttam amikor felkeltem este. De utána már semmi olyan jól és mélyen aludtam , hogy az jól eset de még mindig nagyon fáradt leszek ha reggel felkelek.

Reggel miután apával beszéltem és Sofival is rögtön aludtam is tovább.

Bella élete. 6. fejezet

Bocsi egy kicsit rövid lett de a következő ígérem hosszabb lesz. De azért jó olvasás. kívánok. Remélem jó lett.!! :D

Edward szemszöge:

Miután este beszéltünk mise voltunk sokáig el. Már épp indultunk haza mindenki sétált egymás mellet amikor Esme és Carlise elkezdtek morfondírozni , hogy mi baja volt Bellának amikor este lementek.
- Mi baja lehet  Bellának olyan fura volt.?- kérdezte Esme.
- Semmi baja nem lehet szerintem csak fáradt volt. - vágtam rá gyorsan
- Valami viszont volt mert valamije fájt. – Jasper mondta mögöttem mire én meg álltam és hátra fordultam . – Éreztem .  Nagyon is fájt neki…- nézet a szemembe és mondta.
- Hogy érted ezt .?- kérdezte Carlise  és közelem sétált hozzánk.
- Nem tudom de valami nem stimmelt vele . – Jasper válaszolt. Mire Carlise oda fordult hozzám.
- Edward nincs semmi baja Bellának.?- kérdezte
- Semmi mi lenne. – válaszoltam. Nem tudtam mit mondjak .
- Tudnod kéne te mentél oda és jöttél vele. Tényleg miért is.??- kérdezte Alice és Rosalie.
- Nem tudom és kész. Igen vele jöttem haza mert megkért , hogy menjek oda . De nem mondod semmit , hogy valami baj lenne .
- Jól  van. De akkor is történt valami. – filózott most már Emmett is .- És miért is kellet az a kábel Bellának. Azt mondta hogy álmos… vagy nem ??
- De azt mondta de közben beszélt Sofival ahogy halhattátok  ő jön hozzá. De szerintem már mire haza érünk aludni fognak . Úgy , hogy nem mehetnénk nem szeretném őket egyedül hagyni … - magyaráztam nekik , hogy szálljanak le rólam. De ahogy ismertem Emmettet nem tudta szó nélkül hagyni.
- Kis öcsi szerelmes.
- Emmett fejezd be most. - néztem rá dühösen
- Oké oké de ne hazudj látszik rajtad. – vigyorgót.
- Emmett…- néztem rá dühösen és elindultam felé mire ő hátrált és mutogatott , hogy menjek készen áll. De hátat fordítottam és elsétáltam nem akartam verekedésbe keveredni. Inkább elindultam haza felé hallottam ahogy a többiek lerendezték Emmettet és ők is elindultak utánam. A vége felé már nem emberi tempóba hanem már futottunk amilyen gyorsan csak tudtunk. Mind annyian egyszerre értünk haza. Én léptem be elsőként rögtön meg pillantottam őket ahogy a kanapén fekszenek egymásba dőlve egy pokróccal betakarózva és olyan éden aludt ott….
- De édesek. – mosolyogót Esme.
- Fel kéne vinni őket az ágyba. – mondta Carlise.
- Igen az jó ötlet lenne. Én viszem Bellát . Carlise te hozd Sofit. Jó?- mondta neki nem akartam , hogy ő vigye Bellát lehet, hogy ott fogná meg ahol fáj neki.
- Jó legyen. – egyezett bele. Meg fogta Sofit és elindult felfelé. Én oda sétáltam Bellához és lassan felemeltem . De úgy látszik nem elég lassan  láttam ahogy kinyitotta szemét és rám nézet.

- Hé, Szia nem akartalak felkelteni. – mondtam neki.
- Semmi baj- válaszolta Bella és már aludt is.
Ahogy felérte, Carlise mér Sofit takarta be én is lefektetem Bellát és betakartam hagy aludjon.  Carlisevel ott álltunk egy ideig és néztük ahogy alszik majd halkan kisétáltunk.

Bella élete . 5. fejezet

Bella szemszöge:

Ültem az ágyba és vártam Sofira . Miközben vártam megéheztem nagy nehezen kimásztam az ágyból felvettem a laptopot és a telefont és elindultam lefele. A lépcsőig nem volt nehéz eljutni de onnan már lemenni nehéz volt. Ráadásul a bokám is kificamodott és a bordáim is fájtak. Gondolkodtam , hogy most ,hogyan tovább…
  - Most mi legyen , hogy jussak le innen.??- kérdeztem magamtól hangosan .
Ott álltam a lépcsőtetején nem jutottam semmire így elindultam lefelé legyen ami legyen. Nagyon lassan lépkedtem lefelé már majdnem lett voltam volt még 2 lépcsőfok.
Miután sikeresen leértem bementem a konyhába letettem az pultra a laptopot és a telefont. Zenét akartam hallgatni mi közbe csinálok magamnak valamit. El bicegtem a  stúdió felé amit a konyha közelébe csináltak nekem minta táncstúdiót azt meg pont a ház mellé építették.
Bebicegtem az ajtón és kerestem azt a kábelt amik a kinti tévéhez és a hifihez kell de sehol sem találtam .  Már morogtam , hogy már Emmettet megint pakolt a stúdióba . Nagyon mérges lettem rá mivel mondtam neki, hogy nem pakolja és ha mégis akkor legalább szólna nekem. Az idegességtől gyorsabban vettem a levegőt és már majdnem szétrobban a mellkasom a fájdalomtól. Kimentem a szobából gyorsan a konyhába mentem töltöttem egy pohár vizet , hogy le nyugodjak. Miután sikerült lenyugodnom fel vettem a telefonom és kikerestem  Em számát és már hívtam is. Tudtam , hogy nála lesz a telefonja mindig náluk.  Csörgött a negyedik után felvette a telefont nem is hagytam , hogy megszólaljon már letámadtam.
 - Emmett megmondtam , hogy ha pakolsz a stúdióba akkor legalább szólnál nekem . De nem-nem szóltál és megint nem találok semmit. Ezt meg magyaráznád nekem..???- kérdeztem mérgesen.
- Őőőő bocsánat Bells elfejtem szólni csak reggel már nem jutott eszembe. Ne haragudj.
- Jó mind1.  Csak máskor szólj kérlek.
- Jó persze de amúgy mit kerestél ..?- kérdezte . Még jó, hogy mert már el is felejtetem
- Ja tényleg . A kábelt ami a kinti hifihez és a tv-hez kell.
- Ohh , hogy azt az ott van a keverőpult alatt.
- Okés. Köszönöm. Na akkor megyek megkeresem mert nem sokára itt van Sofii. Na sziasztok puszilok mindenkit.
- Oké menj csak . szia átadom mi is téged.
Lettem a telefont besétáltam lassan óvatosan . Ahogy beértem letérdeltem kotorásztam csomó kábelvolt ott de még mindig nem  találtam itt nem találtam meg. Mérges lettem pedig Emmett azt mondta , hogy ide tette. Csak ültem és bámultam amikor megszólalt a telefonom Sms jött. Sofii üzent. Hogy késni fog egy kicsit. Gondoltam jobb is ha késik lesz időm keresgélni . Még mindig nem találtam gondolkoztam de semmi. Ott ültem néztem ki a fejemből. Amikor meg szólalt a telefonom és majd nem szívrohamot kaptam. Kivettem a telefont a zsebemből nagy nehezen. Felvetem anélkül , hogy megnéztem volna ki az.
- Halo.?- szóltam bele halkan .
- Szia Bella! Edward vagyok. – szólt vissza a csilingelő hang amit annyira szeretek hallani.
- Áá Sziaa. – válaszoltam gyorsan. Amitől már megint fájtak a bordáim. - Miért hívtál.?
- Csak azért mert Emmett kérdezi sikerült megtalálnod?
- Nem mert nem volt ott. – válaszoltam duzzogva.
- De ott kell lennie. – üvöltötte a háttérből Emmett.
- De nincs itt. Értsd meg nem találtam már megnéztem legalább ötvenszer. - magyaráztam már idegesen.
- Pedig ott kell lennie. Bella. – most már közelebbről mondta de még mindig Edwardnál volt a telefon.
- De nem volt ott Emmett . – mondtam neki és közben  amikor megakadt a szemem azon amit eddig kerestem . Ahogy megláttam a nagyon megörültem és belesikítottam a telefonba amitől persze megijedtek . – ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ igeeeeeeeeeen.
- Úristen ne ez már fájt. Mi az ? – mondta Edwárd.
- Semmi csak megtaláltam a  de nem ott volt hanem a szekrény tetején van . Igen Emmett ott van a keverőpult alatt.
- Jól van na rosszul emlékeztem. – magyarázta Em.
- Jó semmi baj. Várj Edward kihangosítalak és leszedem onnan nagy nehezen.
- Jó de biztosan eléred ne, hogy lessél onnan.
- Nem lesz semmi bajom jó??. Nyugodj meg. – nyugtattam telefonon keresztül.
Kihangosítottam és felálltam a kanapé szélére, ami oda volt téve, hogy aki bejön meghallgatna minket le tudjon ülni vagy csak hogy, el tudjak bújni. 
Mi közbe nyújtózkodtam érte meghoztam a bordáimat amik éppen el voltak törve és persze felsikítottam. 

-ÁÁÁúúú a francba.
- Bella Bella Mi a baj. Minden rendben …?- kérdezte Edward.

- Persze minden rendben van csak be ütöttem  az oldtam semmi gond .- próbáltam a tudomására adni úgy , hogy megértse.
- Mondtam, hogy vigyáz.
- Vigyáztam is . Na jó nincs kedvem veszekedni inkább kimegyek megcsinálom ezt a valamit és csinálok valami ételt mert kilyukad a hasam.
- Jó menj. Majd még otthon befejezem. Sofi még nem ért oda.?

- Nem még nem azt mondta késni fog de már szerintem mindjárt itt lesz. Na én megyek Szia.
- Oké menj . Mi is majd megyünk haza .
- Jó majd holnap. Beszélünk mert szerintem mi már aludni fogunk. Puszi és jóét nektek. Szeretlek titeket.
- Nektek is mi is szeretünk. – ezt úgy egyszerre mondták.
Elköszöntem tőlük letettem a telefont .  Lassan óvatosan sétáltam és levegőt vettem .  Kisétáltam a napaliba meg csináltam . Rá kapcsoltam a laptopot és betettem  valami zenét mi közbe kaját csináltam magamnak. Mire megcsináltam hallottam , hogy valaki csöngette. Tálcára tetem a rántottámat útközbe lettem a tálcát az asztalra  és intetem neki , hogy jöjjön.
- Szia Bella..
- Szia. Már azt hittem nem is jössz. Zárd be az ajtót kérlek.

- Jaj de csak apa épp csinált valamit és csak most tudott elhozni. Oké bezárom.
- Ja értem én is épp most végeztem a vacsimmal kérsz belőle..?- kínáltam neki mosolyogva de látta rajtam , hogy azért fáj.
- Persze farkas éhes vagyok. – mosolygót vissza. – De jól vagy minden rendben?
- Persze most már minden csak még fáj . Ja és még el nem felejtem ne szólj senkinek erről. Ha bárki kérdez valamit nem tudsz semmiről . És itthon meg főleg ne említsd  meg se . Jó.?? Kérlek!!
- Bella  meg ígérem nem mondom el senkinek.
- Köszönöm.
Miután meg vacsoráztunk ott ültünk a napaliba és beszélgetünk meg filmet néztünk.
Már biztos aludtunk amikor csak arra ébredtem fel , hogy egy hideg kézfoglya meg a derekamat és emel fel. Rögtön kinyitottam a szememet Edward volt az aki engem vitt fel.
- Hé, Szia nem akartalak felkelteni .

- Semmi baj. – válaszoltam és már aludtam is. Nagyon fáradt voltam elég volt a mai napból. De azért volt a mai napban valami jó is Edward csókja ezzel a gondoldattal aludtam tovább.
Másnap…
Kora reggel jött Carlisle ébreszteni minket .  De nem volt sok kedvem menni . Álmos is voltam fáj ha mozogtam . Ezért megpróbáltam kihúzni magamat , hogy ne keljen mennem.
Éreztem ahogy az ágy megmozdul.
- Lányok ébresztő elfogtok késni.
- Apa ne már.
- Bella ébred .
- Nem. – válaszoltam neki és elfordultam . Az láttam ahogy Sofi kikelt az ágyból. De nekem nem volt sok energiám hozzá.

- Bella de iskola.
- Apa nem megyek ma be nem érzem magamat olyan jól.
- Mi a baj.? – kérdezte aggódó hangon.
- Semmi csak fáradt vagyok és fáj a bokám is meg a hasam. – valamit kikellet találnom.

- Biztos , hogy jól vagy.?

- Igen minden rendben csak most nem megyek be. Jó.?

- Oké . De akkor pihenj Esme itthon lesz és ha bármi van akkor hívj fel.
- Oké Apa hívlak. Majd ha nincs baj akkor is jó?- mosolyogtam rá
- Remélem is . – nyomot egy puszit az arcomra és elindult kifelé emberi tempóba.
- Apa ?
- Igen. Szólj Edwardnak , hogy hozzák nekem a leckét. És, hogy Sofit vigyék el.

- Oké. Beszélek velük de pihenjél . Szia kicsim.
- Jó apa pihenek szia  majd hívlak.
Mosolyogva kisétált az ajtón én meg vissza feküdtem . Addig nem aludtam el míg Sofival nem beszéltem. Meg vártam még vissza jön megbeszéltem vele. Megígértem neki , hogy majd beszélünk ma még. Elköszöntünk én meg vissza feküdtem. Tudtam ha anya itthon lesz akkor ma még takarítani fog itt nálam is úgy , hogy jobb ha most alszom. Két perc se kellet és már aludtam is . Azt azért még éreztem , hogy egy hideg ajak  puszit nyom a homlokomra utána már olyan mélyen aludtam.

Rossz hír.... :((((((

Sziasztok! Sajnálom de most késni fogok a frissel :( Bocsii:( de sietek megírni ígérem :)

Bella élete . 4. fejezet

sziasztok az elején és a végén van pár sor ami fehér nem engedi , hogy átváltoztassam másika bocsiiiii :(



Bella szemszöge:

Néztem őket ahogy elrohannak az erdő felé. Lassan vissza fordultam a lépcső felé és csak néztem felfelé olyan hosszúnak tűnt  még felérek de nagyon álmos voltam . El is bambultam már megint el gondolkodtam . Ezért nem halódtam amikor Edward szólt hozzám. Gondolom már egy ideje szólongat ezért ijedtem meg de nagyon és majdnem lestem a lépcsőn.

- Héé, Bella . – Edward szólt hozzám és meg is fogta a derekamat. Én pedig halálra ijedtem.
- Jééézusom.! – mondtam és már éreztem , hogy esek hátra felé.
De nem estem le csak megbillentem és szerencsémre volt aki elkapjon nem hiányzót még egy esés ezen a napon. Örültem neki , hogy ott állt mögöttem de annak nem , hogy megint ahogy megfogót az eséstől úgy hozzá is ért a  bordáimhoz és ettől megint sajgót mindenem . És persze ennek is hangot adtam mint ahogy szoktam .
- Áúúú…- nyögtem ki halkan de nem elég halkan , hogy őő ne hallja .
- Jól vagy.? – kérdezte gyorsan és felállítót a lépcsőre ugyan oda ahol álltam.
-Őő igen minden rendben na de most megyek is fel. – indultam el gyorsan a szobám felé ő is jött mögöttem mint egy őt és ez nagyon tetszett .- Ja és köszönöm .- fordultam vissza hozzá , hogy nyomjak egy puszit az arcára de az arca helyet a szájára adtam.
Ettől mind a ketten meglepődtünk de vissza csókol azzal az édes ajkával ami az enyémhez tapadt.  Nem tartót sokáig hamar elhúzódtam tőle és berohantam a szobámba.

Edward szemszöge:

Miután elmentek a többiek, Bella csak állt a lépcsőn és meg se mozdult. Gondoltam megint elmélyült magában . Ezért óvatosan megérintetem a derekát mivel nem reagált arra , hogy szólok hozzá. De viszont ettől meg úgy megijed , hogy majdnem hátra eset gyorsan elkaptam nehogy lesen már megint . Ahogy elkaptam felszisszent rögtön vissza állítottam  talpra. Megijedtem ettől a hangtól nem volt jó ötlet , hogy nem mondjuk el Carlisenek, így csak szenvedni fog. Néztem ahogy veszi a levegőt eléggé fájhat neki.
- Jól vagy.? – kérdeztem tőle.
-Őő igen minden rendben na de most megyek is fel. – elmondta gyorsan és már indult is fel.
Én indultam utána nehogy megint vissza zuhanjon nekem . Amikor felért egyenesen a szobája felé vette az irányt de meg torpan.
- Ja és köszönöm .- mondta és vissza indult felém. Oda hajolt és meg csókolt, nagyon meglepődtem de nem bírtam ellen állni és vissza csókoltam . Olyan édes és érzékeny volt, ha letehet volna el sem engedném  de egyszer csak  elhúzódott tőlem és berohant a szobájába. Ott álltam és csak bámultam az ajtóját.

Bella szemszöge:

Úristen megcsókoltam . Csak erre gondoltam miközben összeszedtem  a cuccomat és elindultam a fürdőszoba  felé.  Elkezdtem megengedni a vizet , be tetem zenét. Miután mindennel elkészültem megpróbáltam le vetkőzni de nem ment csak fájt ez az egész. Ott szenvedtem öt percig .
- Ááááá ez így nem fair . – ordítottam magamnak .
Leeresztem a vizet összeszedtem minden cuccomat és vissza indultam a szobámba. Gondoltam , hogy Edward ott lesz a fürdőszoba  előtt.
- Mi baj? Miért kiabáltál? – kérdezte de szerintem ő is tudja.
- Semmi nincs. Csak ez így nem lesz jó. Még le fürdeni se tudok mert fáj. Jó hagyom ezt majd holnap megpróbálom .- magyaráztam neki mi közben be mentünk a szobába , hogy vissza pakolja mindent ahol volt.
- Bella ez nem jó ötlet mondjuk meg a többieknek akkor Carlise is tudna segíteni és nem fájna ennyire. – mondta elég meggyőzően de nem érdekelt.
- Kérlek kapcsold be a laptopomat .! – kértem őt hátha eltudom terelni a témát. De ahogy ismerem nem lehet.
- Jó bekapcsolom de ne tereld a témát.

- Jól van na. Majd el mondom nekik de nem most lesz az . És remélem te se fogod elmondani azok után ami az előbb történt még akkor se ha nagyon fáj. – mondtam neki mi közben leültem az ágyra .
- Nem… de..
- Mi de. Edward.?
- Ez akkor sem jó ötlet de nem mondom el .
- Köszönöm . – mosolyogtam rá- Itt maradsz vagy vissza mész a szobádba ? – kérdeztem tőle mert jól eset volna ha itt marad velem egy kicsit.
- Nem tudom nem vagy fáradt.?
- Nem.
- Hát jó akkor maradok egy kicsit .- mondta én meg ennek nagyon örültem  .
Ott ültünk a szobámban és beszélgetünk videókat nézegetünk . Amikor nagyon meg szomjaztam és épp fel akartam állni , hogy lemegyek hozni magamnak vizet. De mire felálltam volna ott termet előttem és megfogta a kezemet és szépen lassan vissza ültette az ágyra.
- Hova akarsz menni.?
- Ő inni ért mert szomjas vagyok talán .- mosolyogtam rá

- Majd hozok én te itt maradsz és kész.

- Jó de akkor ha már te hozod  olyat amilyet szoktál csinálni nekem. – néztem rá boci szemekkel mert meggyőződésem , hogy annak semelyik családtagom nem tud ellen állni.
- Oké mind gyár hozom de te itt maradsz a seggeden érettük egymást.?!
- Igen is uram ! – válaszoltam neki mind ha egy őrmester lenne és ettől nevetni támad kedvem de rossz ötlet volt ezét hamar abba is hagytam.
Addig még csinálta nekem a  banán turmixomat arra gondoltam felhívom Sofiát , hogy nincs- e kedve át jönni és itt aludni nálunk. Elő is vettem a telefonomat gyorsan kikerestem a számát és már hívtam is. Pont addigra ért fel Edward.
- Kit hívsz?- kérdezte miközben oda adta a banán turmixot.

- Sofit , hogy nincs e kedve átjönni.

- Ja értem .
Már háromszor kicsöngött a negyedikre fel is vette a telefont.
- Hallo?- szolt bele
- Szia Sofii . Én vagyok az Bella.
- Bella szia jól vagy minden  oké.?- kérdezte nagyon aggódhatott értem , hiszen kiskorom otta ismerjük egymást.
- Persze , hogy jól vagyok nem nagy dolog. Épp ezért hívtalak , hogy nincs-e kedved átjönni most és itt aludni.
- De , hogy nem már megyek is . Nem sokára ott leszek csak össze szedem holnapra a cuccomat a suliba is és már át is vitettem magamat apával. Jó lesz így.?
- Persze Sofii – nevettünk bele a telefonba mind ketten Edward is velünk együtt nevette. Gondolom hallotta , hogy Sofii milyen izgatott volt.
- Ki van ott veled Bella.?- kérdezte gondolom meg hallotta Edward hangját .
- Csak Edward mert a többiek elmentek de ő is meg nem sokára. - mondtam Sofinak és közbe meg  szúrtam Edwardod . Ő meg bólintót és leeset neki.

- Ja értem . Puszilom öt.

- Átadom neki .

- Jó akkor fél óra és ott vagyok.! Szia Bella.
- Oké szia Sofii.- elköszöntem tőle és azonnal Edward hoz fordultam .
- Gondolom halottad. – kérdtem
- Igen . Na akkor én hova is megyek. Amúgy.?
- Hát el mert amúgy meg hallgatóznál. Mondjuk a többiek után mehetnél és szólhatnál ha jönne haza.
- Ja értem akkor kémkedjek .
- Nem azt mondtam , hogy kémkedj Edward csak , hogy figyelmeztess és nem akarom, hogy mindent halj mert ismerlek már jól.
- Na jó akkor megyek és kémkedek. Majd szólok de vigyáz magadra és ne erőltesd meg magad legyél óvatos. Ígérd meg jó.??

- Megígérem. – válaszoltam neki mire ő mi előtt elment volna meg puszilta az arcomat.

Bella élete . 3 . fejezet

Alice szemszöge:

Mi után megkaptuk Bella üzenetét , még benéztünk pár boltba . Max 2 óra után már el is indultunk haza . Írtam egy sms-t  Jaspert , hogy jöjjön el a plázába de ne szóljon senkiinek , hogy miért is kell eljönni-e .Még vártuk Jaspert gondolkodtam , hogy vajon Bella miért volt ennyire szétszórt , hogy elfelejtette a próbát amit soha nem szokót. Ez nagyon bosszantott  engem ezért nem tudtam megállni , hogy  ne beszéljek róla. Gondoltam  Rosalie is segítene kideríteni .
- Szerinted mi történt Bellával soha nem szokót elfelejteni egyetlen egy próbát sem …!?- mondtam Rosalienak
- Nem tudom ez nekem se függ össze kicsit se … - válaszolt Ros – Lehet , hogy elgondolkodót vagy ami reggel történt otthon mert nem tudta kipiheni magát .- mondta  Rose. Miközben elindultunk Jasper kocsija felé.
- Az is lehetséges. – mondtam mi közbe beszéltünk a kocsiba . – Szia Édes ! – köszöntem férjemnek és nyomtan egy puszit az arcára.
- Szia Kicsim. Hol van Bella?- köszönt és rögtön kérdezte mert ugye a telefonban nem mondtam el neki.
- Szia Jas. Elkellet menni-e elfelejtette , hogy próbájuk lesz. – mondta Rosalie.
- Szia Ros. De hiszen őő soha nem felejtette el a próbákat most miért ..? – kérdezte ő is érthetetlenül.
- Ezt mi se tudjuk és nagyon érdekelne , hogy miért is felejtette el. – válaszolta édes férjemnek.
- Jó majd ha haza jön ezt biztos , hogy meg fogom kérdezni tőle. Amúgy Emmettnek sikerült felépülni- e Bella fejmosása után. – Kérdezte Rosalie.
- Igen nagy nehezen sikerült neki Edwarddal csak cukkolta őt , hogy őő meg mondta neki.-  A hogy elmondta a mondatott mind a hárman csak nevetni tudtunk ezen az egészen. Az út végét csöndben ültük végig. Már majdnem a ház előtt oltunk és tudtuk , hogy meg fogna lepődni ha Bella nélkül megyünk haza .  Jasper be parkolt Edward és Emmett kocsija közé. Kiszedtünk mindent a kocsiból és besétáltunk a  házba persze , hogy féltünk nekik, hogy Bella nincs itt velünk.
- Hol  van Bella ? – kérdezte Carlise döbbent arccal
- Elkellet mennie. Elfelejtette , hogy ma próbája lesz és elrohant. - válaszolt Rosalie
- Mi az , hogy el felejtette. Hiszen soha nem felejti el a próbákat. – kérdezte Edward.

- Ezt mi se tudjuk de majd ha haza jön meg kérdezzük tőle. De most inkább ne foglalkozunk vele biztos  csak fáradt volt mert nem tudta kialudni magát valaki miatt. – válaszoltam Edwardnak közbe meg mérgesen néztem Emmettre . És ez fel is tűnt neki .
- Jól van na megértetem ahogy haza jön Bocsánatot kérek tőle . Jó..??- mondta Em.
- Jó ez jó ötlet. Most viszont nézzük , hogy mit hoztunk nektek. – mondtam nekik.
Minden dolgot megnéztünk utána leültünk tv-ni és vártuk , hogy Bella haza jöjjön.

Bella szemszöge:

Miután megírtam neki azt sms-t be ültem  a kocsiba és olyan gyorsan hajtottam amilyen gyorsan csak Edward szokót . Jajj már megint csak Edwardra tudok gondolni de miért lehet , hogy azért mert szeretem de többet érzek iránta mint egy testvér iránt. Ezen gondolkodva hamarabb oda értem mint gondoltam . Gyorsan eltereltem a gondolatomat kiszálltam a kocsiból gyorsan át öltöztem és már rohantam is be . Szerencsémre még csak beszélgetek. Futottam oda hozzájuk.
- Bocsiii mindenkitől csak tisztára elfelejtem mert reggel nem sikerült kialudnom magam a családom kicsit kitolt velem. – magyaráztam nekik még kifújtam magam. Sofi rám nézet és csak mosolygót mert tudja , hogy az a kitolás az Emmettől származott .
- Semmi baj Bella a lényeg az , hogy itt vagy. – mondta Ben mi közben intézte a zenét.
- Uhh köszönöm .  Na de most táncra fel  na meg dalra persze. – ugrottam fel gyorsan a helyemről mert azért aludni is szeretnék ma ezért hamar kell végeznünk. Mindenki követet , már vagy kettő vagy több órája próbáltunk amikor elértem ahhoz a ponthoz , hogy már kettőig sem láttok de nem állhatok le most .De nagyon fáradt voltam és pont ebből a lett az , hogy nem figyeltem oda .
Pont egy olyan táncos részt próbáltunk el amihez székre kellet  állnom vagy valami magasra , mivel itt csak székvolt így erre álltam rá.  Már nagyon fáradt voltam ezért nem figyeltem arra amikor a szék kicsúszót alólam és lestem a székről , mert valamelyik társam véletlenül belerúgott . Már csak a fájdalmat éreztem a mellkasomban pont rá estem a csőre ami pont az ablak mellet ment végig a radiátora és gondoltam a bordáim törtek el . Nem tudtam mit csináljak Sofi és Ben rögtön oda jöttek .
- Bella úristen jól vagy.?- kérdezte Sofii 
- Áúúúúúúúúúúúúúúúúú nem igazán azt hiszem a pár bordám eltört , de azon kívül semmi bajom. Áúúúúú – válaszoltam kedves barátnőmnek de nagyon fájt beszélnem ezért egy nagy Áúúval le is zártam a mondatomat.
- Egyáltalán nem vagy jól most azonnal el megyünk a kórházba  , hogy egy orvos megnézzen. – mondta határozottam Ben.
- Nem nem megyek be a kórházba inkább adjátok oda a mobilomat írok egy sms-t Edwardnak , hogy jöjjön ide . – mondtam Bennek nagy nehezen . Már látták rajtam , hogy ez így jobb lenne . De én is láttam , hogy hezitálnak.
- Kérlek , így is elég nehezemre esik beszélni , hagy szóljak Edwardnak kórházba nem megyek nem akarom, hogy apámék megtudják. Kérlek titeket jól vagyok csak hagy írjam meg azt az sms-t. – próbáltam rájuk nézni de bele nyilat a fájdalom  mellkasomba így inkább hagytam .
- Jó legyen akkor írj Edwardnak. – mondta Sofi  és elő kereste a mobilomat a táskából . Ben addig  megmondta a többieknek is , hogy senkinek ne szóljanak erről és most menjenek haza. Mindenki haza ment én meg elkezdtem meg írni az sms-t.
  
- Szia Edward! Bella vagyok  kérlek ne szólj senkinek hazudj valamit de  gyere be a táncterembe mert történt egy kis balesetem .Le estem a székről mi közben próbáltunk  és úgy érzem eltört pár bordám nem akarok bemenni a kórházba és azt szeretném ha ide jönnél szükségem van rád. Áúúúcs.   Kérlek siess Bella.

Amint elküldtem az üzenetet rögön lettem  telefont és csak feküdtem és vártam , hogy idejöjjön Sofi és Ben ott maradtak amíg Edward oda nem ért.

Edward szemszöge:

  Ültünk  nappalibban és néztük  a tv-ét de nem tudtam oda figyel  . Csak az járt a fejembe , hogy Bellával mi van . Amikor Alice megszólalt.
- Edward üzented fog jönni. – mondta Alice .
- És kitől.?- kérdeztem
- Azt nem tudom azt nem láttam – mondta morcosan .
De igaza volt tényleg üzenetem jött . Gyorsan megnéztem és Bella volt azt nem olvastam fel hangosan csak magamba.
     - Szia Edward! Bella vagyok  kérlek ne szólj senkinek hazudj valamit de  gyere be a táncterembe mert történt egy kis balesetem .Le estem a székről mi közben próbáltunk  és úgy érzem eltört pár bordám nem akarok bemenni a kórházba és azt szeretném ha ide jönnél szükségem van rád. Áúúúcs.   Kérlek siess Bella.

Ahogy elolvastam az üzenetet rögtön fel ugrottam  és már indultam ki a házból amikor meg szólalt Esme .
- Hova mész Edwar.?
- Őőőő elkel mennem Bella kérte , hogy menjek el hozzá . – nem tudtam mit hazudja ezért ezt sikerült mondanom
- De miért.?- kérdezte apám
- Azt nem tudom de most megyek majd jövünk na sziasztok .- mondtam nekik és ki rohantam a garázsba gyorsan beültem a kocsiba és csak hajtottam.
Nem érdekel milyen gyorsan mentem  csak az érdekelt , hogy Bella meg sérült de miért érdekkelt  engem ez ennyire  mert szeretem de  nem mint  a testvéremet ha nem szerelmes vagyok belé. És mindennél fontosabb, hogy ne essen baj erre lesik nekem a székről. Már ott is voltam a parkolóban gyorsan leparkoltam kiszálltam a kocsiból és futottam fel a terembe szerencsémre csak Sofiii és Ben volt ott ők tudják a titkunkat mert Bella legjobb barátai így megbízunk bennük. Láttam ahogy Bella fekszik a földön és próbál levegő után kapkodni.

Bella szemszöge:

Vártam , hogy Edward megjöjjön már nagyon fájt a mellkasom de kikellet bírnom.
Hallottam ahogy valaki belép a terembe . Már csak azt láttam , hogy Edward jön oda .
- Héé , Bella jól vagy.? – kérdezte mi közbe le hajolt mellém. 
- Hát áúúú nem nagyon nem mennénk haza . Kérlek .- kérdeztem tőle mire ő bólintót és felvett az ölébe .
Ki vitt a kocsi hozz és betett. Sofi és Bentől elköszöntöm meg köszöntem nekik azt , hogy ott maradtak velem . Mondtam nekik , hogy majd hívom őket.
Edward is beült a kocsiba és elkezdet faggatni meg kérdezni , hogy most mi lesz meg hogyan sikerült ez azt egész.
- Nem tudom de nem akarom , hogy anyuék megtudják.
- Bella de miért nem ?.- kérdezte döbbenten
- Mert nem szeretném vigyél be a kórházba egy orvoshoz akit nem ismer apa és utána menjünk  haza. Jó..? –kértem.
-  Jó legyen de ez akkor sem jó ötlet. – dörmögte magába.- Oké de  óvatosan vezess és kövess engem jó.?
- Jó úgy lesz .
Mi közben becsukta az ajtót én meg beindítottam a kocsit . Lassan elindultunk a korhát felé egész végig úgy vezettem ahogy mondta lassan és követem. Oda értünk a kórházhoz be parkoltam a mellette lévő helyre  lassan kikapcsoltam a biztonsági övemet de az öv meg nyomta a bordáimat és felszisszentem. Edward meg pont akkor nyitotta ki az ajtót.
- Jól vagy.? – nézet rám olyan szemekkel amiben láttam , hogy nem akar így látni , hogy ez neki is fáj. Meg akartam nyugtatani .
- Persze csak az öv megnyomta a bordámat ennyi az egész. Na most viszont menjünk  jó. – mondtam neki és láttam , hogy meg könnyül ettől a mondattól de nem teljesen.
Bekísért a kórháza kértünk egy orvos elmondtam neki, hogy mi történt. Megvizsgáltak , három bordám és egy ami elrepedt mondta azt orvos. Miután tájékoztatott kérdezte , hogy adjon valami fájdalom csillapítót vagy csak simán kösse be. Mondtam ,hogy nem kérek semmit csak kösse be . Edwardnak ez nem tetszett de rám hagyta a döntést. Hamar végeztünk ezek után beültünk a kocsiba és haza felé vettük az irányt de még mind fájtak a bordáim de így lesz jó max Jasper megérzi de akkor azt mondom neki , hogy csak a hasam fáj vagy mit tudom én csak a lényeg , hogy apáék ne tudják meg.
20 perc alatt otthon is voltunk beálltunk a garázsba Edward ki segített a kocsiból. Rám nézet miközben lecsuktam a csomagtartót a cuccaimmal  a kézében én meg csak mosolyogtam és bólintottam , hogy nyugi nem lesz bajom . Lassan mentem befelé nem akartam , hogy észre vegyék ezt ezért gyorsítottam  a tempómon amint az ajtóhoz értem. És köszöntem mindenkinek amint beléptem.
- Sziasztok.! – mosolyogtam Esméjék felé
- Szia Kicsim!- mondta Carlise – Hogy volt ez a mai nap mi volt ez az egész , hogy te elfejtetted meg Edward.- ohh hát ez pompás most mi legyen .
- Ja az nem tudom , hogy miért felejtetem el de azzal már nincs baj oda értem meg mindent meg beszéltem velük .- mondtam apának de a másik kérdésre nem tudtam mit mondja ezért csak dadogtam. – Edward ízzé , hogy miért kellet oda jönni-e….- nem tudtam mit mondja ezért inkább  ásítottam egyet.
- Ohh inkább hagyjuk ezt majd megbeszéljük menj csak aludni mi úgy is el akartunk menni vadászni csak megvártuk míg haza jöttök. Edward nem jössz velünk.?- kérdezte Carlise.
- Nem most ne majd máskor . Most inkább itthon maradok.

- Hát jó te tudod . Na akkor mi megyünk.
- Oké menjetek csak én is megyek aludni .- mondtam apámnak és elindultunk felfelé Edwarddal amikor Em megszólalt.
- Bella ízzé Bocsánatot szeretnék kérni tőled.! Ne haragudj rám. – mondta Em és amikor így néz mint egy ki boci nem tudok rá haragudni nem is szeretek rájuk haragudni
- Semmi baj Em. nem haragszom rá most viszont megyek aludni majd megbeszéljük jó. ?
- Persze menj csak aludni . Szia Bella jó éjszakát.
- Szia Em neked is és mindannyitoknak
- Neked is Bella. - köszöntek el és már ki is suhantak az ajtón.

 

Bella élete . 2 . fejezet

Rosalie szemszöge:

Reggel volt már mind lent voltunk a napaliba már csak azt vártuk , hogy Bella mikor kell fel. Sokáig szokót aludni de ezt nem mindannyian bírták ki , hogy felkel jen szegény túl sokáig volt fent már megint. A zene és a tánc teljesen kimeríti. Emmett és  Jasper már nem nagyon bírták ki , hogy felkeljen. Edward éppen kint volt a garázsban és pakolászót valamit amikor Emmett felhorkant.
- Meddig alszik már…? – kérdezte kedves férjem
- Nem tudjuk de hagy aludjon csak tovább nagyon fáradt így is .- magyarázta neki Carlise
- Jó de ezt nem lehet kibírni csöndben ülni és várni tiszta unalmas… - mérgelődőt , miközben elindult felfelé a lépcsőn .
- Emmett!- szóltunk rá mindannyian – Emmett nem hagyd őt aludni.! – parancsolt rá Edward. Már vissza jött a pakolásból amikor meg látta Emmett a lépcsőn és persze látta , hogy mit akar csinálni.
- Emmett ne csináld ezt .! – már láttuk , hogy ennek nem lesz jó vége.
Láttam az arcán azt a mosolyát amikor készül valamire . meg villantotta mosolyát és meg iramodott Bella szobájába.
- Oohh , hogy ennek nem lesz jó vége . – Jasper már csak nevetve tudta kimondani a mondatát .
- Hát ennek bizony nem lesz . – helyeselte Carlise
Mindannyian füleltünk vártuk mikor fog Bella őrjöngeni. Amikor Bella szívverése felgyorsult tudtuk , hogy itt most balhé lesz.
- Felkeltette, na most menekülhet. Mert Bella biztos , hogy le fogja ordítani a fejét.. – mondta Edward nevetve.
Csak azt hallottuk amikor Bella kiabálni kezdet Emmettel .
- Emmett mi a szent szart művelsz – kiabálta Bella
- Semmit  tényleg semmit sem műveltem .- szabadkozót Emmett
- Igen semmit és akkor én magamra öntöttem a vizet, azt én nem hiszem. – kiabálta miközben kifelé jött a  szobába le a lépcsőn még akkor is kiabáltak.
- Pontosan így történt azt egész. Én csak nézetem, hogy magadra öntöd az egészet. – mondta Emmett nevetve . Már le értek a lépcsőn Bella teljesen  vizes volt
- Ohh, igen  akkor ezt is csak csinálom. Jó..?? – fel vette a legelső tárcsat ami a kezébe eset a polcról. Rá mosolygót Emmettre azzal a furfangos mosolyával és azzal a mosollyal el is lendítette . Csak repült a tárgy  Emmett feje felé és persze ahogy ismerjük Emmettet nem tért ki a  tárgy elől , már csak azt lehetett látni , hogy …pufff…
Édes férjemet leterítette egy nem vámpír családtagunk. Mindenki csak nevette persze nem mindenki…
- Bocsi csak véletlen volt…- mosolygót Bella Emmettre mi közbe felé hajolt. – Na ennyit arról , hogy nem te voltál. Most pedig fel megyek és megszárítom a hajamat  és lecserélem a vizes ruhámat , ha nem baj! – mikor befejezte a mondatot elindult felfelé a lépcsőn mindannyian csak néztük ahogy Emmettet kiosztotta habár őt nem nehéz kiosztani őt. Bella félúton meg állat és vissza fordult.
- Ro , Alice nincs kedvetek el menni a plázába most nincs kedvem  itthon lenni. – kérdezte , közbe szúrta Emmette aki lehajtotta  a fejét.
- Na végre vártam már , hogy meg kérdezed.! – kitör Aliceből – Persze , hogy elmegyünk a plázába veled.
- Oké , köszönöm, de én vetetek és a Volvóval megyünk.

- Oké persze. – válaszoltam neki
- Jó akkor félóra és mehetünk.
- Jó Bella. Siess – sürgette  Alice
- Jó van már. – kiabált  vissza a szobájából.
Hallódtuk ahogy megszárította a haját még akkor is énekel , utána gyorsan felöltözőt.
És már lent is volt a napaliba. Ahogy lejtő rögtön a konyha felé vette az irányt  egy üveg ásványvízzel a kezében jött vissza , valamit viszont nagyon kereset… és ez mindenkinek feltűnt de mire megkérdeztük volna megszólalt.
- Anyaa nem láttátok a laptopomat és a fülhallgatómat????
- Nem- nem láttam…- válaszolta Esme.
- De most minek kell az neked a plázába?? – kérdezte Carlise
- Mert kell nekem , mert szeretnék majd megnézni dolgokat nyugodtan egyedül egy kávézóba ahol nincs se Emmett se senki míg Aliceék vásárolnak .- válaszol Bella és olyat ugrott hátra . – Edward… !!!!- kiabálta Bella
- Igen. - válaszolta kedvesen mosolyogva  és aranyosan Edward.
- Hol van ..? – sétált oda Bella és mosolygót rá aranyosan ahogy szoktak amikor csak egymásra néznek.
- Mi hol van nem tudom , hogy miről beszél Bella..?!!
- Nem-eee..??
- Ohh öcsi pók mit csináltál ..?- szólat meg Emmett.
- Semmit sem csináltam… Tényleg – elsőként rá nézet Emre majd Bellsre és úgy mosolygót rá mint aki szerelmes lenne..
- Em te inkább meg se szólalj jó szerintem. Te meg add ide vagy fel megyek és elveszem. – válaszolt Bella kedvesen .
- Jóóó jóóó csöndben maradok .- mondta Emmett.
- Azt most jól teszed ezt meg akarom nézni , hogy Bella , hogy veszi el a gépet Edwardtó. – mondtam férjecskémnek.

- Áhh lebuktál mégis nálad van , na ide vele … - mondta Bells
- Jóó! De, cserébe kérek egy puszit! Ez így megfelel a laptopért egy puszii.
- Puszii ért laptopomat megkapom …hát nem is tudom … - Bella elkezdet úgy tenni mint aki gondolkodik..
- Na???- kérdezte  érdeklődően Edward
- Jó legyen. – mosolygót el Bella és nyomot Edward arcára egy puszi – Most pedig kérem szépen a laptopomat. 
Edward mosolyogva bólintott és felment a laptopért oda adta Bellának.
- Na végeztél már mehetnénk  végre.??? – kérdezte Alice már- már idegesen
- Jól van na menjünk.  Na akkor sziasztok majd jövünk .

Mindenkitől  elköszöntünk, be ültünk  Bella kocsijába, Hamar oda is értünk mert Bella is ugyan olyan gyorsan vezet mint mi mindannyian.
Bella nem sokáig vásárolgatott  velünk max 1 órát utána beült az egyik kávézóba és ott maradt minket meg elküldőt vásárolni , hogy vegyünk neki is valamit nyugodtan.
Próbáltuk hívni de azt mondta neki most nincs kedve tovább sétálgatni inkább átnézi a dolgait…
Hát gondoltuk jó akkor legyen úgy ahogy őő akarja , habár látszót rajta , hogy még nagyon fáradt nem aludta ki magát.
Ott hagytuk Bellát a kávézóba és elmentünk tovább nézelődni. Már nagyon sok ideje nézelődtünk mikor meghallottam a telefonomat , hogy SMS-em jött.
- Bella az .- szóltam Alicenek
- És mit akar.?- kérdezte kíváncsian.
Megnyitottam az üzenetet és gyorsan felolvastam .:

    - Szia Ro ne haragudjatok de sürgősen elkel mennem mert elfejtetem próbát
        és már várnak rám . Ha megtennétek  szóljatok a fiúknak , hogy  jöjjenek              értetek.         Kösszii Bells . És ne haragudjatok .Otthon beszélünk.
                                                                                         Pussszii
- Ros írd meg neki , hogy menjen csak , majd szolunk a fiúknak. Ja és , hogy Puszilom
- Oké meg írom neki. – gyorsan megírtam  Bellának az üzenetet.:

 
            - Szia Bells. Semmi baj menj csak majd otthon beszélünk.
                                         Pussszii Ro és Alice .

Bella élete . 1 . fejezet

Bella szemszöge:

…Már kiskorom óta  a Cullen családba élek. Azt nem tudom hogy kik voltak a szüleim, de azt az egyet tudom , hogy meghaltak ezt még Carlisletól tudom  amikor megkérdeztem tőle . Mert nagyon különbözök a többiektől, ők annyira szépek de  másak mint én nekik fehér  a bőrük, aranyszínű a szemük, hideg a bőrük és olyan gyorsak, gyorsabbak mint egy normális ember. A leges legfurcsább azt, hogy nagyon erősek, Egyszer amikor még kicsi voltam akkor jöttem rá mindenre . Egyik éjjel úgy tettem mint ha aludnék, de nem. Nagyon  kíváncsi voltam, hogy mit titkolnak előlem azt tudtam ,hogy nagy dolog de amikor megláttam őket így a remegés végig futott a lábamon és féltem tőlük amit még soha sem éreztem irántuk . Nem értetem, hogy miért titkoltál el előlem ennyi ideig. Annyira meg voltam rémülve , hogy mi közbe megpróbáltam felállni
de nem tudtam meg maradni talpon elestem. Ott ültem a fűbe és csak az járt a felembe, hogy a család aki felnevelt az ÉN családom…VÁMPÍR!!! Miközben ültem és csak járt az agyam, de azt láttam , hogy észrevettek mind annyian ugyan úgy maradtak ahogy voltak csak Carlisle jött közelebb  a többiek meg voltak rémülve ahogy én is .
  Látta rajtam , hogy félek de nem tőle hanem attól amit meg tudtam . Ezért lassított a tempóján…
 - Bella jól vagy? – kérdezte apám miközben felém haladt. – Tudom , hogy ez most megrémített de ne félj mi nem bántunk embereket. Mi soha nem bántottunk  és nem is fogunk se téged se mást .Kérlek  mondj valami Bella..
Ezt nem értem azt akarja , hogy mondja valamit amikor azt se tudom , hogy ez hogyan lehetséges. De mondani is akartam valamit nekik mert láttam rajtuk , hogy nagyon meg vannak ők is rémülve, Így összeszedtem minden bátorságomat és beszélni kezdtem de nem úgy ahogy szerettem volna…
- Mit szeretnél mit mondja azt , hogy hazudtatok nekem.? – ezt tudtam kimondani anélkül , hogy ne sírjam el magam.
- Nem akartuk de féltünk , hogy- hogy fogsz reagálni hiszen mi szeretünk Bella . Csak jót akartunk neked ezért nem mondtuk el ezt az egészet neked…-  ezt már nem Carlisele mondta hanem Esme.
- Tudom, hogy szerettek én is titeket de ilyet soha  az életbe nem titkoltam  volna el elöletek.. SOHA sem . – mondtam Esmének mi közbe felálltam és oda sétáltam mindannyijuk hoz.
- Tudjuk és sajnáljuk el is akartuk mondani de Alice mondta , hogy még ne mert éppen a tánc és a zenére koncentráltál és nem akartuk, hogy emiatt ne tudjál százszázalékosan teljesíteni. – mondta anyám.
Nem bírtam tovább és megint elkezdtem sírni de csak azért mert örültem , hogy a félelem ami most volt bennem elszállt és rájöttem , hogy csak segíteni akartak nekem…
Mi közbe ott álltam előttük és sírtam, nem tudtam másra gondolni, hogy szeretem őket de nagyon.
- Ti vagytok nekem a CSALÁDOM ezért most ígérjetek meg nekem valamit… Soha többé ne hazudja tok nekem semmiről… Értjük  egymást..?- kérdeztem  mindannyijuktól egyszerre mert nem akarok többé ilyet , hogy eltitkolnak előlem egy ekkora dolgot.
-Alice.? – őt kérdezte, elsőként.
- Persze soha többé begyszó…- jött oda és ölelt meg jó szórósan. - De ha már itt tartunk akkor szeretném elmondani , hogy ugye a vámpíroknak vannak kepeiségeik. Az én keseségem az a jövőbe látás.
- Hogy mi van…? – ez most komolyan mondja nekem vagy csak hülyít…
- Igen jól halottad én látom a jövőt , de a te jövődet nem mindig látom ez csak azért lehet mert a te képességet a hunyó benne . – amikor ezt a szót kimondta akkor mintha elfelejtetem volna levegőt venni.
- Mmmm…ilyen képességemről beszélsz. Én nem vagyok vámpír mind ti…- nagyon fura volt kimondani, hogy vámpír. Meg milyen képességről beszél nekem. Csak álltam mintha karót nyeltem volna
- A te képességet az , hogy tudod blokkolni Alice látomásait és engem is mert egyedül a te gondolataidat nem hallom. – mikor ezt a mondta kimondta Edward akkor egy pillanatra meg könnyebbültem meg megrémültem egyszerre..
- Gondolat olvasó vagy…- kérdeztem értetlen fejjel.
- Igen az vagyok de ahogy mondta csak a te gondolataidat nem hallom mindenki másét igen.
- Oooohhh de jó , hogy nem hallod…- ez a mondat csak úgy  kiszaladt a számon.
- Mert..? – kérdezték egyszerre én meg álltam ott vörösödő arccal na most Bella mit csinálsz..?
Gondolkodtam , hogy most mit is mondjak nem akarta volna senki , hogy mások olvassanak  a gondolataiban, Ezért annál a módszernél maradtam , hogy terelem a témát… ez jó ötlet.
- Ő.. oké hogy most ezt is megtárgyaltuk… nos van még valakinek különleges képessége rajtatok kívül amiről tudnom kéne …?- áhh ez bejött gondoltam .
- Igen még van egy Jaspernek van …- mondta Emmett. Izgatott na mi az a képesség amiről még tudnom kéne.
- Igen és mi az..? – kérdeztem
Már kezdte volna mondani Emmett amikor közbe szóltam . - Lehetne , hogy Jasper mondja el..?- kérdeztem .
- Persze az úgy jobb lenne szerintem is. - mondta apám mi közbe oda jött hozzám és meg ölet jó szorosan és csak ezt súgta a fülembe.:- Szeretlek kislányom.
- Én is szeretlek Apa…- azzal én is ugyan úgy meg öleltem őt jó szorosan amennyire csak tudtam .
- Hát akkor hagy hajam mi ez a képesség amiről tudnom kéne még..?- kérdeztem mert már nagyon kíváncsi voltam ráá…
- Na jó az én képességem az , hogy tudom az embereknek a hangulatát változtatni. Mint nálad is tudom amikor mérges vagy Emmettre mert valamit eltört vagy elrontót valamit, ilyenkor szoktam téged le csillapítani ha tudlak mert az igazat megvallva mostanában  elég nehéz eset lettél.. – mondta Jasper amikor meghallottam, hogy Emmett és Edward na meg Jasper ezen röhögnek.
Ez nagyon idegesített ezért szóltam rájuk.
- Befejeznétek. – amikor rájuk üvöltöttem mindannyian abba hagyták. – Köszönöm. – és most én nevettem el magamon , hogy így tudok rájuk hatni.
- Na jó mostanában tényleg nehéz eset vagyok de ezt meg is érthetitek a tánc és a zene nehéz főleg , hogy mindenki ki kéri a véleményem meg , hogy segítsek neki ez kiborítót nagyon … és , hogy még amikor haza jövök ráadásul még ti is fiúk  rá tett egy lapáttal. Na az már teljesen ki borított de nem azért kiabáltam veletek mert haragudtam rátok csak mert túl fáradt voltam . – magyaráztam neki
- Megértelek és Bocsánatot kérek azok a dolgok miatt én nem akartalak idegesíteni csak gondoltuk , hogy meg viccelünk .- mondta megbánt arccal Emmett .
- Megbocsátok nektek, de azt az egyet kérem , hogy ha meg akartok viccelni akkor olyan napot válasszatok amikor nem vagyok idegileg kész.! Oké?- mondtam és oda rohantam hozzájuk h mind a hármukat meg öleljem … Jól eset az ölelésük de nagyon jól…
- Oké meg értettük.. - válaszolt Emmett
- Na jóóó van még valami amit ma tudnom kéne , mert kezdek elálmosodniiiiiiiii..- már a mondat végét ásítva mondtam nekik
- Nem nincs majd holnap fojtatjuk most viszont menjünk   haza . – mondta apám és oda ment anyámhoz és meg ölelte.
- Hát akkor jó. – akkorát ásítottam , hogy elszédültem. Csak annyit éreztem , hogy egy hideg kéz fog meg hátúról Edward volt az .
- Na majd én viszlek. - mondta és az ölébe kapót. Nem akartam tiltakozni mert nem is tudtam volna a szemeim lecsukódtam és már aludtam is.
Attól a naptó fogva mindent tisztában láttam igazából semmi sem változót meg. Minden olyan volt mint azelőtt , hogy meg tudtam a titkot.

Mi közbe ezen gondolkodtam a laptopom felet a kávézóban. Míg a Alic és Rosalie ruhákat néztek , nekem nem sok kedvem volt most hozzá mondtam nekik, hogy vegyenek nekem is valamit és én addig beülök ide zenét hallgatok és gondolkodok  a táncon, ebbe bele is egyeztek. Már vagy 2 órája ültem ott amikor megszólta a telefonom  és kizökkentet a töprengésemből.
Ki vettem a telefont a táskából és felvettem ..
- Haló .! – szóltam bele .
- Szia Bella. Sofia vagyok .
- Áááá Szia. Soo . Mizu.? –kérdtem tőle mert egy kicsit szomorú volt a hangja
- Bella hol vagy már ..már rég elkezdőt a próba és sehol sem vagy.
- Úristen a próba el is felejtetem . Ne haragudj csak itt vagyok a kávézóba és el is felejtetem ne haragudj. – a próba ezt nem hiszem el , hogy el felejtetem pedig most gyakorolunk a fellépésre én meg itt ülök a kávézóban és töprengek a múlton…
- Semmi baj . De akkor siess jóóó..
- Persze sietek csak szólók Rosaliéknek , hogy hívják fel a fiúkat , hogy jöjjenek értük . Akkor, úgy fél óra és ott vagyok  na  Szia – köszöntem el tőle.
- Oké Szia.
Miután el köszöntem tőle olyan gyorsan pakoltam össze amilyen gyorsan csak tudtam . Gyorsan írtam egy üzenete Rosalienek .
         
- Szia Ro ne haragudjatok de sürgősen  elkel mennem mert elfejtetem próbát  és már várnak rám . Ha megtennétek  szóljatok a fiúknak , hogy jöjjenek értetek.  
Kösszii Bells . És ne haragudjatok .Otthon beszélünk .                                                                                                            Pussszii.   

Miután ezt meg írtam elindultam parkoló felé megkeresni a fehér Volvómat. Mi után  megtalálta be pakoltam és mire beültem Rosalie vissza is írt.

  - Szia Bells. Semmi baj menj csak majd otthon beszélünk.
     Pussszii Ro és Alice .

Gyorsan be indítottam a motort ,és olyan gyorsan mentem mint  még soha az életbe...