Bella szemszöge: …Már kiskorom óta a Cullen családba élek. Azt nem tudom hogy kik voltak a szüleim, de azt az egyet tudom , hogy meghaltak ezt még Carlisletól tudom amikor megkérdeztem tőle . Mert nagyon különbözök a többiektől, ők annyira szépek de másak mint én nekik fehér a bőrük, aranyszínű a szemük, hideg a bőrük és olyan gyorsak, gyorsabbak mint egy normális ember. A leges legfurcsább azt, hogy nagyon erősek, Egyszer amikor még kicsi voltam akkor jöttem rá mindenre . Egyik éjjel úgy tettem mint ha aludnék, de nem. Nagyon kíváncsi voltam, hogy mit titkolnak előlem azt tudtam ,hogy nagy dolog de amikor megláttam őket így a remegés végig futott a lábamon és féltem tőlük amit még soha sem éreztem irántuk . Nem értetem, hogy miért titkoltál el előlem ennyi ideig. Annyira meg voltam rémülve , hogy mi közbe megpróbáltam felállni
de nem tudtam meg maradni talpon elestem. Ott ültem a fűbe és csak az járt a felembe, hogy a család aki felnevelt az ÉN családom…VÁMPÍR!!! Miközben ültem és csak járt az agyam, de azt láttam , hogy észrevettek mind annyian ugyan úgy maradtak ahogy voltak csak Carlisle jött közelebb a többiek meg voltak rémülve ahogy én is .
Látta rajtam , hogy félek de nem tőle hanem attól amit meg tudtam . Ezért lassított a tempóján…
- Bella jól vagy? – kérdezte apám miközben felém haladt. – Tudom , hogy ez most megrémített de ne félj mi nem bántunk embereket. Mi soha nem bántottunk és nem is fogunk se téged se mást .Kérlek mondj valami Bella..
Ezt nem értem azt akarja , hogy mondja valamit amikor azt se tudom , hogy ez hogyan lehetséges. De mondani is akartam valamit nekik mert láttam rajtuk , hogy nagyon meg vannak ők is rémülve, Így összeszedtem minden bátorságomat és beszélni kezdtem de nem úgy ahogy szerettem volna…
- Mit szeretnél mit mondja azt , hogy hazudtatok nekem.? – ezt tudtam kimondani anélkül , hogy ne sírjam el magam.
- Nem akartuk de féltünk , hogy- hogy fogsz reagálni hiszen mi szeretünk Bella . Csak jót akartunk neked ezért nem mondtuk el ezt az egészet neked…- ezt már nem Carlisele mondta hanem Esme.
- Tudom, hogy szerettek én is titeket de ilyet soha az életbe nem titkoltam volna el elöletek.. SOHA sem . – mondtam Esmének mi közbe felálltam és oda sétáltam mindannyijuk hoz.
- Tudjuk és sajnáljuk el is akartuk mondani de Alice mondta , hogy még ne mert éppen a tánc és a zenére koncentráltál és nem akartuk, hogy emiatt ne tudjál százszázalékosan teljesíteni. – mondta anyám.
Nem bírtam tovább és megint elkezdtem sírni de csak azért mert örültem , hogy a félelem ami most volt bennem elszállt és rájöttem , hogy csak segíteni akartak nekem…
Mi közbe ott álltam előttük és sírtam, nem tudtam másra gondolni, hogy szeretem őket de nagyon.
- Ti vagytok nekem a CSALÁDOM ezért most ígérjetek meg nekem valamit… Soha többé ne hazudja tok nekem semmiről… Értjük egymást..?- kérdeztem mindannyijuktól egyszerre mert nem akarok többé ilyet , hogy eltitkolnak előlem egy ekkora dolgot.
-Alice.? – őt kérdezte, elsőként.
- Persze soha többé begyszó…- jött oda és ölelt meg jó szórósan. - De ha már itt tartunk akkor szeretném elmondani , hogy ugye a vámpíroknak vannak kepeiségeik. Az én keseségem az a jövőbe látás.
- Hogy mi van…? – ez most komolyan mondja nekem vagy csak hülyít…
- Igen jól halottad én látom a jövőt , de a te jövődet nem mindig látom ez csak azért lehet mert a te képességet a hunyó benne . – amikor ezt a szót kimondta akkor mintha elfelejtetem volna levegőt venni.
- Mmmm…ilyen képességemről beszélsz. Én nem vagyok vámpír mind ti…- nagyon fura volt kimondani, hogy vámpír. Meg milyen képességről beszél nekem. Csak álltam mintha karót nyeltem volna
- A te képességet az , hogy tudod blokkolni Alice látomásait és engem is mert egyedül a te gondolataidat nem hallom. – mikor ezt a mondta kimondta Edward akkor egy pillanatra meg könnyebbültem meg megrémültem egyszerre..
- Gondolat olvasó vagy…- kérdeztem értetlen fejjel.
- Igen az vagyok de ahogy mondta csak a te gondolataidat nem hallom mindenki másét igen.
- Oooohhh de jó , hogy nem hallod…- ez a mondat csak úgy kiszaladt a számon.
- Mert..? – kérdezték egyszerre én meg álltam ott vörösödő arccal na most Bella mit csinálsz..?
Gondolkodtam , hogy most mit is mondjak nem akarta volna senki , hogy mások olvassanak a gondolataiban, Ezért annál a módszernél maradtam , hogy terelem a témát… ez jó ötlet.
- Ő.. oké hogy most ezt is megtárgyaltuk… nos van még valakinek különleges képessége rajtatok kívül amiről tudnom kéne …?- áhh ez bejött gondoltam .
- Igen még van egy Jaspernek van …- mondta Emmett. Izgatott na mi az a képesség amiről még tudnom kéne.
- Igen és mi az..? – kérdeztem
Már kezdte volna mondani Emmett amikor közbe szóltam . - Lehetne , hogy Jasper mondja el..?- kérdeztem .
- Persze az úgy jobb lenne szerintem is. - mondta apám mi közbe oda jött hozzám és meg ölet jó szorosan és csak ezt súgta a fülembe.:- Szeretlek kislányom.
- Én is szeretlek Apa…- azzal én is ugyan úgy meg öleltem őt jó szorosan amennyire csak tudtam .
- Hát akkor hagy hajam mi ez a képesség amiről tudnom kéne még..?- kérdeztem mert már nagyon kíváncsi voltam ráá…
- Na jó az én képességem az , hogy tudom az embereknek a hangulatát változtatni. Mint nálad is tudom amikor mérges vagy Emmettre mert valamit eltört vagy elrontót valamit, ilyenkor szoktam téged le csillapítani ha tudlak mert az igazat megvallva mostanában elég nehéz eset lettél.. – mondta Jasper amikor meghallottam, hogy Emmett és Edward na meg Jasper ezen röhögnek.
Ez nagyon idegesített ezért szóltam rájuk.
- Befejeznétek. – amikor rájuk üvöltöttem mindannyian abba hagyták. – Köszönöm. – és most én nevettem el magamon , hogy így tudok rájuk hatni.
- Na jó mostanában tényleg nehéz eset vagyok de ezt meg is érthetitek a tánc és a zene nehéz főleg , hogy mindenki ki kéri a véleményem meg , hogy segítsek neki ez kiborítót nagyon … és , hogy még amikor haza jövök ráadásul még ti is fiúk rá tett egy lapáttal. Na az már teljesen ki borított de nem azért kiabáltam veletek mert haragudtam rátok csak mert túl fáradt voltam . – magyaráztam neki
- Megértelek és Bocsánatot kérek azok a dolgok miatt én nem akartalak idegesíteni csak gondoltuk , hogy meg viccelünk .- mondta megbánt arccal Emmett .
- Megbocsátok nektek, de azt az egyet kérem , hogy ha meg akartok viccelni akkor olyan napot válasszatok amikor nem vagyok idegileg kész.! Oké?- mondtam és oda rohantam hozzájuk h mind a hármukat meg öleljem … Jól eset az ölelésük de nagyon jól…
- Oké meg értettük.. - válaszolt Emmett
- Na jóóó van még valami amit ma tudnom kéne , mert kezdek elálmosodniiiiiiiii..- már a mondat végét ásítva mondtam nekik
- Nem nincs majd holnap fojtatjuk most viszont menjünk haza . – mondta apám és oda ment anyámhoz és meg ölelte.
- Hát akkor jó. – akkorát ásítottam , hogy elszédültem. Csak annyit éreztem , hogy egy hideg kéz fog meg hátúról Edward volt az .
- Na majd én viszlek. - mondta és az ölébe kapót. Nem akartam tiltakozni mert nem is tudtam volna a szemeim lecsukódtam és már aludtam is.
Attól a naptó fogva mindent tisztában láttam igazából semmi sem változót meg. Minden olyan volt mint azelőtt , hogy meg tudtam a titkot.
Mi közbe ezen gondolkodtam a laptopom felet a kávézóban. Míg a Alic és Rosalie ruhákat néztek , nekem nem sok kedvem volt most hozzá mondtam nekik, hogy vegyenek nekem is valamit és én addig beülök ide zenét hallgatok és gondolkodok a táncon, ebbe bele is egyeztek. Már vagy 2 órája ültem ott amikor megszólta a telefonom és kizökkentet a töprengésemből.
Ki vettem a telefont a táskából és felvettem ..
- Haló .! – szóltam bele .
- Szia Bella. Sofia vagyok .
- Áááá Szia. Soo . Mizu.? –kérdtem tőle mert egy kicsit szomorú volt a hangja
- Bella hol vagy már ..már rég elkezdőt a próba és sehol sem vagy.
- Úristen a próba el is felejtetem . Ne haragudj csak itt vagyok a kávézóba és el is felejtetem ne haragudj. – a próba ezt nem hiszem el , hogy el felejtetem pedig most gyakorolunk a fellépésre én meg itt ülök a kávézóban és töprengek a múlton…
- Semmi baj . De akkor siess jóóó..
- Persze sietek csak szólók Rosaliéknek , hogy hívják fel a fiúkat , hogy jöjjenek értük . Akkor, úgy fél óra és ott vagyok na Szia – köszöntem el tőle.
- Oké Szia.
Miután el köszöntem tőle olyan gyorsan pakoltam össze amilyen gyorsan csak tudtam . Gyorsan írtam egy üzenete Rosalienek .
- Szia Ro ne haragudjatok de sürgősen elkel mennem mert elfejtetem próbát és már várnak rám . Ha megtennétek szóljatok a fiúknak , hogy jöjjenek értetek.
Kösszii Bells . És ne haragudjatok .Otthon beszélünk . Pussszii.
Miután ezt meg írtam elindultam parkoló felé megkeresni a fehér Volvómat. Mi után megtalálta be pakoltam és mire beültem Rosalie vissza is írt.
de nem tudtam meg maradni talpon elestem. Ott ültem a fűbe és csak az járt a felembe, hogy a család aki felnevelt az ÉN családom…VÁMPÍR!!! Miközben ültem és csak járt az agyam, de azt láttam , hogy észrevettek mind annyian ugyan úgy maradtak ahogy voltak csak Carlisle jött közelebb a többiek meg voltak rémülve ahogy én is .
Látta rajtam , hogy félek de nem tőle hanem attól amit meg tudtam . Ezért lassított a tempóján…
- Bella jól vagy? – kérdezte apám miközben felém haladt. – Tudom , hogy ez most megrémített de ne félj mi nem bántunk embereket. Mi soha nem bántottunk és nem is fogunk se téged se mást .Kérlek mondj valami Bella..
Ezt nem értem azt akarja , hogy mondja valamit amikor azt se tudom , hogy ez hogyan lehetséges. De mondani is akartam valamit nekik mert láttam rajtuk , hogy nagyon meg vannak ők is rémülve, Így összeszedtem minden bátorságomat és beszélni kezdtem de nem úgy ahogy szerettem volna…
- Mit szeretnél mit mondja azt , hogy hazudtatok nekem.? – ezt tudtam kimondani anélkül , hogy ne sírjam el magam.
- Nem akartuk de féltünk , hogy- hogy fogsz reagálni hiszen mi szeretünk Bella . Csak jót akartunk neked ezért nem mondtuk el ezt az egészet neked…- ezt már nem Carlisele mondta hanem Esme.
- Tudom, hogy szerettek én is titeket de ilyet soha az életbe nem titkoltam volna el elöletek.. SOHA sem . – mondtam Esmének mi közbe felálltam és oda sétáltam mindannyijuk hoz.
- Tudjuk és sajnáljuk el is akartuk mondani de Alice mondta , hogy még ne mert éppen a tánc és a zenére koncentráltál és nem akartuk, hogy emiatt ne tudjál százszázalékosan teljesíteni. – mondta anyám.
Nem bírtam tovább és megint elkezdtem sírni de csak azért mert örültem , hogy a félelem ami most volt bennem elszállt és rájöttem , hogy csak segíteni akartak nekem…
Mi közbe ott álltam előttük és sírtam, nem tudtam másra gondolni, hogy szeretem őket de nagyon.
- Ti vagytok nekem a CSALÁDOM ezért most ígérjetek meg nekem valamit… Soha többé ne hazudja tok nekem semmiről… Értjük egymást..?- kérdeztem mindannyijuktól egyszerre mert nem akarok többé ilyet , hogy eltitkolnak előlem egy ekkora dolgot.
-Alice.? – őt kérdezte, elsőként.
- Persze soha többé begyszó…- jött oda és ölelt meg jó szórósan. - De ha már itt tartunk akkor szeretném elmondani , hogy ugye a vámpíroknak vannak kepeiségeik. Az én keseségem az a jövőbe látás.
- Hogy mi van…? – ez most komolyan mondja nekem vagy csak hülyít…
- Igen jól halottad én látom a jövőt , de a te jövődet nem mindig látom ez csak azért lehet mert a te képességet a hunyó benne . – amikor ezt a szót kimondta akkor mintha elfelejtetem volna levegőt venni.
- Mmmm…ilyen képességemről beszélsz. Én nem vagyok vámpír mind ti…- nagyon fura volt kimondani, hogy vámpír. Meg milyen képességről beszél nekem. Csak álltam mintha karót nyeltem volna
- A te képességet az , hogy tudod blokkolni Alice látomásait és engem is mert egyedül a te gondolataidat nem hallom. – mikor ezt a mondta kimondta Edward akkor egy pillanatra meg könnyebbültem meg megrémültem egyszerre..
- Gondolat olvasó vagy…- kérdeztem értetlen fejjel.
- Igen az vagyok de ahogy mondta csak a te gondolataidat nem hallom mindenki másét igen.
- Oooohhh de jó , hogy nem hallod…- ez a mondat csak úgy kiszaladt a számon.
- Mert..? – kérdezték egyszerre én meg álltam ott vörösödő arccal na most Bella mit csinálsz..?
Gondolkodtam , hogy most mit is mondjak nem akarta volna senki , hogy mások olvassanak a gondolataiban, Ezért annál a módszernél maradtam , hogy terelem a témát… ez jó ötlet.
- Ő.. oké hogy most ezt is megtárgyaltuk… nos van még valakinek különleges képessége rajtatok kívül amiről tudnom kéne …?- áhh ez bejött gondoltam .
- Igen még van egy Jaspernek van …- mondta Emmett. Izgatott na mi az a képesség amiről még tudnom kéne.
- Igen és mi az..? – kérdeztem
Már kezdte volna mondani Emmett amikor közbe szóltam . - Lehetne , hogy Jasper mondja el..?- kérdeztem .
- Persze az úgy jobb lenne szerintem is. - mondta apám mi közbe oda jött hozzám és meg ölet jó szorosan és csak ezt súgta a fülembe.:- Szeretlek kislányom.
- Én is szeretlek Apa…- azzal én is ugyan úgy meg öleltem őt jó szorosan amennyire csak tudtam .
- Hát akkor hagy hajam mi ez a képesség amiről tudnom kéne még..?- kérdeztem mert már nagyon kíváncsi voltam ráá…
- Na jó az én képességem az , hogy tudom az embereknek a hangulatát változtatni. Mint nálad is tudom amikor mérges vagy Emmettre mert valamit eltört vagy elrontót valamit, ilyenkor szoktam téged le csillapítani ha tudlak mert az igazat megvallva mostanában elég nehéz eset lettél.. – mondta Jasper amikor meghallottam, hogy Emmett és Edward na meg Jasper ezen röhögnek.
Ez nagyon idegesített ezért szóltam rájuk.
- Befejeznétek. – amikor rájuk üvöltöttem mindannyian abba hagyták. – Köszönöm. – és most én nevettem el magamon , hogy így tudok rájuk hatni.
- Na jó mostanában tényleg nehéz eset vagyok de ezt meg is érthetitek a tánc és a zene nehéz főleg , hogy mindenki ki kéri a véleményem meg , hogy segítsek neki ez kiborítót nagyon … és , hogy még amikor haza jövök ráadásul még ti is fiúk rá tett egy lapáttal. Na az már teljesen ki borított de nem azért kiabáltam veletek mert haragudtam rátok csak mert túl fáradt voltam . – magyaráztam neki
- Megértelek és Bocsánatot kérek azok a dolgok miatt én nem akartalak idegesíteni csak gondoltuk , hogy meg viccelünk .- mondta megbánt arccal Emmett .
- Megbocsátok nektek, de azt az egyet kérem , hogy ha meg akartok viccelni akkor olyan napot válasszatok amikor nem vagyok idegileg kész.! Oké?- mondtam és oda rohantam hozzájuk h mind a hármukat meg öleljem … Jól eset az ölelésük de nagyon jól…
- Oké meg értettük.. - válaszolt Emmett
- Na jóóó van még valami amit ma tudnom kéne , mert kezdek elálmosodniiiiiiiii..- már a mondat végét ásítva mondtam nekik
- Nem nincs majd holnap fojtatjuk most viszont menjünk haza . – mondta apám és oda ment anyámhoz és meg ölelte.
- Hát akkor jó. – akkorát ásítottam , hogy elszédültem. Csak annyit éreztem , hogy egy hideg kéz fog meg hátúról Edward volt az .
- Na majd én viszlek. - mondta és az ölébe kapót. Nem akartam tiltakozni mert nem is tudtam volna a szemeim lecsukódtam és már aludtam is.
Attól a naptó fogva mindent tisztában láttam igazából semmi sem változót meg. Minden olyan volt mint azelőtt , hogy meg tudtam a titkot.
Mi közbe ezen gondolkodtam a laptopom felet a kávézóban. Míg a Alic és Rosalie ruhákat néztek , nekem nem sok kedvem volt most hozzá mondtam nekik, hogy vegyenek nekem is valamit és én addig beülök ide zenét hallgatok és gondolkodok a táncon, ebbe bele is egyeztek. Már vagy 2 órája ültem ott amikor megszólta a telefonom és kizökkentet a töprengésemből.
Ki vettem a telefont a táskából és felvettem ..
- Haló .! – szóltam bele .
- Szia Bella. Sofia vagyok .
- Áááá Szia. Soo . Mizu.? –kérdtem tőle mert egy kicsit szomorú volt a hangja
- Bella hol vagy már ..már rég elkezdőt a próba és sehol sem vagy.
- Úristen a próba el is felejtetem . Ne haragudj csak itt vagyok a kávézóba és el is felejtetem ne haragudj. – a próba ezt nem hiszem el , hogy el felejtetem pedig most gyakorolunk a fellépésre én meg itt ülök a kávézóban és töprengek a múlton…
- Semmi baj . De akkor siess jóóó..
- Persze sietek csak szólók Rosaliéknek , hogy hívják fel a fiúkat , hogy jöjjenek értük . Akkor, úgy fél óra és ott vagyok na Szia – köszöntem el tőle.
- Oké Szia.
Miután el köszöntem tőle olyan gyorsan pakoltam össze amilyen gyorsan csak tudtam . Gyorsan írtam egy üzenete Rosalienek .
- Szia Ro ne haragudjatok de sürgősen elkel mennem mert elfejtetem próbát és már várnak rám . Ha megtennétek szóljatok a fiúknak , hogy jöjjenek értetek.
Kösszii Bells . És ne haragudjatok .Otthon beszélünk . Pussszii.
Miután ezt meg írtam elindultam parkoló felé megkeresni a fehér Volvómat. Mi után megtalálta be pakoltam és mire beültem Rosalie vissza is írt.
- Szia Bells. Semmi baj menj csak majd otthon beszélünk.
Pussszii Ro és Alice .
Gyorsan be indítottam a motort ,és olyan gyorsan mentem mint még soha az életbe...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése