Bella élete . 18.fejezet

Hát itt lenne a friss sajnálom , hogy ennyit kellet rá várni . Na de remélem annak elenére jó lett.
Jó olvasást nektek. Puszi Meliii :)


Edward szemszöge:

Mikor meg láttam Bellát amint sétál ki az erdőből láttam rajta , hogy szenved és miattam pont ezt nem akartam , hogy legyen de úgy látszik tényleg egy szörnyeteg vagyok. Mindenki fel állt és csak néztük a legnagyobb furcsaság az volt , hogy levette a felsőjét és az oldalához szorította nagyon szép volt és én ezt elveszítettem csak ez járt a fejembe.  Csak néztük amint felsétál és belép az ajtón csak néztem nem tudtam nem levenni róla szememet hiszen csak egy melltartóba és egy nadrágba volt. Hamar meg éreztük a vérszagát is és persze apánk már rohant is oda.
- Bella te megsérültél gyere megcsinálom .- mondta apánk de Bellán látszott , hogy nem és ennek hangot is adott.
- Én megcsinálom .- mondta hidegen és egyenesen a konyhába ment.
- De Kicsim!- mondta apánk.
- Nem meg oldom!- mondta mérgesen . Nem ment utána inkább vissza a sétált és leült a helyére szomorú arccal. Csak Tanya ment oda de nem tudtam , hogy mindek nem is ellenkeztem de senki semmi . Halódtam a gondolataikban ha valami nem tetszik Bellának majd meg oldja.  Csak bambultam magam elé amikor meg halódtam Bella hangját amint kiabál.
- Hozzám ne mert érni és ha ez még egyszer csinálod megöllek … -  mondta Bella és csak azt láttuk , hogy Tanya egyenesen a napaliba repül. Csak néztük , hogy mi volt ez.
- Mi volt ez?- kérdeztem mert nem értetem
- Hogy mi volt  a te kis barátnőd egyszerűen meg akart kóstolni és sikerült neki- mondat azzal a mosollyal a mi még nála is félelmetes . Majd vissza ment a konyhába én segítettem felkelni Tanyának mindenki mérgesen nézet rá de nem bírta tovább se Ros , se Em, se Jas, és Alice röhögésbe törtek ki mert tudták gondolom , hogy ez lesz.
Bella még mindig a konyhába volt amikor nagy sikítást  halódtunk.

Bella szemszöge:

Ezt nem hittem el hiszen fel vettek a Hollywood Arts nagyon örültem és sikítani kezdtem de meg láttam egy másikat is amiben viszont egy jó és egy rossz dolog volt.
A jó , hogy meg hívtak egy díj átadóra amint fel kéne lépnem a rossz meg az , hogy a paparaszik tudják , hogy most hol lakom és hova járok suliba. Ezt a menedzserem írta akinek az ötlete volt, hogy egy kicsit tűnjek el mer túl sok volt. Írt még egy rövid szöveget is :     „ Szia Bella! Sajnálom de valahogy ki derítették, ezért légy óvatos , hogy             mikor mit csinálsz. Puszi és Sok szerencsét… Jams „
Gyorsan el olvastam de nem érdekeltek a fotósok csak az , hogy a világ legjobb sulijába fogok járni és , hogy végre egy év után megint fellépek. Sikítva rohantam ki a napaliba és ott már mindenki állt egyenesen anyám és apám ölébe vettetem magam.
- Meg van !!!- mondtam nekik és csak csodálkozva néztek rám .
-Fel vettek a Hollywood Artsba- és nyomtam kezükbe a borítékot de a másikat is . _
Apám olvasta el esőként, mire anyám is elolvastam csillogó szemekkel néztek rám.
- Kicsim ez remek de a másik már nem az .- mondta mivel mindenki hallotta   mert persze , hogy hangosan kellet felolvasniuk . Mivel már fáztam és nem volt kedvem felmenni egy pulcsiért , körbenéztem és láttam , hogy Emmetten van egy pulcsi is .
- Hé Em, oda adnád léci a pulcsidat.?!!!- néztem rá olyan kisbabásan aminek soha nem tudott ellenállni a Melák bátyám.
- Persze , hogy oda adom Barbie baba. - mondta és nevetésbe tört ki. Levette és egyenesen felém dobta. Amint elkaptam Edward tekintetével találtam szembe magam . És egy picit még az oldalamat  is meghúztam amit Jas persze érezte.
- Óvatosan Em. – mondat Jas
- Bocsi ..- mondat én meg csak legyintetem egyet és felvettem a pulcsit már nem is fáztam annyira. Leültem Em és Alice közé a kanapéra felhúztam a lábamat és Em felé fordultam .
- Barbie baba???- kérdeztem felhúzott szemöldökkel.
- Igen az !!- mondat én meg Rosra néztem és már tudta , hogy mit akarok mind a ketten egyszerre adtunk Emnek egy taslit.
- Áúú de mért ?!- kérdezte
- Barbie baba jaj úgy-e nem fájt??- kérdeztem és mindenki nevetni kezdet a napaliba .
- De fáj.!- mondat morcosan_
- Ajjj annyira sajnálom.!Bocsánat!!- nyomtam egy puszi bátyám arcár ő meg szorosan meg ölelt.
- Oké megvan bocsátva ..- mondta
- Jól van hogy mit le tisztáztátok beszéljünk erről az egészről Bella.?!- mondta apa.
- Nincs miről beszélni !- mondtam
- De van kisasszony…!- mondta anya és ezt csak akkor szokta mondani , ha ideges lesz.
- Anya nyugi !!! Három napot kell kibírnotok ebben az egész paparazzós dologban és idáig nem fognak eljönni . – mondtam
- Paparazzós dolog?? Miért mi vagy te kis anyám??!!!- kérdezte Tanya
- Én a te helyedbe csöndbe maradnák !!!!- mondtam gúnyosan
- Nem maradok csöndbe én is családod tagja vagyok!- mondat amin nevetnem kellett nem csak nekem hanem a többi testvéremnek is egyedül Edwardnem és anyáék.
- Úr isten ilyen jót még nem nevettem. – mondtam és egyenesen amikor felálltam felé sétáltam .- Te ehhez a családhoz soha nem fogsz tartozni , neked már ha tudom meg volt a családod csak otthagytad őket.. az meg nem a  mi bajunk .- mondtam amikor már vele szembe álltam.
- De , hogy is nem ide fogok tartozni mivel hozzá megyek Edwardhoz…!!- mondat ami nagyon szíven ütött de nem sírtam csak Edwardra néztem és láttam a szemébe a szomorúságot.
- Ha-ha-ha áldásomat adom rá de még akkor lesz a családom tagja . – indultam vissza helyemre. – Ja és még valami , ha te hozzá mész egy ilyen emberhez aki egy nagyon nagy suttyó másikat becsap és azt mondja neki , hogy SZERETI aztán meg haza állít egy ilyennel- mutattam Tanya felé aki nagyon ideges lett – az nem más mint egy gerinctelen állat ez a véleményem róla. – mondta de nagyon fájt ezeket a szavakat kimondani. Vissza ültem Em és Alice közé mind ketten megöleltek .
- Bella sajnálom én csak azt kérem bocsáts meg…- mondat Edward
- Sajnálhatod is de a bocsánatomra várhatsz soha nem fogok meg bocsátani neked. –mondtam a fogaim között.
- Értem.- mondta és felállt , hogy el induljon kifelé Tanyával.
- Még nem fejeztem be!- szóltam utána
- Igen?!- kérdeztél egyszerre
- Gondolom Tanya nem haragszol ha én a te családodhoz költözöm akiket otthagytál …Várj nem is kéne engedélyt kérnem tőled. Bocsiii- mondtam
- Carmenékhez költözöl.??- kérdezte apa
- Igen meg beszéltem velük és azt mondták , hogy szívesen látnak engem ameddig csak akarom. Mivel Tanyát már nem akarják látni ..- mondta és csak gonoszan mosolyogtam rájuk.
- De…- kezdte volna anya
- Semmi de jól megleszek ott mindenki ott lesz aki számít nekem a barátaim csak ti nem de az nem azt jeleni , hogy nem találkozunk és beszélünk. – mondtam és megöleltem őket.
- Jó kicsim de ez nagyon nem jó így!!!- mondta anya
- Tudom de nekem igen..- mondtam – Na most végeztem sziasztok.
- Szia Bella- mondta Edward és már el  is tűntek.
- Na segítetek összepakolni holnap?- kérdeztem mindenkitől
- Igen – válaszoltam egyszerre
- Köszönöm na de megyek aludni , holnap elintézem a sulit. – indultam el felfelé…- ja és mindenki úgy öltözőn , hogy fotósok is lesznek. – mondtam
Lefürödtem és már az olyan fáradt voltam ez a nap nem az én napom volt mint most-tanába a többi sem. Hamar elaludtam. Reggel ugyan úgy keltem mint szoktam és mivel mindig hamar kérsz vagyok. Már épp azon járt a fejem , hogy mit vegyek fel. Egy csőnadrágnál maradtam ami kivel vagdosva és egy ujjatlan felsőnél aminek a hátulján ki van vagdosva és egy kabátot. Gyorsan felöltöztem fel vettem a napszemüvegem és a táskámat majd lerohantam a többiekhez. Mindenki ott volt még a nem vártak is. Gyorsan felkaptam a cipőmet is.
- Sziasztok Jó reggelt.- köszöntem
- Szia Bells. Hűűűű jól nézel ki !!- mondta Alice
- Köszönöm na nem mondhatod , hogy nincs ízlésem volt kitől tanulnom. – öletem meg.
- Ebben viszont igaza van Alicenek nagyon jól nézel ki …- mondat apa
- köszi! Na de mehetnénk.??!!- kérdeztem
- Igen mehetünk.!!- válaszoltam
- És ki jön velem ??- kérdeztem
- Mi megyünk..- mondta Em.-
- Oké hát akkor sziasztok !- köszöntem el egy-egy puszival anyáéktól. Elindultunk a kocsik felé mivel Tanya is a suliba fog járni  Edwarddal és egy osztályba velem nagyon repestem , hogy csak három napot kell kibírnom. Mi öten beültünk az én Volvómba ők meg a sajátjukkal mentek. Már elindultunk amikor megszólaltam :
- Figyeljetek kiteszlek titeket a kapunál jó?- kérdeztem
- Jó de miért?!- kérdezte Ros
- Mert még nem kéne bemennem majd egy kicsit később és egyesül is szeretnék lenni!- mondtam
- Oké legyen !- egyezett bele Em.- De nem fogunk bemenni nélküled.
- Jóó!!!- nevettem már oda értünk a kapuhoz ők be mentek én meg arrébb álltam és felvettem a napszemüveget , hogy ne ismerjenek fel. Kb. tíz percet ültem ott amikor úgy döntöttem bemegyek de mivel zenéz hallgattam ezért még jobban fel hangosítottam és úgy indultam befelé . Hamar észre vettek a fotósok  még be állni se tudtam a helyemre csak nagy nehezen . Már épp kiszállni készültem amikor csörgött a telefonom Jas volt az.
- Igen ?- vettem fel mi közbe szedtem össze a dolgaimat és még oda kint is csak a vakuk villogását láttam .
- Ne menjünk oda Emmel.?
- Nem kell majd szólok ha kéne..- mondtam és kinyitottam az ajtót. Még kiszállni sikerült de ,hogy egy lépést is tegyek az már nem annyira ment. Nem akartam , hogy a fiúk ide jöjjenek ezért fel mértem a kocsit és a táskát átvettem a vállamon , hogy a hátamon legyen . Mivel táncos vagyok és vámpír gondoltam meg oldom felugrottam a kocsim tetejére mindenki engem nézet még Edwarddék is majd át Edward kocsijára és onnan le egyenesen a suli irodába rohantam .