22. Fejezet . Rossz döntés

Lassan egy évvel később… :

Edward szemszöge:

Már lassan egy év telt el mióta Bella elment New Yorkba. Nem tudok Bella nélkül élni , Tanyával se tudtom együtt leni miután ő elment életem szerelme. Mivel nem tudtam Tanyával lenni így szakítanom kellet vele de amikor ezt el mondtam neki nem valami kedvesen távozót … valamiért biztos voltam benne , hogy dühös lesz… De amiket  mondót az még mindig a fejembe van „ Ezt még meg fogjátok keserülni!!!” ez a mondata a fejembe épült de nagyon . Tanya nem olyan aki nem tartja be azt amit ígér, fogalmam sincs mit tegyek .
Bella nem jön vissza nem veszi fel a telefont nem tudok vele beszélni , nem tudom el mondani neki , hogy mennyire szeretem … még személyesen sem.
Alice se tudja el mondani neki mert amikor rólam akar vele beszélni mindig le rázza és hát ha nem akkor nem … örökre elveszítettem.
- Edward!!!- Jaz hangja zökkentett ki. Lassan fordultam felé , egyenesen mellettem ült a kanapén. – Jól vagy??- kérdezte
- Nem egyáltalán nem !!!!- ráztam a fejem .
- Edward most mihez kezdesz..??- gondolkodnom kellet ezen, nem sok értelmét láttam annak , hogy Bella nincs mellettem akkor én miért legyek itt…
- Elmegyek!- nyögtem ki
- Mii…t csinálsz..??- kérdezte anyám remegő hangon
- Elmegyek !- ismételtem meg majd fel álltam …
- Edward !!! Nem mehetsz el !!- pattant fel Alice
- De elmehetek és el is fogok menni még most !!!!
- Miért teszed ezt fiam????- kérdezte apám.
- Egyszerűen … nem tudok itt lenni Bella…- mondtam volna tovább de nem tudtam .
- Kérlek ne menj el ! Vissza fog jönni!!!!- kérlelt anyám.
- Nem fog és ha igen akkor sem lesz az én Bellám.. – mondtam szomorúan.
- Edward… kérlek...- kérlelt még mindig anyám , de nem tehettem nem marad hatok itt.
- Sajnálom!!- mondtam majd egyszerűen el mentem .

Carlisle szemszöge:

- Sajnálom!!!- mondta Edward majd ott se volt. Esme már a sírás kerülgette, mindenki csak állt és nézte azt a helyet ahol elment.
- Miért történik ilyen velünk??- kérdezte már sírva Esme
- Nem tudom szívem !!- öleltem át.
- Miért nem jönnek rá , hogy semelyikük nem tud egymás nélkül élni …?? - dühöngőt Rosalie.
- Ez egy jó kérdés Ros.-  válaszolt Jaz.
Aznap este senki nem tudod többet mondani mindenkinek , hiányhoz Edward és Bella . Ha ez így megy tovább Esme bele fog bolondulni , hogy mind kettőjük elment.

Bella szemszöge:

Ez is hamar elment, lassan majd nem egy éve itt vagyok , de nem telt el olyan nem , hogy nem gondoltam Edwardra vagy nem álmodtam volna vele. Nem tudtam más valakibe bele szeretni csak őt szeretem senki mást nem tudnék , úgy szeretni. Egyszerűen nem tudok Edward nélkül élni nekem ez nem megy ezt is nehezen bírtam ki , hogy ne lássam ne érezzem az illatát … hiányzik ahogy rám néz ahogy beszél hozzám , amikor megölelt és megcsókolt  az volt a mennyország nekem … nincs éltem nélküle.
Beszélnem kell vele nem veszíthetem el teljesen … Még akkor is ha Tanya megöl, nem volt olyan rég amikor Tanyával találkoztam az erőben miközben vadásztam. Egyszerűen csak ott termet egyenesen a sziklának csapot és csak áramlót belőle a düh.
- Megöllek Bella !!! – szűrte a fogai között, mi közbe majdnem meg fojtott.
- Eresz el Tanya !!!- köptem a szemébe dühösen .- Te miről beszél???
- Ne mond nekem Bella , hogy nem mondta el neked , hogy szakított velem miatta …- még mindig fojtogatott.
- Eresz el !!!!! – mondtam most már dühösebben.
- Ide figyel te… ne mert vissza menni mert ha meg tudom, és meg is fogom tudni.. MEGÖLLEK TÉGED !!!! – mondta majd el tűnk.
Aznap nem sokat tudtam aludni , egész vég így csak az járt a fejembe , hogy miatta szakított vele ….MIATTAM …
- Beszélnem kell vele…- mondtam egy nagy mosollyal a számon ahogy az ágyamon ültem  ezen gondolkodva.
Nem kellet sokat gondolkodnom az ágyon azonnal pakolni kezdtem minden holmimat össze kell pakolnom , haza kell mennem hozzá.
Mi közbe pakoltam rendeltem egy repülőjegyet haza , vámpír sebessége pakoltam össze így kb. egy óra alatt kész is voltam .
Át vettem gyorsan egy normális ruhát, ki vettem egy nadrágot meg egy pólót majd amint fel is vettem rohantam is a dolgaimat kocsiba tenni. Amint végeztem mindennel , mivel nem volt itthon senki így írtam nekik egy üzenetet.
Köszönöm szépen , hogy itt lehettem , de haza kell mennem .Nem tudom így   tovább élni beszélnem kell Edwarddal.
Mindent köszönöm . Szeretlek titeket Bells.
Letettem a pultra majd rohantam is a kocsiba. Egyenesen a reptérre mentem ott át mentem minden vizsgálaton majd be pakolták a dolgaimat és már a gépen is ültem .
Nem akartam senkinek se szólni legyen meg lepetés és így is mikor oda érek üres lesz a ház senki nem lesz otthon anya és apa dolgozik, a többiek meg a suliba lesznek. Ez jól is jón addig lesz időm ki pakolni és fel készülni , hogy mit is mondja neki …

Tanya szemszöge:

- Tanya!!!!- szólt Ray
- Mi az ??- kérdeztem dühösen még mindig nem tudtam düh nélkül lenni mi az , hogy Edward el hagy engem egy olyan ért.
- Figyeltem Bellát ahogy kérted … Haza megy !!!
- Ohh igen akkor a halálát írta alá …. – gonoszan mosolyogtam legalább Bella meg könnybitit a dolgom könnyebb lesz mint hittem . – Remek ! Gyerünk akkor mi is megyünk.
- Mire készül??- kérdezte ahogy futni kezdtünk.
- Megölöm !!!! – mondtam – Még ma…
Egyenesen Forks felé futottunk olyan gyorsan amilyen gyorsan csak tudtunk.
Nem rögtön akartam le csapni rá inkább várok..

Bella szemszöge:

Amint le szállt a gépem , nem is tétováztam tovább már is haza felé vettem az irányt. Ahogy oda értem , jól sejtettem senki nem volt otthon , így jól körbe néztem minden olyan volt mint amikor elmentem. Sokáig álltam csak és néztem de aztán elkezdtem minden dolgomat be hordani és vissza pakolni a szobámba amit olyan jó volt újra látni , hamar végeztem . Körbe néztem mindenki szobájába be mentem azt a szobát hagytam utoljára akit a legjobban szeretem.
Amint beléptem ott is minden olyan volt mint amikor elmentem és úgy tűnt mint ha nem is jártak volna itt már egy jó ideje. Minden végig néztem , minden egyesen dolgot, semmi nem változót.
Leültem az ágyára és csak néztem körbe legalább százszor. Fel álltam lassan és  kimentem lementem a konyhába inni akartam egy pohár vizet.  Öntöttem magamnak , majd  a napaliba mentem de amint kiértem Tanyával találtam szembe magam és az ő kedves partnerével Ray-yal. Ijedtembe elejtettem a poharat …
- Jajja Bella csak nem megijedtél…- mondta gonosz mosollyal az arcán.
- M…ii..ttt  k.e..ree..sel itt…- dadogtam
- C-ccccc én mondtam ,hogy vissza jövök …- indult el felém. – Mondtam , hogy megöllek ha vissza jössz..
- De …- kezdtem volna de Tanya nekem rohant egyenesen ki dobot az üveg ablakon át egy fának neki. Amint padlót értem éreztem , hogy mindenem fáj csak úgy remegtem …
- Szegény Bella !!!! – mondta Ray majd ő is fel emelt és vissza dobot a házba bele az üveg szilánkba amik mind belém fúródtak éreztem , hogy minden hol vérzek mozogni nem nagyon tudtam …
- Kérlek!!- könyörögtem de nem sok haszonnal. Újból neki vágott valaminek azt nem tudtam minek csak azt érzetem , hogy valami éles a hasamba van és fáj.
Nem nagyon tudtam kinyitni a szemem de meg próbáltam amint kinyitotta , láttam amint Tanya adod áll elé és még egy utolsót és jó nagyot belém rúg amitől még jobban repültem egyet egyenesen a konyha bútor sarkának gondoltam amibe jól be is vetem a fejemet . Megint minden elhomályosult , már a halálomon voltam mindenem fáj , annyi seb van rajtam , hogy ezt túl élni nem fogom… ez a sorom

Még Edwarddal se tudtam beszélni …most , hogy meg hallok mert meg fogok  legalább tudom , hogy megpróbáltam habár nem sok sikerrel még nem is látta.
- Viszlát Bella!!- suttogta a fülembe majd ott hagyót vérben ázva.
Nem tudtam mozogni fájt mindenem nagyon égetett a fejem és a hasam is … még , hogy a vámpírok nem hallnak meg , ez aztán pehk a félvérek úgy látszik igen …
Ki kell nyitnom a szemem. Képes vagy rá Bella!!! – győzködtem magamat
Lassan és nehezen sikerült annyi időre kinyitnom a szemem , hogy körbe tudja nézni… körbe néztem hol is vagyok ? Épp ahogy sejtettem a konyhába vagyok és minden hol vér volt ami belőlem jött amint észre vettem a hasamba az a kést vagy én nem tudom mi volt, nem tudtam tovább ébren maradni a minden elsötétül előttem fájdalom elnyelt.

Alice szemszöge:

Mióta elment Bella majd Edward a suli se olyan jó. Minden órát unót fejjel végig ültem , de nem csak én mindenki . Senki nem tudod másra gondolni csak rájuk.
Amint ki csöngettek az utolsó óránkról is már a kocsi felé vettük az irányt. Mielőtt haza mentünk volna még Carlisleéket is meg vártunk kórház előtt.
Emmett vezettet nálunk így mi mentünk elől , nem szeret tötyörészni az egyszer már biztos. Amint be fordultunk a házhoz vezető útra , egyre jobban érezni lehetett a vér szagát..
- Ti is érzitek ???- kérdeztem
- Igen !!! – válaszoltam majd, amint a házhoz értünk láttuk ahogy minden szét van rombolva az üveg darabokat …
- Mi történt itt??- kérdezte anyám ahogy ki pattan a kocsiból.
- Nem tudom ….- válaszolt Jaz. – Valami itt nem stimmel….- mondta majd elindultunk a házba . Esme ment be elsőként ő akart menni amint beértünk mindannyian lefagytunk és csak néztük , láttuk a vér nyomát az illata csak úgy csábított minket de ellen álltunk.
- Jézusom , Bella!!!!- kiáltott Esme majd a konyha felé rohant. – Bella kicsim!!!!- sírt.
- Esme ??- szóltunk utána de amikor be értünk mi is láttuk ahogy a húgunk a konyha padlóján fekszik …
- Bella  hé, Bella ébredj ….- kérlelte Apánk amint letérdelt hozzá .- Emmett azonnal hozd a kocsit …- mondta – Emmett!!!- szólt még egyszer mert Emmett is mint mind annyian meg szólalni és meg mozdulni se tudott.
- I..g..e..nn.- dadogta majd elltünk.
- Bella ébredj??- kérlelte anyánk.  De meg se mozdult még épp, hogy csak dobogót a szíve.
- Bella !!!! – kiabálta anyánk megint. – Carlisle csinálj valamit kérlek !!! – sírva rogyót össze. – Kérlek!!!!- oda rohanta Esméhez
- Bella nyisd ki a szemed kicsim kérlek !!! – kérlelte apánk majd a késre nézet – Ki kell vennem !- mondta majd lassan fel nyúlt. – Jaz gyere ide de csak ha bírod..?!!-
- Itt vagyok!!! – mondta Jaz.
- Fogd erősen !!!- mondta majd a késhez nyúl és kihúzta Bella ettől össze rándult

Bella szemszöge:

Éles fájdalmat éreztem a hasamba ettől összerándultam .
- ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁáááááá- sikítottam.
- Kicsim ???- halódtam apám hangját. De nem tudtam ébren maradni. – Maradj ébren Kérlek!!! – de nem tudtam a szemeim újból lecsukódtak és nem akartak kinyílni. – Nem fogsz meghalni!!!- mondta apám .
Éreztem amint felemelnek de semmi … féltem , hogy meg haltam nem akartam csak Edwarddal lenni.