21. fejezet Búcsú..

Bella szemszöge:

Nagyon nem akartam egyedül lenni de akire most a legjobban vágytam volna az elhagyót egy némber ért. Fogalmam sincs , hogy fogom elfelejteni vagy egyáltalán el tudom- e felejteni. Csak az kattogót az agyamba, SZERETEM… soha nem fogom elfelejteni ez biztos . Nem bírtam magamba tartani a könnyeimet utat törtek maguknak , még állva se tudtam maradni ott ahol voltam le rogytam a lépcsőre …
- Héé, Bella… - rángatott Rosalie . Nem tudtam rá nézni még fel se tudtam nézni csak bámultam a lépcsőt ..- Bella!!!- rángatta továbbra is a vállamat…- Apa gyere !!!
- Mi a baj??- kérdezte apám Rosalietól
- Nem tudom egyszerűen le rogyott sírva… Nem reagál …- mondta Rosalie
- Bella kicsim kérlek figyelj rám !!!- fogta meg a kezemet apám ami eddig remegve tartottam magam előtt. – Kicsim!!!! Kérlek – kérlelt de nem tudtam meg mozdulni se a sírást se tudtam abba hagyni .
- Héé, mi van itt?- halódtam Emmett hangját.
- Nem tudjuk . Nem reagál senkire …- mondta szomorúan Rosalie.
- Hogy érted ezt?- kérdezte anyám.
- Egyszerűen semmi …- szólt apa
- Láttam , hogy ezt nem kellet volna Edward .. láttam de te persze , hogy nem hallgatsz rám…- mondta Alice mire fel kaptam a fejem és csak néztem a velem szembe állókat. Azt mondta látta , hogy ez lesz akkor Angelt is látnia kellet. – Mondtam neked , hogy ez lesz .. nem ??- kérdezte dühösen Alice.
- De !- halódtam Edward hangját.
- Akkor meg !!!!!! – vágott vissza. Nem is igazán figyeltem erre csak azt mondtam magamba látnia kellet . Meredtem magam elé még mindig de most legalább ki vettem kik is állnak előttem a lépcsőn …
- Bella kincsem kérlek !!!- könyörgőt anyám. Ránéztem majd vissza Alicere aki tekintetét hamar meg is találtam.
- Láttad!!!- csak ezt mondtam .
- Hogy mi Bella ??- kérdezte apám .
- Láttad!!!- mondtam még egyszer majd felálltam lassan és elindultam lefelé apám is ellépet előlem . Lassan mentem a lépcsőn még mindig nem éreztem biztosnak magamat .- Láttad!!!!- mondtam megint.
- Bella én igen láttam…annyira sajnálom!!!- nyögte Alice.
- Láttad amint Edward erre készül és még nem is szóltál… - mondtam már mikor előtte álltam .
- Igen , de próbáltam vele beszélni…
- Vele , velem kellet volna .. nem gondolod. ???- kérdeztem kicsit dühösen
- De … de azt hittem sikerül meg győznöm …
- Meg győznöd őt- mutattam Edward felé. – Senki nem tudja meg győzni , ő döntött engem nem szeret őt szereti …- most Tanyara mutattam. -  Alice nekem kellet volna szólnod …- sírva mondtam neki .
- Tudom de nem tudtam , hogy mondjam el neked féltem …
- Alice láttad azt is amikor Angel gépe lezuhan …- néztem rá de ő nem válaszolt. - Igen vagy nem ??- tetem fel a kérdést. Még mindig nem válaszolt tudtam , hogy igen lesz rá a válasz nem tudtam tovább ott állni elindultam vissza felé. – Értem …- csak ennyit mondtam mikor fel léptem a lépcsőre. Már majdnem Rosalie mellet álltam mikor Alice meg szólalt.
-  Igen !!- mondta keservesen – De nem úgy ahogy te gondolod már csak azt láttam amikor a gép zuhan … Bella én szóltam volna ha látom előre .. de nem láttam , kérlek bocsáss meg !!- jött oda elém – Kérlek!!!- kérlelt már könnyes szemmel.
- Meg bocsátok de ilyet soha ne csinálj velem érted soha …- mondtam majd Alice a nyakamba vetette magát.
- Köszönöm! Ígérem ! Szeretlek Bella !!- súgta a fülembe.
- Én is szeretlek Alice!!!- mondtam majd ki bújtam öleléséből.
Rosalie jött velem a szobámba ahogy meg ígérte ott is maradt egész éjjel . Velem volt és ez is már valami legalább valaki ott volt nekem aznap lehet, hogy nem az aki nekem most kellet volna , de ő meg itt a nővérem …

Másnap reggel :

Nem valami vidáman ébredtem , nem akartam még kimászni így csak feküdtem és bámulta. A nagy bámulás közbe észre vettem , hogy Rosalie már nincs itt gondoltam lent van a többiekkel . Hangok szűrődtek fel oda lentről halódtam ahogy Emmett nevet, anyám hangját apám ét is … nagyon nehéz lesz nélkülük élnem de ha egyszer ez a jó meg kell tennem.
Főleg egy valaki nélkül és az nem más mint Edward. Tudtam , hogy anélkül nem mehetek el , hogy nem beszéltem vele de ahhoz nem lenne energiám a szemébe nézni meg , hogy Tanyaéba na ahhoz még kedvem se volt. Így vettem egy lapot és egy tollat majd írni kezdtem így jobbnak láttam ha inkább le írom.
                                           Kedves Edward !!!
 Mivel nem lenne erőm eléd állni így inkább le írom neked …
 Nem tudtom , hogy miért érdemeltem ki ezt , hogy csak így elhagy főleg , hogy még az életemnél is jobban szerettelek és ezt úgy érzem ki is mutattam neked. Lehet , hogy nem elég jól de igyekeztem , egyszerűen féltem beléd szeretni , nem akartam csalódni . De amikor megcsókoltalak és te is engem minden félelmem elszállt. Úgy éreztem bízhatok benned , minden bizalmamat neked adtam . Még azzal sem  törődtem azzal , hogy másik mit gondolnak. Még akkor sem amikor téged hívlak , hogy segíts mert tudtam , csak te leszel mellettem akkor és ott. Tudtam ha mást hívok nem lesznek ilyenek mint te…  Tudtam , hogy boldog lehetek melletted de úgy látszik megint tévedtem és most már abban is , hogy bízhatok-e még valakibe ezek után. Remélem másokkal nem leszek ilyen mint velem , remélem boldog leszel valaki mással ha velem nem ….
 A legfontosabb kérdés még mindig a fejembe van . Egyszerűen miért nem löktél el magadtól még az elején ??? Szerettél te egyáltalán engem .?????
Ezek azok amin most tanába gondolkozok mi közbe téged és Tanyát nézem . Ilyenkor legszívesebben meg halnék ott ahol vagyok . Nekem nem megy nézni ahogy vele vagy én abba bele örülök , ezért is döntöttem , hogy elmegyek .
Jobb lesz ez így mind kettőnknek legalább lesz időm gondolkodni Angel haláláról és tán új életet kezdeni. De azt nem tudom , hogy fogom nélküled.
Ennyit szerettem volna neked mondani ….Szeretlek és mindörökké szeretni foglak
                                                                                                   Viszlát Edward.
                                                                                                             Szeretettel   Bella Swan Cullen     

Meg írtam majd kerestem egy borítékot , bele tettem de mielőtt még le nyálaztam volna . Meg kerestem azokat a képeket amelyiken mi ketten voltunk ki választottam egyet és azt is belel tetem majd a borítékra írtam„ Edward Cullen „amint ezt is elintézettnek tartottam . Vissza ültem az ágyra a képekkel a kezembe , és csak néztem őket . Milyen boldog voltam még itt ….majd kezembe került az a kép is amint mi négyen Angel Sofi Ben és én vagyunk ez volt az amit mát nem tudtam nézni vissza tetem a helyére mert tudtam , ha tovább nézem megint sírni fogok. Vissza dőltem a párnára és csak néztem a plafont. Be csuktam a szemem és csak feküdtem addig amíg kopogásra nem kaptam fel a fejem..
- Kop-kop!!!
- Igen??- kérdeztem , majd résnyire kinyílt az ajtó és két fej dugta be rajta. Persze nem volt más mint Em és Jaz..- Sziasztok!!!- köszöntem mosolyogva
- Szia csajszii! Bejöhetünk?- kérdezte Em .
- Persze!!!- mondtam de mielőtt beljebb jöhettek volna oda rohantam hozzájuk és a nyakukba vetettem magam. – Szeretlek titeket.!!
- Bella mi is szeretünk!- mondta Jaz.- Nem akarjuk , hogy el menj, nehéz lesz nélküled , ki fog velünk lenni , hol leszel amikor Em-nek bunyózni támad kedve , vagy amikor Alice vásárolni akar. Vagy csak egyszerűen hol leszek ha anyának és apának kellenél….- nézet rám Jaz .
- New Yorkba !- válaszoltam le hajtott fejjel.
- Épp ez az New Yorkba !!- mondta Em.- Bella ha most itt hagysz minket tudod , te jól milyen lesz ez nekünk …??- kérdezte
- Tudom, de értsétek meg nekem ezt kell tennem erre van szűkségem …és ki mondta , hogy nem beszélünk ?!- néztem rájuk mosolyogva
- Senki , de az nem ugyan az és ezt te is tudod…- mondta Jaz
- Tudom . Sajnálom!!!!- mondtam még egyszer nem tudom, hányszor ejtettem már ki ezt a szót a számon …
- Mi is !!!- egyeztek bele
- Ha már így itt vagytok le vinnétek a cuccaimat. ??- kérdeztem
- Persze!!- bólogattak.
- Oké ! Csak ki veszek valami ruhát.! – mondtam majd kutatni kezdtem egy ruha után , nem is kellet sokat keresnem meg is találtam azt amit most felvettem volna . Ki vettem majd egy cipőt is kerestem magamnak hozzá. Mielőtt be mentem volna át öltözni meg mondtam , hogy most vihetik a cuccokat. Be mentem a füdibe majd fel vettem a fekete de nem annyira elegáns ruhát pont meg felelt, majd a cipőt is amit hozzá választottam. Meg csináltam a hajamat , habár nem olyan sok mindent csak kifésültem  majd valamit csináltam az arcommal is , hogy olyan emberinek nézzen ki.
Mikor végeztem mindennel vissza mentem , jó alaposan körbe néztem még utoljára mindent el lak-táróztam a fejembe . Fel vettem a táskám  majd le felé indultam  , mikor leértem egyenesen Alicehez mentem .
- Sziasztok!!!- köszöntem mindenkinek. – Alice beszélhetnék ??- kértem
- Igen!!- válaszolt.
- Uhh Bells ez szexyyy- mondta Em.
- Köszöntem .- mosolyogtam . Ki vezettem Alicet a teraszra majd pajzsot húztam magunk köré , hogy senki ne hallja. Ki vettem a borítékot a táskámból és felé nyújtottam .
- Kérlek ad oda neki ha én már felszálltam a gépre…- nyomtam a kezébe.
- Jó! De Bells még is mi…- kezdte
- Alice! Nem tudom neki szemtől szembe elmondani ..- mondtam
- Értem! – mosolygót .- Szereted még?
- Ebben nem tévedtél!!- bólogattam szomorúan. – Kérlek ne gondolj rá.. majd ha akarja meg mutatja de én ebbe nem nagyon bízom…
- Természetesen !
- Na akkor menjünk mert le késem a gépet. – mondta majd jó szórósan meg öleltem .
- Remek!!!- nyögte
- Alice.!!- szóltam rá
- Jó van na!!!!!
Elindultunk vissza a családhoz.
- Mehetünk?- kérdeztem
- Igen!- mondta szomorúan anyám.
- Anyu!!- indultam el felé , majd jó szorosan megöleltem . – Szeretlek , ne légy szomorú…
- Én is … de nem tudok nem az lenni..- mondta
- De tudsz!- mondta – Apa !!! – intettem felé mert láttam ő is legszívesebben oda jött volna . Nem is kellet sokat hezitálnia. – Szeretlek téged is- súgtam a fülébe.
- Én is kicsim!!!!!
- Na gyerünk!!!- mondtam – Em te vezetsz…!!- dobtam a kezébe a kulcsot.
- Király!!!!- majd el is tűnk. Láttam , hogy mindenki jön kivéve Edward és Tanya akik nem jöttek . Nem lehetek bunkó még ha akarok akkor sem ezért oda mentem .
- Viszlát!!- nyújtottam kezet Edwardnak . Ő csak nézte a kezemet de ő is kezet nyújtott.
- Viszlát Bells.!!!- mondta egyenesen a szemembe nézve.
- Neked is Tanya!!!-  köszöntem tőle is. Ő csak biccentet egyet. Hátat fordította, majd a család után mentem .
A reptérre kiérve nagyon nehezen tudtam elbúcsúzni mindenkitől , de sikerült.
Anyától tudtam a legnehezebben elbúcsúzni … de mi meg ígértem neki , hogy sokszor fogom hívni őket amitől egy kicsit meg könnyebbült.
Már a repülőn ültem és csak azon gondolkodtam ,hogy Alice oda adta- e neki a levelet és , hogy elolvasta-e … egész úton ezen gondolkodtam ,de még álmomba is csak Edward volt.
Mikor meg érkeztem rögtön találkoztam Sofival és Bennel , Carmenéhez mentem utoljára. Tudtam , hogy most itt vagyok és minden végre jobb lesz vagy remélem .

Edward szemszöge:

Mikor elment nem tudtam Tanyára figyelni.
- Gyere már!!- csókolt a nyakamat.
- Tanya ne most!!- szóltam rá
- Edward!!!- nézet rám dühösen
- Ne…- kezdtem volna de be toppantak a többiek.
- Ez így nehéz lesz!- mondta anyánk
- Tudom szívem !- helyesel apám
Ott ültünk kanapén mindannyian. Egész végig csak Bella volt a fejembe csak arra zökkentem ki amikor meghalódtam Em hangját. :
- Héé, Tanya nem jössz el velünk vadászni??- kérdezte Em
- De !- válaszolt majd kiviharzót , a többiek is követték kivéve Alice aki oda ült mellém.
- Edward!- szólt oda majd egy borítékot nyújtott át nekem . Mosolygót egyet és ő is el viharzott. Éreztem rajta Bella illatát tudtam , hogy ő írta de féltem kinyitni. Egy darabig csak ültem és néztem majd vettem egy nagy levegőt és kinyitottam, ki vettem a papírt ami benne volt és olvasni kezdtem.
                                           Kedves Edward !!!
 Mivel nem lenne erőm eléd állni így inkább le írom neked …
 Nem tudtom , hogy miért érdemeltem ki ezt , hogy csak így elhagy főleg , hogy még az életemnél is jobban szerettelek és ezt úgy érzem ki is mutattam neked. Lehet , hogy nem elég jól de igyekeztem , egyszerűen féltem beléd szeretni , nem akartam csalódni . De amikor megcsókoltalak és te is engem minden félelmem elszállt. Úgy éreztem bízhatok benned , minden bizalmamat neked adtam . Még azzal sem  törődtem azzal , hogy másik mit gondolnak. Még akkor sem amikor téged hívlak , hogy segíts mert tudtam , csak te leszel mellettem akkor és ott. Tudtam ha mást hívok nem lesznek ilyenek mint te…  Tudtam , hogy boldog lehetek melletted de úgy látszik megint tévedtem és most már abban is , hogy bízhatok-e még valakibe ezek után. Remélem másokkal nem leszek ilyen mint velem , remélem boldog leszel valaki mással ha velem nem ….
 A legfontosabb kérdés még mindig a fejembe van . Egyszerűen miért nem löktél el magadtól még az elején ??? Szerettél te egyáltalán engem .?????
Ezek azok amin most tanába gondolkozok mi közbe téged és Tanyát nézem . Ilyenkor legszívesebben meg halnék ott ahol vagyok . Nekem nem megy nézni ahogy vele vagy én abba bele örülök , ezért is döntöttem , hogy elmegyek .
Jobb lesz ez így mind kettőnknek legalább lesz időm gondolkodni Angel haláláról és tán új életet kezdeni. De azt nem tudom , hogy fogom nélküled.
Ennyit szerettem volna neked mondani ….Szeretlek és mindörökké szeretni foglak
                                                                                                   Viszlát Edward.
                                                                                                             Szeretettel   Bella Swan Cullen     

Majd a képet is ami benne volt , én meg Bella voltunk rajta. Nem tudtam mit gondoljak amit írt az teljesen igaz volt. Én se tudom,hogy fogok nélküle élni de ezt magamnak ástam és jól bele is estem .
Soha nem fogom őt nem szeretni egyszerűen csak azért hagytam el mert nélkülem biztonságosabb neki. Még ha vámpír is de csak fél vér és még mindig könnyedén baja eshet mellettem , jobbnak láttam.
Nagyon hiányzik és nagyon szeretem Bellát.
Dőltem hátra a kanapén mikor már mindent végig gondoltam és csak néztem a képet. Azzal a lánnyal vagyok akit szeretek de én nem azzal vagyok most ha nem azzal aki iránt nem érzek semmit.