Isabella McCarthy Cullen élete. 9.rész.

Sziasztok. Bocsánat , hogy ilyen sokat késtem vele úgy volt , hogy tegnap írom meg de nagyon rosszul voltam ahogy írtam is. De most már jobban vagyok itt az egyik fejezet ... lehet , hogy még ma meg lesz a második de ha nem ma akkor holnap ígérem . Remélem , hogy ez is úgy fog tetszeni ahogy a többi. És örülnék pár kominak most is.
Amiket meg az előzőhöz kaptam NAGYON DE NAGYON SZÉPEN KÖSZÖNÖM MINDENKINEK: a komit és az a sok pipát . Örülök , hogy ennyire tetszik nektek. Ne de nem is húzom tovább az időt jó olvasást  nektek ^^
Pusz M.

"Egy kis rét ahol a virágok finom és csábító illata ahol az ég mindig kék és ahol csak boldog tudsz lenni még az emlékekkel is amik , ha fájnak is de elő törnek . Csak egy ember kell oda és neked azok mintha csak egy szellők lenne elszállnak onnan és nevetés lesz a helyén nem szomorúság ."(saját)
A réten

Bella szemszöge :

Még mindig egymással szembe álltunk és bámultuk egymást. Ő se értett , hogy miért pont neki szóltam , és én se értetem . Haragudnom kéne Edwardra , de miért mert nem emlékezet semmire amit irántam tette. Ezért őrültség lenne haragudnom rá. Nem ?! Vissza kaptam azokat az emlékek még ha rosszak is, de végre emlékszik rá és tudja most már miért gyűlöltem őt akkor. Igaz ezért gyenge lett és kis hiány megölettem magam Tanyával aki nem nyugszik még engem végleg meg nem fog ölni. Tudom! Éreztem Tanya dühét és haragját amit irántam táplál és nem hiszem , hogy azt át lehetne változtatni szereteté. Nem is kéne ,inkább én ölném meg magam , ha ő szeretne engem valaha is . Fel fogok készülni és sokkal de sokkal erősebb leszek mint most. Nem fogom hagyni , hogy megöljön és még élvezze is . Nem értem miért lettem ilyen hamar ilyen gyenge , eddig nem volt. Erősödőm kell és fogok is. Isabella McCarthy Cullen vagyok és nem hagyom magam .
Azt még mindig nem értem miért is volt nekem ez a látomásom vagy álmom. Miért így akar hozzám közel kerülni anyám , miért ne lehetne egy ennél jobb módszer. Nem neki úgy jobb ha elsőnek látom , hogy MIATTAM HALT meg remek ez aztán az anyai szeretett mit ne mondja.
- Bella .- Edward érintése és hangja zökkentett ki a gondolkodásomból amit már egy ideje folytathattam . - Jól vagy ?- kérdezte , bele néztem arany barna szemeimbe amik nyugalmat árasztottak felém.
- Igen .- válaszoltam pár perc múlva,. De ezt nem igazán tudtam .- El jössz velem sétálni ?- kérdeztem tőle mert gondoltam végre akkor beszélhetnénk is de nem itt most nem bírnék itt beszélgetni erőm sincs a pajzsom félhúzásához és , hogy meg is tartsam azt áá nem nem menni , még túl gyenge vagyok ahhoz érzem .
- Biztos , hogy ez jó ötlet Bella egy hétig nem voltál magadnál !?- ledöbbentem amikor kimondta egy hét . Az nem lehet eddig csak pár nap volt egy hét még soha sem.
- Igen kérlek !- ráztam meg a fejem , majd újból arany szemeibe néztem . Láttam , hogy nem nagyon repesik az ötletem ért de azt is láttam , hogy nem tud nemet mondani nekem.
- Oké.- forgatta meg a szemét.
- Köszönöm csak fel veszek egy kabátott és mehetünk is .- mondtam és csak akkor vettem észre , hogy már át is vagyok öltözve gondoltam Alice volt.- Köszönöm Alice.- halkan mondtam de ő meg haladta.
- Szívesen .- kiabálta fel . Fel kaptam a széken lévő kabátom felhúztam nyakig a cipzárom és az ablakhoz mentem , kinyitottam .
- Öhhm... Bella van ajtó is !- Edward értetlenül nézet rám és az ajtó felé mutatott. Megráztam a fejem .
- Igen tudom képzeld. De az ajtó lefelé vezet ahol a Bátyám van és nem akarok vele találkozni és Vámpír vagyok akkor ki is használom.- halvány mosolyom volt majd egy szökkenéssel ki is ugrottam és halk puffanással földre is értem. Edward is pont ugyan olyan halkan ért földet mint én . Mikor én felegyenesedtem neki a lábai akkor érték a talajhoz mintha egy kis zsinórt kötöttem volna rá és rántottam volna magammal.
- Miért nem beszélsz vele ?- kérdezte mikor már az erőben sétáltunk egymás mellett elég közel ami nagyon tetszett.
- Mert nincs értelme most még jobban vitáznom vele Edward.- nem néztem rá csak a földet néztem a lábam alatt.
- Emmett nem akar vitázni veled Bella ? Halódtam mit gondolt miközben te beszéltél hozzá.- nem igazán érdekelt , na jó egy kicsit.
- Mit gondolt?- kíváncsian néztem fel a mellettem sétáló Edwardra.
- Ezt inkább neki kéne elmondani-a.- húzta félre a száját.
- Remek mióta vagy te ilyen ?- kérdeztem felhúzott szemöldökkel.
- Mióta minden tönkre ment miattam. - hajtotta le a fejét.
- Nem miattad volt.- indultam el újra előre felé, már majdnem egy szép tisztáson voltunk. Mikor oda értünk a virágok mintha nem is érezték volna az a hideget ami ott van még mindig ugyan olyan szépek voltak mint mindig. - Emlékszel erre a helyre?- kérdeztem tőle miközben letelepedtem a virágok közé.
- A mi rétünk. Igen emlékszem.- ő is letelepedett mellém. Hátra dőltem a virágokba , csodálatos volt az ég és a virágok illata is.
- Igen az.- helyeseltem és észre vettem , hogy ő is pont ugyan úgy fekszik mint én. - Milyen sokat voltunk itt két évvel ezelőtt. - ezt csak úgy mondtam .
- Bella nekem hiányoznak azok az idők és te is .- ezek mintha csak úgy égetni kezdték volna a szívemet de miért? - Tényleg szerettél engem ? - felé fordítottam a fejem . Egy magasságba volt a szemünk így könnyedén bele tudtam nézni.
- Nekem is hiányzik minden , nem is tudod milyen volt az a két év Voltterrába egész végig Felx és Demetri hülyeségeit hallgatni. - ezen halkan mind a ketten felkuncogtunk.- Ezért is lettem ilyen amilyen. Erős ! Ha mondhatom ezt magamra, ezek után. Folyton kötekedtek és ilyenkor mindig azok jöttek elő ami itt történt ...- szomorú arccal nézet rám Edward.- Nem a te hibád most már tudom , de nekem nehéz lesz ugyan ÚGY bíznom benned mint az előtt remélem meg érted ?És igen szerettelek . - reménykedtem , hogy megérti .
-Meg  értem  ha te nem akarsz bennem bízni többék.- annyira hülye kiforgatja a szavaimat. Nem akartam tovább ezt hallgatni.
- Állj! Nem azt mondtam , hogy nem akarok benned bízni soha többék ... csak várj még újra bízok benned ez nem jelenti azt amit mondtál. Edward kiforgattad a szavamat. - mosolyogtam el halványan. - Bízni akarok benned és újra ugyan azzal az Edward Cullennel lenni mint aki Tanya előtt volt. Csak előtt még Erősnek kell lennem , hogy ellen tudjak állni Tanyának. Érted?- mélyen a szemébe néztem nem tudtam levenni a gyönyörű arany szemeiről az én szememet.
- Igen értelek . De nem kell egyedül megküzdened Tanyával mi is itt vagyunk. És ismersz minket imádunk bunyózni.- mosolyognom kellet pont mint ő ezen. Hiszen ez igaz.
- Tudom , de akkor is ez az én harcom és meg is fogom nyerni. - maga biztos voltam , de lehet , hogy csak szavakban .
- De..
- Á-á nincs DE Edward Cullen . Ez az én csatám és kész !- emeltem elé a kezem . - Ne kötekedj velem.- viccelődtem.
- Soha nem tenném most már.... de még túl gyenge vagy nem de?!- oh ha játszunk akkor játszunk.
- Meg lehet , de ahhoz , hogy a földbe döngöljelek nem vagyok . - kacsintottam rá.
- Oké. Hiszek neked !- adta meg magát harc nélkül .
- Aj ilyen gyáva vagy még bele se lendültem de te már fel adtad ... na Edward ez nagyon lapos csirke volt...- nevettünk fel egyszerre ahogy befejeztem .
Felnéztem az égre és még egy ideig csak bámultuk egymás mellett. Jól eset , hogy ott volt mellettem és végre nem veszekedtünk hanem rendesen és normálisan beszélgetünk ami teljesen és nagyon de nagyon tetszett. Remélem tudunk még így beszélgetni innentől kezdve.