Isabella McCarthy Cullen élete. 11.rész

Sziasztok! Tudom sokat késtem vele és bocsánat de nem volt időm elég szar az órarendem és még mindig az a gond , hogy nem rendes hanem változik. De itt az új rész és már a következőnek a fele is kész szóval azt holnap este hozom nektek.
Nem is húzom az időt jó olvasást! Puszi. M.

Váratlan idegen !

Bella szemszöge:

Reggel vidáman nagy mosollyal az arcomon fordultam a másik oldalamra és abban reménykedtem , hogy Edward tekintetével találom szembe magam , de nem így volt mikor kinyitottam a szemem az ijedségtől sikítottam fel. Emmett hülye kaján vigyorával az arcán nézet rám.
- Jézus!- sikítottam fel és ijedtemben még az ágyról is leestem ami nem épp tett jót nekem ebben a percben . - Áúcs! - egy kisebb fajta puffanással értem földet a hátamon szerencsémre.
- Ennyire ijesztő vagyok ?- bukkant fel bátyám feje .
- Ne haragudj meg de igen nagyon .- tornáztam fel magam ülő helyzetbe. - Egyáltalán te mit keresel itt és hol van  Edward ?- kérdeztem tőle miközben a fejemet vakartam ásítva.
- Vadászik. Én meg csak jöttem meglepni téged .- vigyorgott .
- Az sikerült. - nyújtottam felé a kezem , hogy segítsen de nem igazán akart neki eljutni a tudatáig mit akarok.- Segítenél ?-  vontam fel a szemöldökömet .
- Oh ja igen .- kapót észbe és segített végre felkelni a földről
- Istenem Emmett de hülye vagy .- igazítottam meg magamon a ruhámat , majd megszemléltem az oldalamon a kis sebet ami még fájt de nem volt vészes.
- Köszönöm ezt most bóknak veszem húgi.- bökőt vállba.
- Mi másnak is vehetnéd .- mosolyogtam rá .
- Oké. Na gyere menjünk le .- intett a fejével az ajtó felé én csak bólogattam . Lebicegtem a lépcsőn ami komolyan mondom halál vicces volt na nem nekem hanem bátyámnak. Nem , hogy segített volna nem inkább csak kinevetett . Kedves mi. - Istenem ne már nem bírom abba hagyni.- röhögött a kedves bátyám a földön.
- Bunkó vagy Emmett!- jött Alice hangja a konyha felől.
- Nem mondtál valami újat Alice.- egyeztem bele na erre már abba hagyta a nagy mamlasz.
- Tudom. Szia Bells . Jól  vagy ?- ölet meg Alice.
- Szia . Aha mondhatjuk.- mosolyogtam rá amikor elengedtük egymást.
- Aj miért kell ennyi bókkal elárasztani tisztára egoista leszek miattatok.- húzta ki magát büszkén bátyám.
- Te már az vagy ennél nagyobb egoista nem is lehetnél Em. - mondtam  a nagyon nagy igazságot .
- Kösz. - vette durcásra a figurát. Pont kezdem volna mikor kopogtak.
- Nyitom. - kiáltottam .
- Nem én . - mondta Emmett majd mind a ketten az ajtó felé kezdtünk el menni. Persze most a bénaságomnak hála könnyedén letudott fogni.
- Ne már én mondtam elsőnek .- löktem ki magam , de még mindig nem értem el az ajtót.
- És én meg az idősebb vagyok.- fogott le megint.
- Én meg az erősebb .- néztem a szemébe .-APA nem engedi Emmett , hogy kinyissam az ajtót!!!- kiabáltam mert tudtam , hogy ez segíteni fog.
- Ez nem volt fair.- suttogta a fülembe.
- Ohh de , hogy nem .-mosolyogtam .
- Gyerekek mi folyik itt.- jelent meg apa és anya a napaliba.
- Nem engedi , hogy kinyissam az ajtót.- mondtam .
- Emmett enged el a húgodat most.- kelt anyám a védelmemre na ezért szeretem Esmét olyan mint az anyám és az is marad mindörökre pont mint Carlise meg olyan mint az apám.
- De...- kezdet volna bátyám.
- Emmett .- nézet rá mérgesen anyám.
- Jól van na .- engedett el .
- Nyeretem . - győzedelmes mosollyal nyitottam ki az ajtót. Ami mögött egy szőke hajú férfi ált.- Miben segíthetek ?- kérdeztem . Olyan nagy darab volt mint a bátyám még az arca is hasonlított rá. Nem válaszolt csak mosolygót , végig nézet rajtam pont úgy ahogy én is rajta. Izmos volt de nem kicsit . Vámpír volt azt láttam a szemén mert pont ugyan olyan arany volt mint a milyen és a bőre is pont ugyan olyan fehér volt.
- Apa.- Emmett döbbent hangja szakított ki a gondolataim között. Döbbenten fordítottam felé a fejem .

Charlie Mike McCarthy

- Apa?- kérdeztem vissza bátyámtól aki rám nézet majd az ajtó előtt álló ember nyakába borult.
- Azt hittem meg haltál mindenki ezt mondta nekünk . - halódtam amit Emmett mondott úgy látszik ő örül. Én lesokkolva álltam és a két vámpír felé fordultam aki az ajtóban álltak.
- Nem haltam meg ...- ölte meg megint a férfi a bátyámat. Majd felém nézet.
- Apa ő itt Isabella a húgom vagyis a lányod. - mutatott be neki Emmett. A férfi közelebb lépet de én abban a percben hátráltam .
- Kislányom .- megint közelebb lépet hozzám én megint hátráltam .
- Bella mi a baj ?- kérdezte aggódva Emmett .
- Hogy mi a baj ez komolyan kérdezed.??- csattantam fel hangosan. - Ide jön ez a vámpír aki kiderül , hogy az APÁM , csak , hogy nekem Ő az apám.- mutattam Carlise felé. - És nem ő.- néztem vissza a férfi felé. - És még meg kérdezed mi a bajom ?!- néztem mérgesen Emmettre majd mit se törtöve a fájó sebeimmel és a tömeggel akik oda lent a nappaliba voltak , vámpír sebsebéggel rohantam fel és zárkóztam be a szobámba. Leültem az ágyamra és meredtem magam elé. Éreztem ahogy a sós könnyeim elhagyják a szememet és lefolynak az arcomon. Nem tudtam elhinni ezeket a dolgokat , túl sok dolog történt velem mostanában , de miért pont most. Halk kopogást halódtam majd láttam ahogy Apám vagyis Carlise lépet be az ajtón és mellém ült az ágyon. Rögön az ölébe borultam és úgy sírtam tovább.
- Hé!Kicsim ne sírj !- simogatta a hátamat.
- De sírok … mert ez nekem már nagyon sok elsőnek Tanya , majd anyám üzenete és végül Ő minek jött egyáltalán ide nekem már van apám TE.- néztem fel a szemébe . Láttam , hogy meghatódik.
- Igen ezt én is tudom , mi mindig a szüleid maradunk Esmevel Bella és ez ellen  még te se tudnál semmit sem tenni. - törölte le a könnycseppet az arcomról.
- Soha nem akarok ellen tenni. Nekem csak ti vagytok a szüleim és ezen nem akarok változtatni. - öleltem meg.
- Bella.- szorított jó erősen apám.
- Oké. Ez fáj !!- nevettem fel.
- Upsz bocsánat.- engedett el rögtön.
- De nem azt mondtam , hogy nem jó.- húztam vissza magamhoz.- Szeretlek apa.- mondtam neki.
- Én is Kicsim.- puszilt bele a hajamba.- Kérlek tedd meg nekem és anyádnak , hogy legalább lemész és meghallgatod mit akar. - húzott fel az ágyról.
- Rendben . - bólogattam majd apám mellet mentem le a nappaliba ahol mindenki a férfi felé vonta a figyelmét aki az „ apám” de nekem nem az . Oda mentem és nem akartam még jobban paraszt leni mint az előbb. Oda álltam elé és a kezemet nyújtottam , csodálkozott de elfogatta .
- Isabella McCarthy Cullen .- direkt mondtam Cullen-t is .
- Charlie Mike McCarthy .- rázott kezet velem . Majd leültem Edward mellé akihez amennyire csak tudtam oda bújtam . Nem tudom miért de nagyon nagy szükségem volt most rá.
- Nyugodj meg !- ölelt magához Edward és ezt suttogta a fülembe.
- Kösz mintha ez olyan könnyű ebben a helyzetbe.- nem akartam , hogy hallják ezért küldtem gondoltba .
- Oké. Jogos bocsi , csak nagyon reszketsz- üzent vissza.
- Mert egyszerűen félek.  - vallódtam  be neki.
- Nincs mitől.- húzott még jobban közelebb magához.
- Jó van a gondolat eszbe cserét befejeztétek ?!- kérdezte vagy inkább flegmázta Emmett nem igazán tudtam eldönteni.
- Jaja , de nagy lett a szád Emmett . Neked semmi közöd , hogy én kivel hogyan beszélek . - én is tudok flegma lenni.
- Te ...- kezdte volna a vissza vágást Emmett.
- Befejezni most!- anyám hangja csattant fel mérgesen . - Miért kell mindig egymást marni mint két dedós. Csönd . - nézet rám és Emmettre mérgesen .
- Bocsánat.- mondtuk egyszerre.
- Köszönöm.- ült vissza apám mellé.
- Rendben . Charlie minek köszönhetjük ezt a nagy meglepetést?- kérdezte apám.
- Nagy inkább Giga nagy meglepetést.- próbáltam de nem ment vissza fojtani .
- Bella .- szúrós szemmel nézet rám anyám.
- Igaza van … sajnálom csak már nem bírtam tovább meg akartam ismerni a lányom és látni akartam a fiamat.- na mintha engem nagyon meghatott volna úgy mondta .
- Jajj,de megható.- bírom mikor a szám önmagától működik. - Nekem aztán az is megfelelt volna ha te nem is jössz vissza , nem ismertem se az anyám se az apám , de találtam egy új családot ahol van mint kettő és nekem ők is maradnak mint örökre. Tőlem ne kérd , hogy szolit-csallak  apának remélem ezt már akkor felfogtad mikor ide jöttél. AZ lehet , hogy Emmett nagyon örül neked , mivel ő mindennek örül . Mint egy nagy dedós én nem vagyok az . - úgy éreztem , jobba ha az elején leszögezem ezt.
- Nem is kérem , hiszen igazad van . Eltűntem és meg értem , hogy te így reagálsz nem kérem , hogy hívj apának csak annyit kérek hagy ismerjelek meg . - na jó ez a kérdés nem is olyan nagyon nehéz.
- Rendben legyen . - egyeztem bele . Most ezt a kicsit meg tehetem , többet nem adok neki.- De én megyek és készülök , mert megyünk Volterrába . - álltam fel Edward mellől.
- Még mindig Biztos vagy abban amit tervezel kicsim ?- kérdezte apám amint elmentem mellette.
- Miért ne lennék biztos abba  , hogy Tanyanak az útólsó napja az életeben … - mosolyogtam gonoszan.
- Te tudod.- láttam , hogy veszekedni akar de inkább hagyta rám.
- Köszönöm. - pusziltam arcon.- Jössz ?- kérdeztem Edwardtól aki meg lepődött de jött. - Sajnálom tőlem ennyi telik. - fordultam Charlie felé .
-Megértem . - bólogatott.
- De ott a fiad őt ismered. És ha meg akarsz ismerni akkor gyere velünk és meg látod Voltárrába mire vagyok képes ha valaki felbőszít. - mondtam , majd felmentem az emeletre ahogy a szobámba értem levetettem magam az ágyra .
- Jól vagy ?- kérdezte Edward amint ő is ledőlt mellém az ágyra.
- Nem.-néztem rá.
- Miért pont engem hívtál ?- kérdezte.
- Hogy miért ?- kérdeztem vissza magamtól pont ugyan ezt a kérdést. Tudom miért de most ha elmondom akkor nem fog elrohanni . - Mert...- kezdtem bele de itt abba is hagytam . - Most nem megy .- álltam fel és a szekrényemhez mentem .