Isabella McCarthy Cullen élete. ~ 17. rész .

Sziasztok!
Hát meghoztam a fejezetet remélem már nagyon vártátok . Ez ilyen röpke fejezet de remélem azért tetszik majd . Köszönöm szépen a komikat az előzőhöz és a pipákat is . Most is nagyon várom a véleményeteket .
Hát jó olvasást Pusz. Bonnie :D

Bella szemszöge .*

Már három nap is eltett mióta kiderült ki is vagyok valójában , nem igazán tudtam elhinni ezt . Pedig nagyon akartam . De nem igazán foglalkoztam ezzel csak Edwarddal voltam három napon keresztül ki se tettük a lábunkat a szobából és ez olyan volt számomra mint a mennyország. Negyedik nap már kötelező volt neki elmenni-e vagyis apámmal bemenni a kórházba , valami beteghez kellett menni-e . Nem nagyon fogtam fel kihez és miért. Így is nehezen engedtem el , csak vele akartam lenni erre elveszik tőlem . Pár órára. Morcos voltam mikor elment , de ő is és ez egy kicsit megnyugtatott. Megígérte ,hogy siet haza hozzám én meg hittem neki. Így megtudtam nyugodni . Elmentem lefürödtem addig feküdtem a forró vízbe még az hideg nem lett. Többször újra meleg vizet töltöttem a hatalmas kádba , de sokadjára már meguntam ezért inkább kimásztam és magam köré tekertem egy olíva zöld törölközőt majd kimentem és ki vettem a szekrényemből egy szép ruhát , nem tudom miért de ezt akartam fel venni . Fel vettem egy fehér bugyit , majd magamra öltöttem ruhát aminek színe mint egy szépen megfestett gyerekszoba halvány rózsaszín árnyalata. Cipőt nem vettem fel csak a ruhát , inkább ahogy megigazítottam magamon vissza mentem a szobába és leültem a fotelba ami pont az nagy ablakkal szembe volt . Felhúztam a lábam, és csak néztem kifelé , minden olyan ősziesbe borult . A fák levele ami eddig zölden pompáztak most már barna és narancssárga mintában hulltak egyesével a földre. Pihe puha takarót alkotva a talajon .  A fák megkopaszodnak , de még is minden olyan szépnek tűnt . Túl szépnek. Szerettem nézni ahogy az évszakok megváltoznak , minden évszakban volt valami varázs az ősznek a varázsa a szépség. Lehet , hogy tavasszal a fák rügyeznek a madarak csiripelnek , de az őszben ilyenkor a nyugalom és béke honol. Mikor még Arokéknál voltam , minden nap ilyenkor az erdőbe ültem és csodáltam a látványt. 
Nem tudom mennyi ideje ültem ott egymagamba mikor végre feleszméltem a látványból.
Tovább ültem a fotelba de felemeltem a kezem és megjelent rajta az a kék fény amivel megöltem az egyik vámpír. Forgattam a kezemet mit egy tárgyat és néztem ahogy a fény és a láng csóvák csak úgy cikáznak , de én nem éreztem semmit sem.  Fura volt , hogy én nem érzem ahogy a tűz a kezemből elő jön. De élveztem nézni ahogy a kék fény és tűz a kezemből jön. Soha nem láttam ilyet még nem is álmodtam ilyenről , hogy létezik olyan mint én vagy épp mint Reneé.
Azt mondta még sok olyan dolog van amit még fel fogok fedezni , hogy érthette ezt . Mit tudok még ezen kívül nem elég ez . Ez ily olyan ami hihetetlen . 
A lángok eltűntek a kezemről és tovább bámultam kifelé. Eszembe jutott ami a réten történ , hogy lettem én Angyali Vámpír. Angyali – ez a szó visszhangzót a fülembe akkor és a szárnyaim amiket csak egy mesében képzeltem volna , el. Mikor kicsi voltam emlékszem amikor Emmett egyszer mesélt nekem egy mesét egy angyalról . Igen Emmett mesélt . Tudom sokan nem tudják őt így elképzelni de lehet . Abban a mesében volt a lánynak ilyen szárnyai mint nekem.
Egyszer csak azt éreztem , hogy a hasam felborult  és már rohantam is a fürdő felé. Ahol amit mér rég tettem hánytam . Mikor minden ki jött belőlem amit eddig csak ettem a mosdó felé hajoltam és hideg vízzel kimostam   számat és meg mostam az arcomat. Fel vettem a kis fehér törölközött aminek az egyik sarkában egy arany színű ibolya volt rajzolva . Megtöröltem vele az arcomat és vissza tettem a helyére. Hasamat fogva mentem vissza szobába ahol  ugyan oda ahol eddig voltam vissza huppantam . Nem tudom mi történ velem , de nem is foglalkoztam vele éppen . Felvettem a fotel mellett lévő kis rajz füzetemet és a ceruzát ami mellette hevert. Kinyitottam aki füzetet és egy üresen lapra lapoztam .
Becsuktam egy percre a szemem és mikor kinyitottam kezdtem el rajtolni , de azt nem tudom, hogy mit is rajzoltam .

Bella rajza .

Egész este csak rajzoltam addig amíg még egyszer nem a wc felett hajoltam . Újra elvégeztem mindent amit elsőként majd vissza mentem és leültem a puha fotelbe. Nem is ettem semmit még , gyomor rontásom se lett . Akkor meg mért rohantam már megint a mosdóba . Oda kint már sötét volt csak a ház külső világítása a és a szobámban lévő kis villany adott némi fényt. Ott ültem és néztem a füzetemet , ahol a rajzom hevert eddig nem is fogtam fel mit rajzoltam , csak mikor jobban megnéztem , hogy egy aranyos kis lány hever a lapomon . Akinek a szeme olyan mint egy nagy hópehely. Az arca úgy hasonlít valakiére de nem tudtam kiére is . A haja lágyan olvasd le a vállára hullámos füttyei mint a tenger hullámzása.
 Egy apró csókra kaptam fel a fejem ami a fülem tövébe kapott helyett. Mosoly terült a számra mikor szembe néztem szerelmemmel.
- Szia . - csókoltam meg lágyan , majd vissza csuktam a füzetemet és a nyaka köré tettem a kezem , feltérdeltem  fotelba , hogy közelebb tudjam magamhoz húzni . Ő át fogta két erős kezével a derekamat , majd egy röpke mozdulattal felemelt és az ágyhoz vitt . Ahol gyengéden lefektette majd felém tornyosult .
- Szeretlek . - mondta két csókunk között.
- Szeretlek . - mosolyogtam el az egyik csókunkba . - Hol voltál ennyi ideig ?- kérdeztem , mikor elváltunk egymástól egy kicsit . A homlokunk összeért és így néztünk egymás szemébe .
- Kicsit tovább tartót mint gondoltam .- vágott egy nevetséges grimaszt amire felkuncogtam.
- Miért ? Mi baj ?- kérdeztem , majd egy mozdulattal helyett cseréltem vele és most én kerültem felülre , rá ültem a csípőjére és márvány mellkasán végig húztam a kezem.
- Szegény nő . Nagyon sokkos állapotba került be és súlyos sérülésekkel. Már vagy két hónapja kezelik de nem szólalt meg . Mióta felébred. Apa azért kérte , hogy menjek be , hogy kicsit olvassak a fejébe … mi játszik le benne . De nem sok mindent tudtam még kideríteni . Csak rajtad járt az eszem. Hiányoztál- egy szédítő mosolyt küldött felém.
- Te is nekem . De ha ez most fontos akkor figyelj oda . Én itthon leszek mindig mikor haza jössz . Sajnálom szegény nőt, milyen rossz lehet . Elveszített valakit ?- kérdeztem miközben egy apró csókot nyomtam  a szájára.
- Igen a férjét és a fiát ..- mondta Edward szomorúan .
-  Szegény nő.- ráztam meg a fejemet .- Én soha nem akarlak elveszíteni .- csókoltam meg majd minden olyan gyorsan jött mint az eddigi három napban.