Isabella McCarthy Cullen élete. ~ 16. rész .

Sziasztok ! Hát nem lett valami hosszú de remélem jó lett. És sajnálom  , hogy ennyit kellet várni az frissre de mostantól csak hétvégenként lesz ..
Kérek szépen komit és pipát . Ja és köszönöm az előzőhöz .
Puszi Meli


Edward szemszöge .
        

Ott álltunk a rét közepén és csak fákat láttunk sehol senki mást, olyan voltam belül mint egy élő vulkán bármikor kitudtam volna törni és úgy érzem most meg tettem volna . Bella eltűnt és sehol sem találjuk , most meg itt vagyunk a semmi közepén . Miért pont velem történik meg , miért kell mindig elveszítenem azt akit szeretek ?!
Egyik pillanatban még nem volt ott senki a másikban meg már éreztem azt az illatot amit soha nem lehetett volna elfelejteni . Oda kaptam a tekintettem és Bella volt a földön térdre rogyva .
- Bella !- kiabáltam neki , de ő meg se moccant  csak maga elő bámult . Mindenki arra fordult és már indulni is akartam Bella felé mikor olyan történ amire soha nem számítottam volna Vámpír életem során . Bella előtt egy angyal jelent meg , szárnyai fehérek és arany mintázatúak voltak , a nő haja szőke volt és lágyan omlott a vállára .
- René .- suttogta mellettem  Charlise .
- Ki ?- kérdeztem vissza , de a szememet nem tudtam levenni a földön térdelő Belláról és az előtte szárnyaló angyalra.
- Az anyánk .- Emmett dörmögős hangja a másik oldalamon .
- ANGYAL ?!- Alice olyat sikított , hogy ha most nem lennék elfoglalva tuti fájt volna , de az agyam fel se fogta ezt a hangot.
- Bella … Bella ...- ezt mondta a nő csak a nevét ismételte. Majd fehér és kék árnyalatú fény kerekedet Bella körül és egyenesen a levegőbe emelte ahol egyenesen állt és felemelt fejjel nézet a nőre maga előtt. - Te most már olyan vagy amilyennek kell lenned .- mondta a nő és Bella hátából mint egy csettintésre két gyönyörű aranyszínű szárnyak nőttek ki. Fehér mintával volt mintázva a szárnya . Bella mindenhol talpig megváltozott. - Egy angyalban hisznek , egy angyal meg tud változni , egy angyal akkor él ha számít valakinek , egy angyal erős , egy angyalt soha nem lehet legyőzni . Te is angyal vagy méghozzá a legerősebb mindenki közül . Az apád egy vámpír az anyád egy angyal a testvéred védelmez és a családod szeret. A szerelemed élne és halna érted. Te védelmezed őket csak nyisd ki a szemed és éld tovább .  Az angyali vámpír életed . - majd erős fény csóva . Majd mikor vissza néztünk egy csodálatosan gyönyörű lány szállt le elénk a földre. Akinek hófehér ruhája ami épp , hogy csak a combjáig ért ,  arany színű szárnyai , barna haja ami szépen ívelten omlott le a vállára és arany sárga szemei amivel ránk nézet . Az arca kipirult az álla megfeszült. Egy mozdulattal fordult meg és nézet szembe az eddig észre se vett vámpírokkal. Akik a rét másik végén álltak és ámulva nézték az előtte álló Bellára. Aki egy röpke pillanat alatt már a levegőbe volt és kék lángba borult a keze. Majd el is tűnt az a láng ami ott volt.
- Ohh...- mondta Bella majd újra megjelent és eltűnt.
- Ez az angyal tűz Bella .- repült mellé René.
- Halálos ?- kérdezte gonosz mosollyal
- Egy vámpírra igen , míg egy angyalt csak súlyosan megsebesít. - mondta a nő.
- Remek .- majd ezzel vissza fordult a két vámpír felé. - Na most ki nevet a végén ? Úgy érzem én fogok nevetni . - ezzel eldobta az egyik kék fény golyót ami a két vámpír felé repült.
- Ugorj !- ugorta szét .
- Cch .. ez nem volt szép .- majd a második fényes golyó ami elől újra elugrotta , ez így ment öt percig . Bella csak dobálta a fényes golyókat még ők oda lent mint egy macska egér játékban ugrálta ide oda. Majd végül már Bella megunta ahogy látni lehetett rajta , és egy erőteljes dobással eltalálta a férfit aki nagy szitkozódás és ordibálás közt porrá vált. És csak egy nagy kupac hamu maradt a helyén . A nő dühtől izzadó szemmel nézet Bella szemébe két percig majd megfordult és elfutott. Bella hagyta elfutni de azt nem tudtuk miért , nem ment utána . Csak leszállt elénk és a szemünkbe nézet. Mellé szállt a nő is aki az anya.
- Anyu ?- Emmett hangja olyan csodálatot biztosított ami az előbb sehol sem volt.
- Igen én én vagyok az édes kicsi fiam .- mosolygót rá a nő.
- De , hogyan ?- dadogta ott a nagy melák.
- Én angyal vagyok . Ahogy most már a húgod is de nem teljes angyal. Bella ha karja feladhatja amikor szeretné és én amikor szeretném vissza adhatom neki. Neki az angyal vér kisebb mint a vámpír vér amit az apjától örülök- nézet az említett személyre aki nem igazán hit a szemének. - Bellának a gyerek vámpír lesz fél vér olyan amilyen eddig ő volt, de ha szeretné angyali vámpír is lehetne . Erősebb mint bárki más mert több az ereje mint egy sereg vámpírnak vagy angyalnak . Bella olyanokat tud amiket még ő se tud önmagában , de rá fog jönni. Élhet emberek között mert a szárnya eltűnik ha ő akarja és elő  jön ha ő szeretné.
- De ha ő angyal akkor én ...- nem fejezte be a kérdést Emmett mert nem hagyta az anyja.
- Teljes vámpír vagy . Te benned nincs angyal vér drágám. Mikor te születtél ember voltam feladtam akkor az angyaliságot pont ezért de erről még az apád se tudod , mikor meg születtél te is fél vér voltál mint a húgod , de egy medve támadás utána teljesen vámpírrá kellett változtatnunk téged ha nem akartunk elveszíteni . TE egy erős és büszke vámpír vagy aki mindig is megvédte a húgát és aki vigyázott rá mikor mi nem tehettük meg . Találtál magadnak egy családot egy feleséget aki mellesleg olyan gyönyörű amilyenek fönt látom. És a húgodat is felnevelte. - mosolygót rá a nő.
- De ha te akkor ember voltál mikor én születem és mikor Bella született? - Emmettben rengeteg kérdés volt és fel is tette. Még Bella csak állt ott és néztem magát majd tekintetünk találkozott végre újra és nagy mosoly terült szét mint kettőnk arcán .
- Akkor angyal voltál . Nem hittem , hogy újra teherbe eshetek de nem így lett . Mikor megszültem Bellát jobb volt úgy tenni mint aki bele hallt akkor a szülése sajnálom, hogy ezt végig kellet nézned fiam . De jobbnak láttam ezt tenni . Az apád döntött úgy , hogy elmegy és nem jön vissza miután elment én nem tudtam mit tenni pár nappal később már azt a hírt hallottam , hogy meghalt és itt nekem is elég volt összezavarodtam . De nem akartam , hogy a kislányomnak baja legyen ezért miután megszültem és ti elmentettek . Vissza változtam angyallá és néztem oda fentről az életeteket. De ezt se tehettem sokáig mert mikor feltűnt apátok nekem vissza kellet jönnöm. - eddig félig figyeltem de ezután már egyáltalán nem figyeltem . Mert egy angyal borult a nyakamba és lágy ajkai az enyémre tapadt. Forró és érzéki csók volt amire már nagy vágytam , és ő is. Mikor elváltunk egymástól homlokunkat össze érintve néztünk egymás szemébe .
- Engem nem érdekel mi vagyok csak az érdekel , hogy veled lehetek újra. Szeretlek Edward Cullen az én vámpírom .- mosolygót a szembe Bella .
- Újra a karjaimba vagy . Szeretlek Isabella McCarthy Cullen az én angyali vámpírom .- mosolyogtam rá majd egy percre elvesztettem az egyensúlyom és mind a ketten a földre zuhantunk , nem akartam messze lenni tőle így újra megcsókoltam.