Sziasztok !! Hát tudom sokat kellet rá várni de itt a szünet és itt is a kövi feji remélem a kövit már hamarabb tudtom nektek hozni . Csak , hogy ezen a héten szedték le a sínt az ujjamról így most ujj tornán vagyok :DD elég vicces olyan mintha Ititthez telefonálnék... na de nem is húzom az időt.
Köszönöm a pipákat és azt a három komit amit az előzőhöz kaptam remélem most is fogok kapni .:D
És , hogy egy kicsit csigázzalak a köviben Bella egyik titka amit még ő se tudott következik be :D
De akinek le esik és rá jön a töriben mert nem mondom, hogy nem helyeztem el benne olyan mondatokat. az nyugodtan írja meg így legalább tudom ki figyelt. Na jó olvasást Puszi Meli :D
Köszönöm a pipákat és azt a három komit amit az előzőhöz kaptam remélem most is fogok kapni .:D
És , hogy egy kicsit csigázzalak a köviben Bella egyik titka amit még ő se tudott következik be :D
De akinek le esik és rá jön a töriben mert nem mondom, hogy nem helyeztem el benne olyan mondatokat. az nyugodtan írja meg így legalább tudom ki figyelt. Na jó olvasást Puszi Meli :D
Bella szemszöge .
Egy hideg sötét lyukban ébredtem fel . Nehezen kinyitottam a
szemem és hát a sötétségen kívül semmi mást nem láttam , de hálát adtam most a
vámpír életemnek , hogy fel tudtam mérni mi hol van ebben a veremben . A
büdösön kívül és a víz szagán kívül nem volt más illat per pillanat. Csak a saját
lélegzetemet hallottam , nagyon nehezen fel tápászkodtam de nem teljesen csak
annyira , hogy körbe tudjak nézni teljesen . Remegő kézzel támasztottam meg
magam a földön , míg másik kezemmel a fejemet fogtam ami majd szét robbant
olyannyira fáj. De nem csak a fejem a fájdalom az egész testemen át ment és még
a vér szagát is megéreztem ami a fejem és a hátamból ne meg a lábamból csapot
ki . Nem tudom mennyi ideje lehetek itt mert jó formán semmire sem emlékszem
csak arra ami otthont történt . Csak is az az emlék van a fejembe . Semmi más.
Megpróbáltam teljesen fel tápászkodni a földről de ez nem sikerült remegve
rogytam vissza a földre. Harmadik próbálkozásomkor feladtam és lihegve dőltem
neki a vizes nedves falnak . Ami hűsítette a hátamat. Tennem kell valamit nem
maradhatok itt mert meghalok , de ha kiszökök így sérülten és gyengén akkor is
meg halok . Nem vagyok még arra se képes , hogy felálljak és akár egy lépést is
tegyek egyedül. Egy apró fény sugár villant be az ablakon . Rögtön oda kaptam a
szemem és reméltem , hogy olyan helyen vagyok , hogy ha segély kérek meghálják.
- Segítség !- kiáltottam de nem voltam olyan hangos. A kinti zajokat alig hallottam , csak is a madarak csicsergését mi nem volt olyan hangos . Akkor viszont nem lehetek olyan nagyon eldugott helyen .- Valaki kérem !- kiáltottam most egy kicsit hangosabban mire kinyílt az ajtó és előttem olyan közel került a szőke vámpír.
- Ne fáraszd magad senki nem dogja hallani .- mosolygót gonoszan az arcomba . Nem fogom tagadni , hogy nem ijedtem meg és a szívem nem dobogót a torkomba . Mert nem tudnám tagadni , fájt már mindenem és ha hazudnék már megint a földre kerülnék. - Ohh a kicsike fél .- simogatta végig az arcomat amitől majd elhánytam magam .
- Ne érj hozzám . - sziszegtem a fogam között amennyire csak tudtam . És próbáltam elhúzódni tőle így annyira hátráltam most oldalra még nem a másik falnak nem ütköztem ami most fájdalmas volt . Mert nem számítottam rá , hogy ott van ezért egy hangos felszisszentem jeleztem , hogy ez nekem fájt . Ami nagyon tetszett az én fogva tartómnak . Nagy gúnyos mosolyával állt megint elém és most az államnál emelt fel és szorított a falhoz ami nagyon fájt de próbáltam nem kimutatni annyira.
- Ne akard nekem meg mondani Drágaságom , hogy mit tegyek mert még mindig te vagy alul és ahogy látom nem is fogsz felkerülni . Itt fogsz megdögleni ebben a kicsi verembe egyedül senkit nem fog keresni . Három napja vagy itt és még egy Cullen se jött , hogy megmentsen téged. Semmi értelme még a bátyádat sem érdekled . És Edwardot meg végkép nem , ne is próbál meg elszökni mert olyan gyenge vagy , hogy csak egy perc lenni , hogy megöljelek téged. - mondta majd egy nagy mosolyt küldött felém és a másik falhoz vágott amitől egy óriási sikoly jött ki a számon és hasra érkeztem a földön amitől még a bent tartót levegőm is bent rekedt a tüdőmbe . Zihálva próbáltam levegőhöz jutni de nem ment. Majd egy erős nyomást éreztem a hátamon ami keményen a köves földhöz nyomot . Nem volt elég , hogy amikor a földhöz értem a bordáim recsegtek de még ez is . Próbáltam felkelni próbáltam lelökni magamról a lábát de ehhez se voltam elég erős. Már megint a levegőbe voltam .
- Olyan jó veled játszani .- mondta egy nagy gonosz nevetéssel majd teljes erejével a falnak dobot . Most már a sikításomon kívül nem is volt más zaj a környéken , olyan volt mintha egyesével tépték volna ki a hajamat ami nem lehet kellemes de ez a fájdalom sem ami teljes mértékben felemészti engem . Nagy csapódással értem megint földet most már nem reccsent semmi nem is hiszem , hogy lenne épp csontom ami eltört volna . Nem tudtam ellen állni neki .
- Segítség !- kiáltottam de nem voltam olyan hangos. A kinti zajokat alig hallottam , csak is a madarak csicsergését mi nem volt olyan hangos . Akkor viszont nem lehetek olyan nagyon eldugott helyen .- Valaki kérem !- kiáltottam most egy kicsit hangosabban mire kinyílt az ajtó és előttem olyan közel került a szőke vámpír.
- Ne fáraszd magad senki nem dogja hallani .- mosolygót gonoszan az arcomba . Nem fogom tagadni , hogy nem ijedtem meg és a szívem nem dobogót a torkomba . Mert nem tudnám tagadni , fájt már mindenem és ha hazudnék már megint a földre kerülnék. - Ohh a kicsike fél .- simogatta végig az arcomat amitől majd elhánytam magam .
- Ne érj hozzám . - sziszegtem a fogam között amennyire csak tudtam . És próbáltam elhúzódni tőle így annyira hátráltam most oldalra még nem a másik falnak nem ütköztem ami most fájdalmas volt . Mert nem számítottam rá , hogy ott van ezért egy hangos felszisszentem jeleztem , hogy ez nekem fájt . Ami nagyon tetszett az én fogva tartómnak . Nagy gúnyos mosolyával állt megint elém és most az államnál emelt fel és szorított a falhoz ami nagyon fájt de próbáltam nem kimutatni annyira.
- Ne akard nekem meg mondani Drágaságom , hogy mit tegyek mert még mindig te vagy alul és ahogy látom nem is fogsz felkerülni . Itt fogsz megdögleni ebben a kicsi verembe egyedül senkit nem fog keresni . Három napja vagy itt és még egy Cullen se jött , hogy megmentsen téged. Semmi értelme még a bátyádat sem érdekled . És Edwardot meg végkép nem , ne is próbál meg elszökni mert olyan gyenge vagy , hogy csak egy perc lenni , hogy megöljelek téged. - mondta majd egy nagy mosolyt küldött felém és a másik falhoz vágott amitől egy óriási sikoly jött ki a számon és hasra érkeztem a földön amitől még a bent tartót levegőm is bent rekedt a tüdőmbe . Zihálva próbáltam levegőhöz jutni de nem ment. Majd egy erős nyomást éreztem a hátamon ami keményen a köves földhöz nyomot . Nem volt elég , hogy amikor a földhöz értem a bordáim recsegtek de még ez is . Próbáltam felkelni próbáltam lelökni magamról a lábát de ehhez se voltam elég erős. Már megint a levegőbe voltam .
- Olyan jó veled játszani .- mondta egy nagy gonosz nevetéssel majd teljes erejével a falnak dobot . Most már a sikításomon kívül nem is volt más zaj a környéken , olyan volt mintha egyesével tépték volna ki a hajamat ami nem lehet kellemes de ez a fájdalom sem ami teljes mértékben felemészti engem . Nagy csapódással értem megint földet most már nem reccsent semmi nem is hiszem , hogy lenne épp csontom ami eltört volna . Nem tudtam ellen állni neki .
Emmett szemszöge .
- Neee ! - éles fájdalom a
mellkasomba levegőt alig kaptam zihálva próbáltam levegő után kapkodni . Nem
tudom miért van ez de ez már a második ilyen . - Miért ? Ne .- lihegtem a
konyha pultot markolva . Nem tudom miért mikor ez eláradt a testemben egy apró
kép is csatlakozott hozzá amint egy sötét lyukban vagyok és a falhoz vágnak .
- Emmett jól vagy ?- kérdezte Carlisle.
- Nem tudom . - néztem fel rá épp , hogy csak elmúlt mikor egy második képkocka jött és az már jóval fájdalmasabb volt . Felvett az a valaki és olyan erővel csapot a falnak amivel minden csontom porig zúzódót . - Áááá!- rogytam a földre és két tenyeremmel támaszkodtam meg a földön . Miért , mi történik velem ?
- Emmett .- Rose hangja csengett mellettem .
- Bella .- súgottam és szerelmem szemébe néztem amit még egy kép kocka bejött és ez nem én voltam hanem a húgom . - Bellával teszik ...- nehezen kitudtam mondani ezt a két szót.
- MI ?- csattant fel Edward jó hangosan .
- Emmett , Bellára van csatlakozva . Mivel a vér szerinti bátya valahogy olyan helyzetbe kerültek , hogy ami Bellávak történik ami ő érez azt Emmett is érzi . Ez csak Bella lehet … - mondta Alice és üveges tekintettek nézet maga el. A fájdalom enyhült és már el is múlt. Olyannyira , hogy fel tudtam állni és el tudtam a kanapéig menni persze Rose azonnal mellém ült. Nekem még mindig nem ment ez fel fogni .
- Tehetünk ellene valamit?- kérdezte Rose.
- Semmit . - mondta Alice és már nem volt olyan üveges a szemeb – De így legalább tudjuk , hogy Bella él . És nem hallt meg igaz sajnálom , hogy te is át éled azokat Emmett de így legalább tudjuk , hogy még él és meg találhatjuk . Sajnálom . - nézet rám szomorúan Alice.
- Nem érdekel , hogy érzem ami vele történik , ha ezzel tudom , hogy él a húgom nem érdekel Alice. Ne sajnáld. - mondtam
- Emmett kicsim . - ült le mellém Esme – Láttál valami olyat ami elindulhatunk ?
- Csak egy sötét lyukat láttam és azt , hogy Bellát olyan erővel dobják a falnak amivel minden csontja porig zúzózót.-néztem Esme szemébe ahol újra könnyek gyűltek
- Kislányom . - tört újra össze és két kezébe vette az arcát.
- Megfogjuk találni és megölöm azt a két büdös vámpírt , akik elvitték Bellát. - mondta Edward és a hangjából csak úgy árat a gyűlölet és a düh. Tudom , hogy szereti a húgomat nagyon szereti látszik rajta . Három napja csak az ő szobájába ült és nézi a dogait . Nem fogja kibírni ha elveszíti azt a személyét aki mindenkinék jobban szeret . Nem veszítheti el azt akire rá talált. Rá talált arra a személyre akit szerethet végre . Eddig egyedül volt és most meg találta a húgomat . Szereti és bármennyire is el akartam ezt fojtani magamba nem tudom , hiszen a húgom szemében is láttam azt a szerelemet ami ennyi ideig titkolt előlünk de nem tudtam . Szereti teljes szívéből.
- Igen szeretem . - mondta ki Edward és jöttem rá , hogy mindent hallót amit én oda bent mondtam magamnak a gondolataim között. - Teljes szívemből szeretem a húgodat Emmett . - nézet rám és láttam a szemébe ami már nem arany hanem éj fekete volt a szomorúságot és a hiányt ami most a szívében tátong. Eddig csak humort csináltam mindenből amiből csak lehetett még Edward érzéseiből is amit nem kellet volna . Nem volt szép tőlem .
- Edward sajnálom , mind azt amit eddig úgy gondoltam vicces . Sajnálom , hogy soha nem vettem komolyan azokat amiket éreztél a húgom iránt . És , hogy soha nem fogom be a számat mikor kéne . De esküszöm ha vissza kapom az én ördög húgomat megpróbálok meg változni .- halványan mosolyogtam rá .
- Nem kell meg változnod mert tudom , hogy Bella ezt szereti a bátyában . Azt a hülye Emmette aki nem csak mondta hanem ki is mutatja . Én nem kérem , hogy váltóz meg . Mert az már nem te lennél. Már meg szoktam , hogy te a perverz vicceiddel teszed világossá a életünket. De köszönöm , hogy bocsánatot kérték és ha nem baj én most kimegyek . - mosolygót egyet majd újra szomorú lett és kiment az ajtón. Zsebre dugta a kezét lehajtott fejjel lépet be az erdőbe .
- Tennünk kell valamit . Nem hagyom , hogy még egy napnál tovább távol legyünk Bellától . - álltam fel mert már teljesen jól éreztem magam . El múlt minden érzésem . Semmit nem éreztem ami Bellával történt.
- De mit semmi nyomunk nincs amin elindulnánk ...- szólalt fel Esme.
- Nem nincs tényleg … de elég ha magunkra az érzéseinkre hallgatunk és itt van Alice és néha ő is kap valami kis látomást. Nem fogok öletett kézzel ülni . Három napja ezt tesszük de semmire nem jutottunk . Edward tönkre meg én is mert nem nincs velem a húgom .
- Jó , de Emmett nem látok már azóta semmit , hogy Bella eltűnt. Semmit sem látok . Pedig rá vagyok hangolva .Utálom ha értelmetlen vagyok .- most már Alice se bírta ki és kiadta a magában lévő dühöt.
- Alice nyugodj meg .- mondta Jasper és jó szorosan megölelte Feleségét mire ő vett egy nagy levegőt és nyugodt hanggal szólalt meg .
- Köszönöm . - csókolta meg Jaspert – De akkor mit állunk még itt irány Edward után . - és el is tűnt az ajtóban . De nem kellet sok nekünk sem mi is utána eredtünk csak akkor álltunk meg mikor Edward és Alice fel nem tűntek . Mindannyian egy helyre álltunk egy körbe , hogy jól lássuk egymást.
- És most ?- kérdezte Rose.
- Nem tudom .- rántottam vállat.
- Alice kicsim mit látsz ?!- csattant fel Jasper én rögtön Alicere kaptam a szemem aki olyan üvegesen bámult maga elé mint még soha . Majd egyik percről a másikra futni kezdte az ellenkező irányba .
- Mi van !- néztünk össze de utána futottunk . Olyan gyorsan futott mint még soha majd meg állt egy réten . És kihúzta magát lehunyta a szemét és mélyet szívott a levegőben . Majd újra ránk nézet a szem még mindig nem volt rendes és már megint futásnak eredt de most egy percet sem gondolkodtunk volna , hogy utána eredjünk . Csak úgy cikázott a fák között , de nem csak köztük hanem rajtuk is mint egy majom a fán . Úgy ugrált egymás után majd mikor földet ért az egyik fa tövében megállt és maga elé bámult. Meg se szólalt. Oda sétáltunk mellé és Jasper óvatosan a vállára helyezte az egyik kezét majd halkan és olyan óvatosan amilyen óvatosan csak tudott közel hajolt hozzá , hogy beszélni tudjon vele.
- Alice kicsim . Mi látsz ?- ugyan az a kérdés amit már az előtt is fel tett neki mielőtt el nem rohant volna . Most viszont rá nézet Jasperre de a szeme semmit nem változót.
- Erre mentek . - mutatott a tó felé . Majd megint futásnak ered.
- Alice ! Kérlek ezt nem értük .- kiabáltam utána majd megint futásnak eredt az egész család. Még öt perc futás utána Alice meg állt egy nagy rét közepén ahol a fű már sárga volt a fák néhány helyen nem is voltak csak a helyük.
- Elvesztettem . - fordult felén és a szeme már olyan arany volt mind szokót lenni .
- Elvesztetted ? Egyáltalán hol vagyunk most ?- kérdeztem .
- Nem tudom ezt láttam , hogy erre futottak majd itt megszakadt a kép.- mondta .
- Emmett jól vagy ?- kérdezte Carlisle.
- Nem tudom . - néztem fel rá épp , hogy csak elmúlt mikor egy második képkocka jött és az már jóval fájdalmasabb volt . Felvett az a valaki és olyan erővel csapot a falnak amivel minden csontom porig zúzódót . - Áááá!- rogytam a földre és két tenyeremmel támaszkodtam meg a földön . Miért , mi történik velem ?
- Emmett .- Rose hangja csengett mellettem .
- Bella .- súgottam és szerelmem szemébe néztem amit még egy kép kocka bejött és ez nem én voltam hanem a húgom . - Bellával teszik ...- nehezen kitudtam mondani ezt a két szót.
- MI ?- csattant fel Edward jó hangosan .
- Emmett , Bellára van csatlakozva . Mivel a vér szerinti bátya valahogy olyan helyzetbe kerültek , hogy ami Bellávak történik ami ő érez azt Emmett is érzi . Ez csak Bella lehet … - mondta Alice és üveges tekintettek nézet maga el. A fájdalom enyhült és már el is múlt. Olyannyira , hogy fel tudtam állni és el tudtam a kanapéig menni persze Rose azonnal mellém ült. Nekem még mindig nem ment ez fel fogni .
- Tehetünk ellene valamit?- kérdezte Rose.
- Semmit . - mondta Alice és már nem volt olyan üveges a szemeb – De így legalább tudjuk , hogy Bella él . És nem hallt meg igaz sajnálom , hogy te is át éled azokat Emmett de így legalább tudjuk , hogy még él és meg találhatjuk . Sajnálom . - nézet rám szomorúan Alice.
- Nem érdekel , hogy érzem ami vele történik , ha ezzel tudom , hogy él a húgom nem érdekel Alice. Ne sajnáld. - mondtam
- Emmett kicsim . - ült le mellém Esme – Láttál valami olyat ami elindulhatunk ?
- Csak egy sötét lyukat láttam és azt , hogy Bellát olyan erővel dobják a falnak amivel minden csontja porig zúzózót.-néztem Esme szemébe ahol újra könnyek gyűltek
- Kislányom . - tört újra össze és két kezébe vette az arcát.
- Megfogjuk találni és megölöm azt a két büdös vámpírt , akik elvitték Bellát. - mondta Edward és a hangjából csak úgy árat a gyűlölet és a düh. Tudom , hogy szereti a húgomat nagyon szereti látszik rajta . Három napja csak az ő szobájába ült és nézi a dogait . Nem fogja kibírni ha elveszíti azt a személyét aki mindenkinék jobban szeret . Nem veszítheti el azt akire rá talált. Rá talált arra a személyre akit szerethet végre . Eddig egyedül volt és most meg találta a húgomat . Szereti és bármennyire is el akartam ezt fojtani magamba nem tudom , hiszen a húgom szemében is láttam azt a szerelemet ami ennyi ideig titkolt előlünk de nem tudtam . Szereti teljes szívéből.
- Igen szeretem . - mondta ki Edward és jöttem rá , hogy mindent hallót amit én oda bent mondtam magamnak a gondolataim között. - Teljes szívemből szeretem a húgodat Emmett . - nézet rám és láttam a szemébe ami már nem arany hanem éj fekete volt a szomorúságot és a hiányt ami most a szívében tátong. Eddig csak humort csináltam mindenből amiből csak lehetett még Edward érzéseiből is amit nem kellet volna . Nem volt szép tőlem .
- Edward sajnálom , mind azt amit eddig úgy gondoltam vicces . Sajnálom , hogy soha nem vettem komolyan azokat amiket éreztél a húgom iránt . És , hogy soha nem fogom be a számat mikor kéne . De esküszöm ha vissza kapom az én ördög húgomat megpróbálok meg változni .- halványan mosolyogtam rá .
- Nem kell meg változnod mert tudom , hogy Bella ezt szereti a bátyában . Azt a hülye Emmette aki nem csak mondta hanem ki is mutatja . Én nem kérem , hogy váltóz meg . Mert az már nem te lennél. Már meg szoktam , hogy te a perverz vicceiddel teszed világossá a életünket. De köszönöm , hogy bocsánatot kérték és ha nem baj én most kimegyek . - mosolygót egyet majd újra szomorú lett és kiment az ajtón. Zsebre dugta a kezét lehajtott fejjel lépet be az erdőbe .
- Tennünk kell valamit . Nem hagyom , hogy még egy napnál tovább távol legyünk Bellától . - álltam fel mert már teljesen jól éreztem magam . El múlt minden érzésem . Semmit nem éreztem ami Bellával történt.
- De mit semmi nyomunk nincs amin elindulnánk ...- szólalt fel Esme.
- Nem nincs tényleg … de elég ha magunkra az érzéseinkre hallgatunk és itt van Alice és néha ő is kap valami kis látomást. Nem fogok öletett kézzel ülni . Három napja ezt tesszük de semmire nem jutottunk . Edward tönkre meg én is mert nem nincs velem a húgom .
- Jó , de Emmett nem látok már azóta semmit , hogy Bella eltűnt. Semmit sem látok . Pedig rá vagyok hangolva .Utálom ha értelmetlen vagyok .- most már Alice se bírta ki és kiadta a magában lévő dühöt.
- Alice nyugodj meg .- mondta Jasper és jó szorosan megölelte Feleségét mire ő vett egy nagy levegőt és nyugodt hanggal szólalt meg .
- Köszönöm . - csókolta meg Jaspert – De akkor mit állunk még itt irány Edward után . - és el is tűnt az ajtóban . De nem kellet sok nekünk sem mi is utána eredtünk csak akkor álltunk meg mikor Edward és Alice fel nem tűntek . Mindannyian egy helyre álltunk egy körbe , hogy jól lássuk egymást.
- És most ?- kérdezte Rose.
- Nem tudom .- rántottam vállat.
- Alice kicsim mit látsz ?!- csattant fel Jasper én rögtön Alicere kaptam a szemem aki olyan üvegesen bámult maga elé mint még soha . Majd egyik percről a másikra futni kezdte az ellenkező irányba .
- Mi van !- néztünk össze de utána futottunk . Olyan gyorsan futott mint még soha majd meg állt egy réten . És kihúzta magát lehunyta a szemét és mélyet szívott a levegőben . Majd újra ránk nézet a szem még mindig nem volt rendes és már megint futásnak eredt de most egy percet sem gondolkodtunk volna , hogy utána eredjünk . Csak úgy cikázott a fák között , de nem csak köztük hanem rajtuk is mint egy majom a fán . Úgy ugrált egymás után majd mikor földet ért az egyik fa tövében megállt és maga elé bámult. Meg se szólalt. Oda sétáltunk mellé és Jasper óvatosan a vállára helyezte az egyik kezét majd halkan és olyan óvatosan amilyen óvatosan csak tudott közel hajolt hozzá , hogy beszélni tudjon vele.
- Alice kicsim . Mi látsz ?- ugyan az a kérdés amit már az előtt is fel tett neki mielőtt el nem rohant volna . Most viszont rá nézet Jasperre de a szeme semmit nem változót.
- Erre mentek . - mutatott a tó felé . Majd megint futásnak ered.
- Alice ! Kérlek ezt nem értük .- kiabáltam utána majd megint futásnak eredt az egész család. Még öt perc futás utána Alice meg állt egy nagy rét közepén ahol a fű már sárga volt a fák néhány helyen nem is voltak csak a helyük.
- Elvesztettem . - fordult felén és a szeme már olyan arany volt mind szokót lenni .
- Elvesztetted ? Egyáltalán hol vagyunk most ?- kérdeztem .
- Nem tudom ezt láttam , hogy erre futottak majd itt megszakadt a kép.- mondta .
Bella szemszöge .
Újra magamhoz tértem ugyan abban a
lyukba voltam , de nem voltam egyedül vagyis de egyedül voltam a szobámban vagy
mi volt ez a hely . De az agyamba nem voltam egyedül egy női hang csendül fel
ami eddig nem volt ott . Nem tudom ki lehetett az nem tudom . De ki akartam
deríteni . Nehezen felgyűrtem magam , hogy a falhoz tudtam támaszkodtam .
Remegett kezem lábam még mindig . De nem adhatom fel lehet , hogy itt az utolsó
esélyem , hogy összeszedjem minden erőmet és , hogy kikerüljek innen .
A nő hang egyre jobban erősödőt
hangosabb lett a fejembe . Azt hittem meg örültem .
- Ne hagyd el magad Bella !- mondta a női hang olyan erősen és biztosan .
- Ki vagy ?- kérdezte tőle hangosan .
- Az anyád . Sajnálom Bella de nem teheted nem adhatod fel ezt . Légy erős szed össze magad és állj fel . Nem fogom hagyni , hogy ott hagy azokat akik téged szeretnek oda kint. Tudom , hogy te gyűlölsz engem és apádat de ez ellen nem tudok semmi sem tenni elfogadom , csak annyit kérek , hogy állj fel és küzdj . Oda kint van az életed az életed értelme és bátyád. Oda kint van az a két személy aki helyettünk felnevelt téged aki lányukként tekintenek rád. Nem hagy őket egyedül . Ott van még a három személy aki testvérüknek tekintenek téged. Bella kérlek kelj fel . - az utolsó mondata után egy női alak jelent meg előttem . Azt hittem káprázik a szemem mikor egy angyal szó szerint egy angyal jelent meg a szemem előtt. Fehér ruhája fehér, szárnya ami szépen arany mintával csillagot. Barna haja kék szeme volt a nőnek és az arca olyan volt mint az enyém . Nem tudtam hinni a szememnek .
- De én nem vagyok olyan erős , hogy nekem ez menjen .- néztem a nő szemébe .
- De erős vagy mert tudtál élni erős vagy mert még fél vérként is éltél.
Erősebb és különlegesebb vagy mindenkinék . Te még nem tudod , de meg fogod
tudni mi is vagy ha fel állsz és kimész azon az ajtón . Bella állj fel !- majd
eltűnt a szemem előle a nő. Nem tudom , hogy én ezt most csak képzeltem -e vagy
nem . De igaza volt oda kint van az életem . És nem lehetek ennyire gyenge ,
hogy hagyom megölni magam .- Ne hagyd el magad Bella !- mondta a női hang olyan erősen és biztosan .
- Ki vagy ?- kérdezte tőle hangosan .
- Az anyád . Sajnálom Bella de nem teheted nem adhatod fel ezt . Légy erős szed össze magad és állj fel . Nem fogom hagyni , hogy ott hagy azokat akik téged szeretnek oda kint. Tudom , hogy te gyűlölsz engem és apádat de ez ellen nem tudok semmi sem tenni elfogadom , csak annyit kérek , hogy állj fel és küzdj . Oda kint van az életed az életed értelme és bátyád. Oda kint van az a két személy aki helyettünk felnevelt téged aki lányukként tekintenek rád. Nem hagy őket egyedül . Ott van még a három személy aki testvérüknek tekintenek téged. Bella kérlek kelj fel . - az utolsó mondata után egy női alak jelent meg előttem . Azt hittem káprázik a szemem mikor egy angyal szó szerint egy angyal jelent meg a szemem előtt. Fehér ruhája fehér, szárnya ami szépen arany mintával csillagot. Barna haja kék szeme volt a nőnek és az arca olyan volt mint az enyém . Nem tudtam hinni a szememnek .
- De én nem vagyok olyan erős , hogy nekem ez menjen .- néztem a nő szemébe .
- Fel kell állnom .- mondtam magamnak , biztatás képen . Annyiszor mondtam magamnak míg végül nehezen de lábra álltam . A lábam remegett de nem engedtem meg neki , hogy feladja . Léptem egymás után és a végén már úgy éreztem nekem ez menni fog . Lépteket hallottam amik közeledte az ajtó felé. Gyorsan felméretem a terepet nem volt rá olyan sok időm mert az ajtó kinyílt és meg jelent a vörös hajú nő . A mögötte lévő fény csak úgy mintha lámpát oltottak volna egy dobozban úgy világított be . Vettem egy nagy levegőt .
Képes vagy rá Bella !- mondtam magamnak és futásnak eredtem olyan gyorsan futottam amilyen gyorsan most vámpír kisebbséggel csak tudtam .
- NEM MENEKÜLHETSZ !!!- kiabálta utánam rémes hangon a nő aki tudtam jól , hogy a nyomomba eredt de nem csak ő hanem a férfi is . Éreztem , hogy mögöttem loholnak . Csak futottam futottam és futottam olyan gyorsan amilyen gyorsan csak tudtam .
Nem tudom , hogyan kerültem egy rét közepére. Mikor ismerős hangokat hallottam meg .
- BELLA !- szerelmem hangja volt az , de nem tudtam oda figyelni mert térdre rogytam a fűben. És itt olyan történ ami még velem soha sem ….
